„A forradalom nem a mi részünkről tört ki” – Allaga Imre emlékezete

A magyar történelem nagy szabadságharcainak évfordulói körül mindenki, aki büszkeséggel tekint vissza felmenőire, igyekszik felemlegetni megboldogult őseinek a családi legendáriumban szájhagyomány útján megőrzött nagy tetteit – ennek középpontjában pedig nem holmi versengő nagyzolás áll, hanem így lehet igazán közel kerülni a nemzeti ünnepekhez,

Az 1956-os forradalomra emlékezve kortársaim közül sokan büszkélkedünk nagyszüleink vagy dédszüleink tetteivel, vagy elmeséljük azokat az izgalmas történeteket, amiket első kézből tőlük hallhattunk ebből az időszakból. Az 1848-as szabadságharcról efféle személyes történeteket már ritkábban hallani.

Gyerekkorom óta tudom, hogy a szabadságharc után egyik felmenőmet halálra ítélték, de az utolsó pillanatban kegyelmet kapott – azt is tudtam, hogy az ezt tanúsító iratok eredetije valahol a pincénkben van elrejtve. Később persze igyekeztem tájékozódni és megtudtam, hogy Allaga Imre 1848-ban országgyűlési képviselő és Kossuth kormánybiztosa volt. Az idei március 15-e pedig tökéletesen megfelel arra, hogy nyugodtan átolvashassam egyébként rendkívül szórakoztató emlékiratait, melyből néhány szemelvényt idézni is fogok alább, hogy bemutathassam életét és a szabadságharcban való részvételének történetét.

Allaga Imre

Allaga Imre bunyevác nemesi család sarjaként 1813-ban született Baján. Korai gyermekkorából leginkább arra emlékszik, hogy kedvelte a vörösborba mártott fehér kenyeret és hogy az öreg pap biztatta szüleit arra, hogy iskoláztassák.

– írja visszaemlékezéseiben. Elemi iskolába Nemesmiliticsen járt, a gimnáziumot először a kalocsai piaristáknál, majd Szabadkán és Szegeden végezte. Jogi tanulmányokat folytatott Pozsonyban, ahol akkoriban az országgyűlés is volt – itt Szutsits Károly, Bács vármegye követe vette a szárnyai alá. Pozsonyban volt ekkortájt Kossuth Lajos is, aki mint absentium ablegatus több főrendet is képviselt az üléseken – felszólalni és szavazni nem állt jogában, feladata tehát abból állt, hogy az ülésen történtekről közvetlen hírforrásként tájékoztatta az általa képviselt főrendeket. Kossuth azonban nem csak nekik küldte meg híres Országgyűlési Tudósításait, hanem magánlevél formájában mindazoknak, akik előfizettek erre. Ezek leírása azonban sok munkát igényelt, így aztán Kossuth írnokokat fogadott fel – az írnokai között pedig ott volt Allaga Imre is.

„Bártfay József iskolatársam is így lett felvéve – ki később Báró Rudics József főispánunknak titkára lett. Hogy tehát nappal egy kis szabad időt nyerjünk némelykor az országgyűlési debattok meghallgatására, éjszakáinkat áldoztuk fel – összementünk tehát lakni, s közössen szerzett gyertya világánál írtuk példányainkat, mert ekkor még jobb világítás nem létezett. Esti 10 óráig együtt írtunk, ekkor én ledőltem aludni 12 óráig – 12 órakor ő engem felkeltvén éjfél után 2 óráig ő aludt. Ekkor én keltettem fel, és világos reggelig írtunk, míg templomba és iskolába nem kellett mennünk. Így volt ez sokszor napokon át, hogy 24 órán át csak két-két óra hosszant aludtunk. Ilyenkor ugyancsak nehezünkre esett az iskolai előadásokat ébren hallgatnunk. Erősen kellett tubákolnunk, hogy az álmot elűzzük” – emlékszik vissza erre az időszakra.

A Bácskai Újság Allaga Imréről 1931-ben

Később országgyűlési írnokká lépett elő, emellett 1836-től, a szakvizsga letétele után Zomborban ügyvédkedett, 1839-ben feleségül vette Fazekas Emmát. Később, 1848-ban az országgyűlési választásokon Bács-Bodrog vármegye regőcei kerületében mandátumot szerzett.

A március 15-i események híre csak másnapra ért le hozzájuk Bajára, később pedig a sajtó cenzúrája alól felszabaduló országban mindenhol elterjedt,

„A reakciónak ördögei azonban ezalatt az udvarintéző körében kifőzték azon átkos tervet, amelyek szerént iszonyú sok véráldozattal és az ország rovására elfecsérelt sok pénzzel készültek a szabadságot elnyomni, de mi ezt nem tudva úsztunk az örömben, mert hiszen királyi aláírás pecsételte meg a kinyert alkotmányt. Azért Baján is ünnepélyes kivilágítást tartottunk.”

