„Elég apokaliptikus helyzet van” – Gerendai Károly a Mandinernek
2020. április 23. 15:12
„A cégeim mindegyikénél nagy baj van, sehol semmi bevételünk nincs” – összegzi a járványhelyzet következményeit a Sziget-alapító üzletember, aki épp Indonéziában túrázott, amikor szembesült a járvány és a válság gyors hazai berobbanásával. Gerendai Károly mégsem pesszimista: tartalékaihoz nyúlva gasztrobirodalma és turisztikai vállalkozásai, munkavállalói megmentésén dolgozik. A rendezvényszervező guru szerint ez a válság nagyon fog fájni, de lehetnek jövőbe mutató, pozitív hatásai is. Karantén-interjúnk!
2020. április 23. 15:12
p
0
0
238
Mentés
Mekkora a baj?
Hát, elég nagy. Még kiszámítani is nehéz, mert nem tudjuk, meddig tart a probléma, és mikorra, milyen ütemben lehet belőle kilábalni. Én csak a saját vállalkozásaimra látok rá, így nem tudom megmondani, hogy általánosságban a gazdaságban kinek mekkora a baja. De abban biztos vagyok, hogy más mértékű gondja van azoknak, akik a teljesen lenullázódott turizmusban tevékenykednek, mint mondjuk a telekommunikációs szolgáltatóknak.
A vállalkozásai túlnyomó része azokban a szektorokban tevékenykedik, amelyek a járványhelyzet miatt beszakadtak.
Az én cégeim mindegyikénél alapvetően nagy baj van, sajnos nálunk egyik pillanatról a másikra minden összeomlott. A vállalkozásaim vagy a tömegszórakoztatásra, vagy a turizmusra, és többük még ezeken belül is a szezonális működésre építettek, az Óriáskeréktől az Akváriumig, a Budapest Parktól a fesztiválokig, a Lupa-tótól a Wamp dizájnvásárig vagy az éttermekig. Ez a két szektor pedig most teljesen megállt. Nincsenek tömegesemények, mert az emberek biztonsága előrébb való; a turisták pedig teljesen eltűntek, és még várhatóan hosszú ideig nem is fognak jönni. Ezért elég apokaliptikus helyzet van: minden összeomlott, sehol semmi bevételünk nincs. Most mindenhol azért küzdünk, hogy életben tartsuk a nemrég még sikeres vállalkozásokat,
hogy ha majd egyszer újraindul minden, akkor legyen esély életre kelni.
Egy sikeres vállalkozó baj esetén megkérdezi magában, hogy „miért kellett ennek megtörténnie velem?”, vagy ez szakmaiatlan?
Azt gondolom, hogy a gondok esetén mindig először magunkban érdemes a hibát keresni, de ebben a helyzetben azért nem tudtam ezt magamtól megkérdezni, mert most nem velem történt baj, hanem az egész világgal. Nemrég még szerencsésnek tudhattam magamat, mert a turizmus felfelé ívelő pályán volt, a szórakoztatóiparban is évről évre javultak a kilátások. Most meg éppen ezek a területek azok, amelyek a legnagyobbat zuhantak.
Miért történik ez velünk egyébként? Van erre valamilyen válasza?
Nem tudom, de van pár elképzelésem. Az ide vezető okokban sok minden benne van: a túlnépesedés problémájától a globalizációnak azon kihívásaiig, amelyekkel eddig nem igazán foglalkoztunk. Például, hogy bárki bármikor néhány óra alatt könnyedén eljuthat a világ másik pontjára. Ennek előnye az, hogy bárhova elmehetünk nyaralni vagy egy üzleti tárgyalásra, most viszont kiderült, hogy ugyanennek a jelenségnek megvannak a negatív következményei, például a vírus gyors és kontrollálhatatlan terjedését is ennek köszönhetjük.
Kicsit fatális lehetett az élmény: március elején ünnepelték a Costesben, hogy éppen tíz éve kapta meg a legjobb éttermeknek járó Michelin-csillagot, aztán néhány napra rá beütött a krach.
Elég fura helyzet volt, az biztos. Ráadásul a tízéves jubileumi ünneplés után másnap egy baráti társasággal elutaztam két hétre Indonéziába, annak is a legtávolabbi sarkába, a Pápua Új-Guineával határos részére, úgyhogy
én a világ túlsó végén szembesültem a járvány itthoni bedurranásával.
