Egy másik, egyetemen oktató forrásunk úgy fogalmaz: egyrészt ez egy nehéz időszak, másrészt így az oktatók is rá vannak kényszerítve a régóta halogatott feladatok pótlására. Még ha a sok idős professzor számára eleinte ez nehézséget is okoz, a fő, hogy próbálkoznak – fűzi hozzá.
A pedagógusok érzelmei vegyesek – mondja Fülöp. Egyrészt hálásak az összefogásért: rengeteg önkéntes és ingyenes felajánlás érkezik, mindenki hozzáteszi, amit tud, mondjuk magyarra fordít szövegeket, vagy saját anyagokat oszt meg. A gyerekek is kiveszik a részüket ebből, például látott olyan virtuális osztálytermet, amit hatodikos diákok hoztak létre úgy, hogy egy videójátékhoz használt kommunikációs platformba hívták be társaikat, tanáraikat, szüleiket.
Másrészt az óriási, egyelőre rendszerezetlen kínálat miatt a pedagógusok is kissé zavartak még.
Ami kiemelten fontos, az a szülők partnersége
– teszi hozzá. Mint mondja, tudatos digitális szülőkké kell válniuk, közösségi oldalán ebben segíti őket, hatalmas igény is van erre, hiszen nekik kell kialakítaniuk egy internet alapú, motiváló otthoni oktatási környezetet és mindehhez egy teljesen új napi rutint.