Mivel a fő érzelmi igényük a biztonságra való törekvés, a szóban forgó korosztálynak nem sok haszna van abból, ha tudja, hogy Olaszországban hány új fertőzött, vagy ne adj' isten hány halott van. Nekik sokkal fontosabb, hogyan alakul a napjuk, találkozhatnak-e a barátaikkal, ha nem, akkor milyen módon tudják velük tartani a kapcsolatot. A gyerekléptékű világban ezek a fő dolgok.
A halál témája itt ólálkodik körülöttünk még akkor is, ha nincs közvetlen veszteségélmény a családban. „A gyerekek rá szoktak kérdezni, egyrészt érzik a felnőttek feszültségét, másrészt az elővigyázatosság ellenére a hírekből is hallanak ezt-azt” – mondja Deliága Éva. Rámutat: nagyon fontos, hogy ne legyenek tabutémák, a gyermek érettségének és korának megfelelően a saját magunk hitvilága és világnézete szerint válaszoljuk meg a kérdéseket. Ha netán családtagunk betegszik meg, ne titkoljuk. Beszéljünk arról, hogy beteg, ezért aggódunk érte, ápoljuk, gondoskodunk róla. Ha szerettünk kórházba kerül, akkor arról beszéljünk a gyerekkel, hogy az orvosok próbálnak rajta segíteni.
„Nagy biztonságot jelent a gyereknek, ha érzelmileg elérhetőek vagyunk”
– hangsúlyozza a szakértő. Hozzátéve kifejti: a kiszámítható napirend, a szülő sugározta higgadtság, az, hogy a felnőtt átrágja, előemészti, majd megfelelő módon tálalja a világ dolgait, meg tudja óvni a gyermeket a lelki sérüléstől.
Alakítsunk ki napirendet!