Amikor elutaztunk, már aggódva néztük a vírussal kapcsolatos híreket, de arra nem gondoltam, hogy egy hét alatt begyűrűzik Magyarországra is, és emiatt minden leáll. Lehet, naiv vagyok, de még akkor sem gondoltam, hogy ennyire alapjaiban megváltozhat az életünk, amikor az olaszországi esetekkel már tele volt a sajtó.
Volt B-terve egy ilyen esetre?
Erre nem. Arra számítottunk, hogy várhatóan lesz majd előbb-utóbb egy gazdasági válság, ahogy volt 2008-2009-ben, és azt gondoltuk, hogy ebben az esetben majd visszaeshet a forgalmunk, így erre készülni kell. De ez nem egyik pillanatról a másikra következett volna be, másrészt nem a nullára esett volna vissza a forgalmunk. A baj esetén csökkentettük volna a költségeket, esetleg a létszámot is. De
erre a helyzetre, hogy pillanatok alatt a nullára esik vissza minden vállalkozásunk forgalma, szerintem nem lehetett felkészülni.
Az első magyar étterem, amely Michelin-csillagot kapott: a Costes
Amikor már látszott, hogy kijárási korlátozások lesznek, hogy hosszabb távra bezárhatja kapuit a vendéglátás és a turizmus, akkor mit csinált: felhívta a cégei vezetőit, és beindult az ötletelés? Vagy egy éjszaka alatt, egymaga eldöntötte, mit kell tenni?
A világ másik végén voltam, ráadásul egy olyan helyen, ahol internet vagy térerő is csak elvétve volt. Mindig keresni kellett az alkalmas helyeket, hogy hol tudok egyáltalán kommunikálni az itthoni munkatársaimmal. A menedzsmenttel tehát próbáltam tartani a kapcsolatot, mondani nekik, hogy én mit gondolok, milyen lépéseket kell megtenni, milyen forgatókönyvek adódhatnak, mit kell kiszámolni. Biztosak voltunk abban, hogy gyors és határozott lépésekre van szükség, de abból indultam ki, hogy
amíg csak lehet, nem akarok a legradikálisabb megoldásokhoz nyúlni, például embereket elküldeni.
Mi ugyanis szinte mindenhol speciális tudású munkaerővel dolgozunk, így, ha elküldjük őket, bekalkulálható, hogy nem lesz könnyű az újrakezdésnél ugyanilyen tudású szakembereket találni. Persze kénytelenek voltunk csökkenteni a legtöbb cégnél a béreket, sőt az éttermekben április 15-től kénytelenek voltunk meglépni, hogy fizetés nélküli szabadságra küldjük a csapat mintegy felét, de még így is 33 embert megtartottunk, miközben már jóval több, mint egy hónapja zárva vagyunk. Ameddig csak tudjuk, megpróbáljuk megtartani az embereinket, de ez egy ördögi kör, mert ha teljesen feléljük a tartalékainkat, akkor azzal is veszélyeztetjük a jövőbeli újraindulást. Ugyanis az szintén egy elhúzódó és költséges folyamat lesz, mivel szerintem két-három évre is szükség lehet, míg a turizmus a korábbi szintjére helyreáll. A mi éttermeink vendégköre pedig 90 százalékban turistákból állt eddig. Fel kell készüljünk rá, hogy sokáig nem lesz még annyi bevételünk, amely fedezi a költségeinket.
A Costes menekülési útja, hogy a napokban beindult a házhoz szállítás. Mik a tapasztalatok eddig?
Nem számítottunk arra, hogy ez lesz az évszázad üzlete; a cél az volt ezzel, hogy a szakmai tevékenységünket fenn tudjuk tartani. Az első napok alapján jók a visszajelzések; ha majd azt elérjük, hogy napi 20-30 rendelésünk lesz, azt már ideális állapotnak tekintem, mert akkor már legalább a csapat egy részének kitermelné a bérét.
Fura helyzet: a fine dining koncepció ötvözése a kiszállítással. Hogyan működik? Az ételt tényleg a megrendelő fejezi be otthon, hogy friss legyen?
Igen. Mi ugyanis
olyan minőségben adtuk az ételeket a Costes éttermekben, ami nem megoldható a hagyományos kiszállítással.
A Michelin-csillagos vendéglátásban minden apró részlet számít, a hőmérséklet, a látványos tálalás, és így tovább. Ezért nem kockáztathatjuk, hogy elrontjuk ezt az élményt, hanem inkább az éttermekben használt különleges minőségű alapanyagokat beszerezzük és egy olyan szintig előkészítjük, amellyel az étel már egy otthoni konyhában is egyszerűen befejezhető. Ezután adunk hozzá egy receptet, vagyis egy leírást, hogy mit hogyan fejezzen be a megrendelő. Így még egy speciális főzési élményt is adunk a minőségi ételek mellé.
