„Ijesztő csend van mindenhol” – római lakos a vesztegzárról a Mandinernek

Milyen volt a vesztegzár első két napja?

Furcsa. Hirtelen jött a bezártság. Az utcák elnéptelenedtek, megszűntek a városra oly jellemző zajok: az autótülkölés, a forgalom morajlása, a járókelők nyüzsgése. Olyan, mintha augusztus lenne, amikor a rómaiak nyári szabadságra mennek, és kiürül a város, azzal a különbséggel, hogy a helyzet most a legkevésbé sem nyáriasan nyugodt.

A lakosok között van pánikhangulat, vagy az emberek a helyzethez képest meg tudják őrizni nyugalmukat?

Úgy tapasztalom, hogy

Voltak pánikszerű jelenetek is persze: szombat éjjel például, amikor Lombardiából tömegesen keltek útra az emberek, hogy az ország más részeibe, rokonokhoz, ismerősökhöz költözzenek a karantén elől. De ez kivétel, az általános hangulat inkább nyugodt. Nagyon remélem, hogy ez nem a vihar előtti csend.

Hogyan tartatják be a hatóságok a vesztegzárat a városban? Ott járőröznek a rendőrök az utcán, és ellenőrzik az embereket?

Igen, az ellenőrzések már az első pillanattól megkezdődtek. Rómában szinte mindenhol ott vannak a rendőrök most, sokakat igazoltatnak, ellenőriznek. Engem még egyszer sem szólítottak le, pedig többször elhaladtam a járőrözők mellett. Van nálam egy igazolás, hogy munkahelyi okokból tartózkodom az utcán. Ilyen igazolásra most szükség van.

Az emberek tehát betartják a hatósági utasításokat?

Alapvetően igen. Még akkor is, ha egyes rendelkezéseket túl szigorúnak is látnak, például hogy lehetőleg maradjanak otthon, csak igazolt célból lépjenek utcára, ne kerüljenek egymással fizikai kontaktusba, vagy egy méteres távolságot tartsanak egymástól a közösségi helyeken. Nehéz ezt ilyen gyorsan megszokni, az olasz nép évszázadokon át úgy szocializálódott, hogy az emberek intim közelségben, közeli kapcsolatokban léteznek.

kulturális berögzülések. A mostani szabályok egy új életstílust igényelnek, és nem mindenki tud ehhez jól alkalmazkodni. Vannak sztereotípiák az olaszokról, például, hogy képtelenek sorban állni a postán. Vicces, de ez tényleg igaz: tényleg képtelenek rá. De most viszont tényleg mindenhol sorban kell állni, és tényleg egy méteres távolságot kell tartani egymástól biztonsági megfontolásból. Hosszú sorok kígyóznak az élelmiszerboltok, a gyógyszertárak és a bankautomaták előtt – ez teljesen új és szokatlan jelenség. A vesztegzárat egyébként sokan megsértik, a rendőrök pedig elnézőek egy szintig, néha azonban beavatkoznak.

Hogyan néz ki most Róma belvárosa?

Üres. Totál üres, még a csúcsforgalom idején is. Kevesen tartózkodnak az utcákon, azok is céllal mennek valahova, munkába vagy vásárolni, kutyát sétáltatni vagy gyógyszerért. Mindenhol csend van. Ez is furcsa, hiszen Róma egy zajos, színes, zizegő hely, ahol dudálnak az autósok, kiabálnak az emberek, ahol zene szól minden üzletben.

Az is ijesztő, hogy a mindig zsúfolt turisztikai látványosságok, mint a Trevi-kút vagy a Spanyol lépcső szintén kietlenek, egy árva lelket sem látni ott.

Róma egyik fő látványossága a Trevi-kút, az elmúlt napokban alig látogatták turisták

Hogyan lehet élelmiszerhez jutni, dolgozni menni? Mi az élet menete most számodra?

Az élelmiszerboltok nyitva vannak, és van elég élelmiszer.

Persze, az előfordult, hogy pánikszerűen néhány boltot megrohamoztak és gyorsan kifosztottak a vevők, de általánosságban a vásárlás megoldott. Ami a munkát illeti: én naponta bemegyek a munkahelyemre, egy nagykövetségen dolgozom, és az még üzemel. Néhány kilométerre lakom tőle, így inkább gyalog megyek be, és gyalog is megyek haza. Jobb így, mint tömegközlekedéssel, biztonságosabbnak érzem.

