„Maradjatok otthon, maradjatok otthon!” – újabb olasz orvos beszél a koronavírusról

Nyitókép: a velencei Szent Márk tér, a koronavírus miatt üresen

Christian Salaroli a bergamói XXIII. János pápa kórház aneszteziológusa, akit a Corriere della Sera, Olaszország vezető napilapja kérdezett arról, hogyan kezelik a betegeket és hogyan kell nagyon súlyos döntéseket meghozniuk ezekben a napokban, a járvány fokozódása során.

***

– Tehát tényleg válogatnak?

– Természetesen. Ebbe az egységbe csak olyanokat veszünk fel, akiknek a COVID19 miatt légzési elégtelenséggel járó tüdőgyulladásuk van. A többieknek: irány haza!

– Mi történik ezután?

– Nem invazív lélegeztetésben részesülnek. Ez az első szakasz.

– Mik a következők ?

– Kora reggel jön az altatóorvos a sürgősségi osztály ápolóival. Az ő véleménye dönt.

– Miért olyan fontos a döntése?

– Az életkor és az általános állapot mellett felméri a beteg képességét arra, hogy túlélje az intenzív lélegeztetéshez szükséges beavatkozást.

– Ez mit jelent pontosan?

– A koronavírus által okozott fertőzés szövetközi tüdőgyulladást okoz, annak is egy nagyon agresszív változatát, ami a vér oxigénellátását nagymértékben akadályozza.

– Mikor történik a kiválasztás?

– Közvetlenül az altatóorvos vizitje után. Muszáj döntenünk a kiválasztásról, legfeljebb a felvételt követő egy-két napon belül. A nem invazív lélegeztetés csak egy köztes lépés. Sajnos nem állnak egymással arányban a kórházi eszközök, az intenzív osztály ágyainak száma és a kritikus állapotban lévő betegek száma.. Nem tudunk mindenkit intubálni (a lélegeztető csövet a légcsövön végzett bemetszéssel közvetlenül csatlakoztatják. Ez az invazív lélegeztetés.)

– Mi történik ezután?

– Akiknél a kezelés folytatásáról döntöttünk, azonnal elvégezzük az intubálást. A hasukra fektetjük őket, hogy megkönnyítsük a tüdő alsó része levegőhöz jutását.

– Vannak írott szabályai a döntéshozatalnak?

– Szemben azzal, amit olvasok, jelenleg nincsenek. Bármennyire borzalmasan is hangzik ezt mondani, nagyon alaposan vizsgáljuk azokat, akiknek súlyos kardio-respirációs betegségei, illetve súlyos szívproblémái vannak, mert nagyon rosszul viselik az akut oxigénhiányt és kicsi az esélyük, hogy a kritikus fázist túléljék.

– És ezután?

– Ha valaki 80 és 95 év között van, és súlyos légzési problémái vannak, akkor általában nem folytatjuk a kezelést. Ugyanez a szabály, ha egy vírusfertőzött három vagy több létfontosságú szerve elégtelenül működik. Ezeknek a személyeknek statisztikai szempontból nincs esélyük arra, hogy a fertőzés kritikus fázisát túléljék.

– Tehát elküldik őket?

– Ezt is szörnyű kimondani, de a válasz: igen. Nincs lehetőségünk kísérletet tenni arra, amit csodának neveznek. Ez is szomorú valóság.

– Általában nem ez történik ?

– Nem. Normális időkben is meg kell ítélni, hogy egy embernek van-e halovány esélye túlélni egy beavatkozást. De most az esetek egészen más nagyságrendjével van dolgunk.

– Akit hazaengednek, az Covid-19-ben, vagy a korábbi betegségeiben hal meg? 

– Az, hogy nem koronavírusban halnak meg, olyan hazugság, ami elszomorít. Tiszteletlenség azokkal szemben is, akik eltávoznak közülünk. Covid-19-ben halnak meg, mert kritikus formájában a szövetközi tüdőgyulladás súlyosbítja a korábbi légúti problémákat, és a beteg nem képes kibírni ezt a helyzetet. A halál a vírusnak és nem egyébnek köszönhető.

– És önök mint orvosok jól viselik ezt a helyzetet?

– Néhányunk tönkremegy ebbe. Mindenek előtt a legfiatalabbak, akik éppen csak elkezdtek dolgozni, és most

Ismétlem, nagyüzemi léptékben.

– És önnek nem nehéz bíráskodnia egy emberi lény élete és halála fölött?

– Eddig még sikerül éjszaka aludnom. Mivel tudom, hogy a kiválasztás azon a feltételezésen alapul, hogy egyes eseteknek, mindenekelőtt a fiatalabbaknak jobb a túlélési esélyük, mint másoknak. Legalább ez vigasztal.

– Mit gondol a kormány legutóbbi döntéseiről?

– Talán kicsit általánosak. A gondolat, hogy bizonyos zónákba be kell zárni a vírust, helyes, de minimum egy hét késéssel érkezett. Ami fontos, az viszont egy másik dolog.

– Azaz?

– Maradjatok otthon, maradjatok otthon, maradjatok otthon! Nem ismételhetem elégszer!

A legcsekélyebb fogalmuk sincs, mi játszódik le a kórházakban. Maradjatok otthon!

– Hiány van személyzetből?

– Igen. Közel 24 órát dolgozunk, és fizikailag is kimerültünk, nem csak érzelmileg. Ápolónőket látok zokogni, akiknek 30 évnyi tapasztalatuk van. Orvosok idegösszeomlást kapnak. Senki sem tudja elképzelni, mi történik a kórházakban. Ezért egyeztem bele az interjúba.

– Létezik-e még a jog az egészségügyi ellátásra?

– Jelenleg az veszélyezteti, hogy nem lehet egyszerre a szokott igénybevételt és a rendkívüli igénybevételt menedzselni. A szokásos kezelések késlekedhetnek, és ennek nagyon rossz következményei lehetnek.

– Mondana példát?

– Általában egy infarktus miatti telefonhívást percek alatt intézünk. Most egy órát vagy annál többet kell várni.

– Ezt mivel magyarázza?

– Inkább nem keresek magyarázatot. Azt mondom magamnak, ez olyan, mint a frontsebészet. Csak azokat mentjük meg, akiknek esélyük van. Éppen ez történik most.

***

Az interjúval Sebes Gábor Facebook-posztjában találkoztunk, a szöveget szerkesztettük