Gerendai új vállalkozása, a Lupa Beach – tavaly nyáron még használhatták a fürdőzők
A Lupa Beach projekthez évek kellettek a felfuttatáshoz, a válság a legrosszabbkor ezt most megtörte. Hogyan alakulhat a strand-projekt sorsa?
Még nem tudjuk, hogy a strandolásra mikortól nyílhat megint lehetőség, de addig is előre próbálunk itt is menekülni. Nemsokára elindítjuk a horgászatot, mert a tó abszolút alkalmas erre, és a horgászat ebben a helyzetben sem tiltott tevékenység. Azt reméljük, hogy ebből legalább annyi bevételünk lesz, hogy néhány alkalmazottat el tudunk belőle tartani. És közben
reménykedünk, hogy amire a főszezon beköszönt, addigra enyhítik a korlátozásokat, amelyek a strandok használatát befolyásolják.
Arra készülünk, hogy megfelelő higiéniai óvintézkedésekkel a nyáron talán már lehet majd működni. Meg kell teremteni a feltételeket, hogy az emberek biztonságban érezhessék magukat, legyen számukra biztosítva a megfelelő fizikai távolságtartás.
Mi lesz az idei Szigettel? A fesztiválszezon tervezése kaotikus lehet ebben a helyzetben.
Ebben a kérdésben már nem én vagyok az illetékes, de bárkinek nehéz lenne most még bármit mondani egyértelműen. Abban biztos vagyok, hogy a tömegrendezvények nagy veszélyben vannak. Nem tudom, hogy a döntéshozók a megrendezés kockázatát fel merik-e vállalni. Persze az sem mindegy, hogy a hatóságok mikortól engednék meg újra a fesztiválozást, hiszen ha a nyár közepétől feloldanák a korlátozásokat, akkor még lehetne egy kis esély. De vajon a külföldiek ideutaznának ebben a helyzetben? Egyáltalán szabad lenne őket beengedni, ha az ő országaikban még nem múlt el a járvány? Nehéz kérdések ezek, amelyekre nincs igazán jó válasz, de azzal is tisztában kell lenni, hogy
a Sziget fesztivál nem egy koncert, amelyet át lehet tenni néhány hónappal későbbre
– itt sok száz programról beszélünk, ezt a logisztikát nem lehet ide-oda tologatni.
Ha elmarad, hogyan bonthatók a szerződések? Hogyan oszlik meg a kárviselés a sok fél között?
A szervezés már ilyenkor, tavasszal meglehetősen előrehaladott állapotban van, egy csomó előleget már ki kellett fizetni. Az a jogi állásfoglalás ebben az esetben, hogy ha a rendező mondja le úgy a koncertet, hogy az állam közben nem korlátozza a fesztivál megtartását, akkor a fellépők megtarthatják az előleget, mert mi mondtuk le a fellépésüket. Ha esetleg kijönne egy olyan szabályozás, mint a környező országokban, miszerint nem lehet a nyár végéig tömegrendezvényt tartani, és erre a vis maiorra hivatkozva mondanánk le a fellépést, akkor már lenne jogi alapja, hogy visszakérjük a kifizetett előlegeket. Nyilván a munkatársak bérköltségeit, az eddigi működést vagy a hónapok óta nemzetközileg futó reklámkampányok költségeit már akkor is biztosan bebuknánk, de
legalább a fellépőknek kifizetett előlegeket lenne esély visszaszerezni.
Most tehát mindenki kivár: mert ha a fellépő mondaná le a fellépést, akkor természetesen nem tarthatná meg az előleget; de ha mi lépünk előbb, és önként tesszük, nem hivatalos tiltás hatására, akkor az is növelné a veszteséget, mert nem kérhetnénk vissza az eddig kifizetett pénzt.
Mára már a közgazdászok egyértelműnek látják, hogy a járványt követő gazdasági válság mélyebb lesz, mint amilyen a 2008-as volt. Mire számít középtávon a világgazdaság és a magyar gazdaság várható trendjei kapcsán?