Az iskolák zárva, a gyerekek otthon vannak. Hogyan oldják meg ezt a szülők? Hogyan tudják otthon tartani őket? És emiatt sok szülő nem is tud dolgozni járni?

Ez egy nagyon fontos probléma, amelyre sokan panaszkodnak. Nekünk még nincs gyermekünk, így csak hallomásból tudom: attól függ, hogy a szülő tud-e otthonról dolgozni, mert ha nem, akkor sokszor a nagyszülők segítenek. A kormány próbál erre valamilyen megoldást találni, de annyiféle családi helyzet van, hogy azt hiszem, ez nehezen megoldható probléma.

Bezártak a mozik, a színházak, elnapolták a focimeccseket, ...stb. Miként tudnak az olaszok ezen társasági események nélkül létezni?

Jelen pillanatban kibírjuk. Szerintem ezzel nincs baj: ha egészségügyi okok miatt ilyen áldozatot kell hozni, azt az olaszok meghozzák. Persze,

A futball hiánya tűnik a legnagyobb kihívásnak, Olaszországban ez nemzeti sport, a meccsre járás tömegek kedvenc szórakozása. Szerintem ha sokáig szünetelnek a mérkőzések, abból lehet még feszültség.

Rendőrök igazoltatnak utasokat Milánó központi pályaudvarán

A piacok, boltok, éttermek tulajdonosai, üzemeltetői beárazták már a helyzetből fakadó várható anyagi károkat?

Jó kérdés. A gazdaság bizonyosan megsínyli majd ezeket az időket, ehhez nem fér kétség. Az olasz gazdaság a kis- és középvállalkozásokra épül, ők fogják megfizetni a járványhelyzet árát. Sok vállalkozásnak nehéz lesz majd talpra állni, és sok vállalkozás számára ez a válság lesz a kegyelemdöfés. Nem tudom megítélni a várható károk mértékét, de biztosan nagy lesz minden szektorban, különösen a turizmus terén. A hotelek és az éttermek nagy veszélyben vannak.

A járvány megjelenése sokkolta egyébként az olaszokat? Nagyon hirtelen érkezett a baj?

Olyan volt, mintha egy napos délutánon egy parkban olvasnál a padon, és valaki odajönne, és figyelmeztetés nélkül arcul csapna. Érezni lehetett, hogy baj lesz, de hogy ilyen hirtelen csap le a fertőzés, és hogy ilyen helyzet alakulhat ki, arra nem számítottunk. Láttuk, mi történik Kínában, de nem gondoltuk, hogy szinte a semmiből mi leszünk a második legfertőzöttebb ország a világon.

Ráadásul napról napra nő a vírus-fertőzöttek és a halálos áldozatok száma. A félelemfaktor mennyire jelentős Olaszországban?

Nem hallom sokszor ezt a szót, hogy félelem. A feszültség azonban nagy. Minden nap egyre nehezebb az egészségügyi helyzet. Mire ez az interjú lejön az oldalatokon, már egy új helyzet lesz, biztos vagyok benne. (Tényleg az lett, a kormány azóta biztonsági okokból a boltok bezárásáról döntött - a szerk.) Még nem látható az alagút vége, még küzdeni kell, hogy megállítsuk a fertőzés terjedését.

Mi van a szüleiddel, a rokonokkal, a közeli barátokkal? Rendben vannak?

Hála Istennek, igen. A feleségem, a rokonaim és a barátaim mind egészségesek. Az aggodalom azonban fennáll. A szüleim idősek már, és Rómától 500 kilométerre, Észak-Olaszországban élnek. Minden nap beszélek velük telefonon, nem kapták el a fertőzést, de

és ugyanez a helyzet a feleségem rokonaival kapcsolatban is.

Április 3-ig még biztosan tart a vesztegzár. Mit tervezel erre a három hétre?

Követem a kormány utasításait, bármennyire is nehezemre esik. Otthon maradok a feleségemmel, csak akkor megyek ki az utcára, ha szükséges. Munkába megyek csak, és vásárolni, slussz. Nincs most ideje annak, hogy hibáztassuk a kormányt, most minden állampolgárnak azt kell tennie, amit a hazája érdeke diktál. Amikor túl leszünk ezen, akkor majd visszatérhetünk a vitáinkhoz, az utazásokhoz, az együttlétekhez. Most azonban fegyelmezettnek kell lenni, és pozitívnak kell maradni.

Nos, most elég nagy baj van, úgyhogy itt a lehetőség bizonyítani, hogy ez a mondás igaz.

fotók: Luca Alfieri, MTI