Mit gondolnak az osztrákok 1848-ról?

A bécsieknek a 48-as számról leginkább a  kukásautók jutnak eszükbe, mivel a bécsi városházán a 48-as alosztályhoz tartozik a köztisztaság – mondja lapunknak ifj. Bertényi  Iván történész, a bécsi Collegium Hungaricum tudományos igazgató-helyettese, akit arról kérdeztünk: mit tudnak, mit tanulnak és mit gondolnak asz osztrákok 1848-ról, a bécsi és a pesti  forradalmakról?

Az osztrákok viszonya a történelemhez, akárcsak egész Nyugat-Európáé, nagyon más, mint miénk – hívja fel a figyelmet ifj. Bertényi  Iván. – Tőlünk nyugatra a nemzeti összetartozás érzése egyre kevésbé alapul a közös történelmen, amiről amúgy is egyre kevesebbet tudnak, hanem sokkal inkább a közösen birtokolt (szabadság)jogokon, a néhány generáció alatt megteremtett jóléti társadalmon és az európai integrációnak is köszönhető békének. Ehhez képest a magyarok önképe historizáló, vagyis a történelem fontosabb szerepet játszik közgondolkodásunkban, mint Nyugat-Európában.

Mindez azt is jelenti, hogy tulajdonképpen a huszadik század előtti időkről nagyon keveset tanulnak, így praktikusan alig tudnak valamit mindarról, ami korábban történt. Azaz

Ebből kifolyólag az osztrákok nem igazán ismerik annak a Habsburg-dinasztiának a történetét se, amellyel amúgy is eléggé ambivalens viszonyban vannak, miközben a turizmus profitál a Sisi- és Ferenc József-nosztalgiából, de az osztrák önkép 1918 óta republikánus.

Míg a magyar 1848 a modern nemzetté válás  központi eseménye, addig az osztrák történelemben sokkal kisebb szerepet játszottak az ugyanezévi bécsi forradalmak. A társadalmi reformok itt már nagyrészt megvalósultak (gondoljunk például II. József jobbágyrendeleteire), ráadásul a soknemzetiségű nyugati birodalomfél nemzeti törekvései már akkor konfliktusba kerültek egymással, tehát sokkal bonyolultabb volt a kép, mint a szabadságát védő Magyarországon. 

mást akart Bécs, Prága vagy épp az észak-itáliai városok felkelői. Hasonló különbségek persze Magyarországon is voltak, de a hazai nemzetiségek elképzelései háttérbe szorultak a magyar dominancia következtében. 

A németek (különösen a bécsiek) az egyesülő Németországhoz akartak csatlakozni, a csehek viszont egy nekik nagyobb önállóságot hagyó, szabad Ausztria részei szerettek volna maradni, amiről viszont az olaszok hallani se akartak, hiszen ők az olasz egységet preferálták. Mivel azonban  ezek a törekvések végül kioltották egymást, valamint a dinasztia is ellenérdekelt volt, ezért, valamint a nagyhatalmi politikán köszönhetően is 1849-re visszaállt a dinasztia uralma.

Az 1918-ban létrejött Osztrák Köztársaság nem bánt jól a Habsburgokkal: nem csak trónfosztás volt, mint nálunk, de a család vagyonát is elkobozták. A két világháború között a német nemzeti egység megvalósítása („Anschluss”) volt az általános politikai célkitűzés. Ebből a szempontból az egykori Osztrák Birodalom kifejezetten tévútnak látszott, amit olyan kísérlet nek gondoltak, amely a nagyhatalmi érdekekből megakadályozta a délnémetek csatlakozását a kialakuló Német Birodalomhoz, és emiatt nem német (szláv, magyar, stb.) népekkel kellett hosszabb ideig együtt élniük – mondja ifj. Bertényi Iván. 

S hogy mit gondolnak az osztrákok a magyar ’48-ról? Mindennek következtében

Ha mégis, akkor valami szeparatista, nacionalista lázadásként tűnik nekik a magyar 1848, a forradalmár Kossuth vezetésével.