Nem vagyok közgazdász, de azt tudom, hogy a magyar GDP 10-11 százalékát adja a turizmus, míg egy másik jelentős szektor az autóipar és az alkatrészgyártás. Ha tehát jelentősen visszaesik az új autók piaca, az önmagában érzékenyen érinti majd a magyar gazdaságot. Most viszont a világ sok országában helikopterről öntik a pénzt az embereknek, amitől felpezsdülhet az új autóvásárlás is. Ha a turizmus lenullázódik, és lassan indul újra, az szintén súlyosan érintheti a magyar gazdaságot; de a belföldi turizmus akár erősödhet is, ami részben kompenzálhat valamit a kiesésből. Az eddigi válságkezelő lépések fontosak és sokak számára hasznosak voltak, de a turisztikai vállalkozások számára például kevés érdemi segítséget jelentenek. Hiszen egy lenullázódott tevékenységnél nem segít, ha elengedik a bevételek után fizetendő adókat, vagy például a bezárt szállodákban és éttermekben nem tudod min dolgoztatni a munkaerőt, hogy kaphass te is bérkiegészítést. Ezért én
úgy vélem, a turisztikai szektornak egy speciális mentő- és élénkítő programra van szüksége.
Azt helyesnek gondolom, hogy a magyar kormány nem kezdett el pénzt nyomtatni, és az eddig bejelentett gazdaságélénkítő programokban is látok rációt. De ennyivel nehéz lesz megúszni, hiszen fontos, hogy ne szűnjenek meg a munkahelyek és ne szegényedjenek el az emberek; mert ha leáll a belső fogyasztás, akkor beindul a dominó-effektus, az bedöntheti a gazdaság még több szereplőjét. Én bízom abban, hogy Magyarország a kevésbé sérülékeny országok közé tartozik majd, de abban biztos vagyok, hogy ez egy komoly válság, és évekig elhúzódó hatásai lesznek.
Szigorúan betartja a karantén-szabályokat? Fegyelmezett otthonlét?
Alapvetően itthon vagyunk, bár én hetente egyszer azért el-elmegyek beszerezni a szükséges dolgokat. De lehetőség szerint amit csak lehet, azt inkább rendelünk. A gyerekek is csak a kertbe járnak ki maximum, és mi is igyekszünk betartani a karantén-szabályokat, már csak a velünk élő nagyszülők biztonsága érdekében is.
Most van idő otthon gondolkodni. Hiszen a jövőbeli újrakezdésekhez is tervek kellenek. A válság utáni időszakban a vendéglátó szektorban az maradhat talpon, akinek van tartaléka. Önnek, feltételezem, van.
Nekem annyi szerencsém van ebben a szerencsétlenségben, hogy pár éve egy nemzetközi befektető megvásárolta tőlünk a Sziget cég 70 százalékos tulajdonrészét, amiből egy nagyobb összeghez jutottunk, és ezt még nem éltük fel teljesen. Persze voltak azóta jelentős befektetéseim, a Lupa-tótól a gasztronómiáig, demég van tartalékom, amihez nyúlni tudok. Ha csak arra támaszkodhatnék, hogy a vállalkozások mennyi pénzt termeltek az elmúlt időszakban, az kevés lenne, azt sajnos nagyon hamar felélnénk a jelen helyzetben. Ezt az időszakot, remélem, így át tudom vészelni, de nem bármeddig. A szabad pénzemet vagyonkezelőkre bíztam, és ők részvényekbe, kötvényekbe tették, ami az árfolyamzuhanások miatt most csak a felét éri annak, amennyit befektettem. Azt talán mondanom sem kell, hogy
ezeken az árfolyamokon nem túl jó érzés kivenni a pénzt, hogy legyen miből fizetést adni az embereknek,
hiszen elveszítjük azt az összeget, amennyivel időközben leértékelődött.
Önnek van tartaléka tehát, míg várhatóan sok vállalkozás el fog vérezni ezekben a hónapokban a vendéglátóiparban. Aki talpon marad, annak a gasztronómia piacán új lehetőségei nyílhatnak majd a válság után. Erre is vannak már tervei?
Nincsenek. Több projektünk is indult az utóbbi egy évben, már 80-90 százalékos készültségben vannak. Most inkább azon töröm a fejem, hogy vajon ezeket legalább meg tudjuk-e a jelen helyzetben valósítani. Több új étterem nyitását terveztük a következő hónapokban, ezért a nagy kérdés számomra az, hogy szabad-e ezeket a helyeket most megnyitni. Lesz-e rájuk kereslet? Mert az igaz, hogy a kínálat csökkenni fog, hiszen valószínűleg sokan csődbe mennek majd; de nem mindegy, hogy mekkora lesz a kereslet. Biztosan kiesnek a turisták, és várhatóan a magyar piacon is csökkenés lesz. Sajnos megnő a munkanélküliség, valamint sokan fogják majd felélni a tartalékaikat, ezért várhatóan a magyar fogyasztók száma is vissza fog esni.
Simán lehet, hogy a megmaradó kereslet csak azt tudja majd fedezni, hogy a túlélő vállalkozások ne kerüljenek nagyobb bajba,
de azt már nem, hogy új helyek nyíljanak.
El kell tehát gondolkodnunk azon, hogy változtatnunk kell a mentalitásunkon, az élethez való hozzáállásunkon?
Mindenképpen. Pár dolgon mindenképpen el kell gondolkodnunk. Az egyik: eddig úgy tűnt, rendben vannak körülöttünk a dolgok, ami egy hamis biztonságérzetet adott. Ez most törvényszerűen megváltozik, és
meg kell tanulnunk, hogy egyik pillanatról a másikra összeomolhat az eddig komfortosnak tűnő világunk.
Mindenkinek azon is el kell gondolkodnia, hogyan tud majd tartalékokat képezni az ilyen helyzetekre, hiszen ezek újra és újra bekövetkezhetnek. Eddig ilyet csak filmeken láttunk, és el sem tudtuk képzelni, hogy nekünk is meg kell tapasztalnunk. A hedonizmusra és túlfogyasztásra épülő jóléti társadalmaknak is fel kell fogniuk, hogy a természet felett nincs hatalmunk. Sem a klímakatasztrófát, sem a vírusok megjelenését és terjedését nem tudjuk összefogás és tudatos cselekvési programok nélkül befolyásolni. Ahogy abba is bele kell törődni, hogy új modellek váltják fel a régieket. Például eddig az természetes volt, hogy egy cég úgy működik, hogy van irodája, és oda bejárnak dolgozni az alkalmazottak; avagy egy iskola egy olyan épületet jelent, ahova bejárnak tanulni a diákok. Amit azonban most megtapasztalunk, annak lehetnek jövőbe mutató, kifejezetten pozitív hatásai is. Átalakul a megszokott világrend, és a jövőben például sokkal többen hozzáférnek majd az új típusú oktatáshoz. Ha digitalizálódik a folyamat, akkor onnantól nem az lesz a korlát, hogy egy tanár egyszerre hány diákot tud tanítani. Vagy, ha végképp elterjed a home office, akkor megszűnhetnek a nagyvárosok és a kistelepülések közötti munkalehetőség-beli egyenlőtlenségek. Nemrég olvastam egy okos gondolatot valakitől: valójában annak a jelentős része, ami most történik, amúgy is megtörténne, csak most felgyorsulnak ezek a folyamatok a rendkívüli helyzet hatására.
fotók: Földházi Árpád
***
A Mandiner elkezdte Karantén-interjúk sorozatát, amiben ismert személyiségeket kérdezünk a megváltozott életünkkel kapcsolatos gondolataikról, saját tapasztalataikról.
A 2024-es év eredményeire való visszatekintés mellett hazai trendekről, illetve a longevity turizmusról beszélt Orbán Ráhel, a BDPST Koncept alapítója.
Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter szerint a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér utasforgalma 2024-ben várhatóan eléri a 18 millió főt, ami Európában a leggyorsabb növekedésnek számít a szektorban.
A Loupe Színházi Társulás pilisvörösvári előadásán egy néző kérdéseket intézett a színészekhez.
p
0
1
2
Hírlevél-feliratkozás
Ne maradjon le a Mandiner cikkeiről, iratkozzon fel hírlevelünkre! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és elküldjük Önnek a nap legfontosabb híreit.
Összesen 238 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Barnabás.N
2020. április 24. 21:46
"A hedonizmusra és túlfogyasztásra épülő jóléti társadalmaknak is fel kell fogniuk, hogy a természet felett nincs hatalmunk."
Kicsit furcsán hangzik ez egy olyan ember szájából, akinek a szórakoztató iparban és a luxus vendéglátásban (fine dining) vannak a fő érdekeltségei...
Megnéztem most annak a Costes étteremnek a honlapját és ott az étlapot.
Hát nem nagyon lehet válogatni, inkább menük, azaz ételsorok vannak 4-7 fogásból.
29 000 forintos ártól 64 500 forintig.
Erre az összegre még kötelezően rájön 15%-os szervízdíj.
Hát nem csoda, hogy 90%-ban külföldiek járnak oda!
"Nemrég olvastam egy okos gondolatot valakitől: valójában annak a jelentős része, ami most történik, amúgy is megtörténne, csak most felgyorsulnak ezek a folyamatok a rendkívüli helyzet hatására."
Ez igaz.
Különben 50 év alatt vezették volna be a távoktatást, távmunkát így meg egy hétvége alatt megvolt.