A forradalmat követő szabadságharcból aztán országgyűlési képviselőként kivette a részét és bár a harcokból mint országgyűlési képviselőt hamar visszahívták, a Honvédelmi Bizottmány kormánybiztosnak nevezte ki azzal a feladattal, hogy foglaljon le a Dunán gabonaszállító hajókat logisztikai célokra.

„Kellett tehát a mi kormányunknak is seregünk szaporításáról gondoskodni, melynek folytán elhatároztatott, hogy a Verbászi tábornak egy részét Jellasics ellen működő táborunkhoz átállítják. Hogy pedig ezek hamarébb és pihenten érkezhessenek fel, az is elhatároztatott, hogy gőzhajó után akasztandó sleppeken és gabonás hajókon szállíttassanak fel, és én lettem kiküldve ily hajók requisitiójára, és a szállítás elintézésére, és csakugyan e módon is eszközöltem a felszállítást.”

A schwechati csata után az országgyűlés úgy döntött, hogy Pest-Budáról Debrecenbe helyezi át magát és a kormányt is, Allaga Imre pedig szerette volna magával vinni feleségét is – felesége azonban pont akkor mosott, a vonat hajnalban indult volna Szolnokra, utána pedig felszedték a síneket. A vizes fehérneműt tehát becsomagolták, majd Szolnokon egy tisztes pékmester feleségénél szárítgatták meg. Végül a nagy téli hideg ellenére eljutottak Debrecenbe, ahol tisztességes szállást találva berendezkedtek. Itt ülésezett az országgyűlés május végéig, Allaga Imre pedig

A nagy tavaszi győzelmeken felbátorodva azután a többi országgyűlési képviselővel együtt mondta ki ő is a Habsburg-ház trónfosztását. Allaga Imre így emlékezett erre: „Nagy volt az öröm Debrecenben, s ennek kapcsán történt aztán, hogy a detronisátiót Kossuth indítványára nyilvánosan a kálvinista nagytemplomban tartott parlamenti ülésben kimondottuk.” Biztos volt benne, hogy a magyar ügy többé nem bukhat el.

A nyár beköszöntével azonban megérkezett az orosz intervenció és a magyar szabadságharc helyzete egyre kilátástalanabbá vált. Allaga Imre követte az országgyűlést Pestre, Szegedre majd végül Aradra is, onnan Lugosra menekült, majd értesülve arról, hogy Görgei ott állomásozik, társaival együtt Világosra ment. Világos felé menet útközben összetalálkoztak a már menekülő Kossuth Lajossal, ők azonban Görgeyhez mentek, Bartal György javaslatára pedig az oroszoknak tervezték megadni magukat, hasonlóan a hadsereghez – jelezve, hogy nem a császár győzte le őket, hanem az orosz beavatkozás túlereje. Azonban fülükbe jutott, hogy az orosz tábor nem állítja meg az arra haladó kocsikat és Allaga Imrének kedve támadt hazamenni szeretett családjához. Szerencsésen át is jutottak kocsival az orosz táboron, majd a második faluba érve betértek egy kocsmába, hogy valami meleg ételt vegyenek magukhoz. Mielőtt továbbálltak volna,

amikért ők küzdenek, elpanaszolták a bécsi udvar gaztetteit, amaz pedig „részvevőleg nyilatkozott”.

Allaga Imre ezután visszatért Bajára, hogy láthassa családját, de sokat nem időzött ott sem: este érkezett és hajnalban már el is hagyta a várost, bujdosni kényszerült. A késő őszi hidegben azonban megbetegedett és emiatt egy éjszaka gyógyulása végett visszaszökött családjához – itt alig egy hét elteltével elfogták, néhány hétre börtönbe zárták, majd apósának kezessége mellett szabadon engedték. A vádak súlyosak voltak ellene, hiszen részt vett a trónfosztó országgyűlésen, másrészt, szintén a szabadságharc idején toborzás céljából proklamációt intézett választókerületének polgáraihoz, melyben – többek között – hitszegőnek és képmutatónak nevezte a Habsburg királyi családot. Többszöri kihallgatása után végül a katonai törvényszék kötél általi halálra és vagyonelkobzásra ítélte.

és hazatérhetett családjához. Boldogsága persze nem volt felhőtlen, tudva, hogy Magyarország zsarnokság alá került. Mivel Haynau a visszahívása miatt, dacból adott amnesztiát, az is felmerült benne, hogy ezt semmisnek fogják kimondani, hisz „akik oly perfid játékot űztek nemzetünkkel, azokról feltehető volt ily alávaló ocsmányság is”. Erre azonban szerencsére nem került sor.

A halálos ítélet és a Haynau által adott kegyelemről szóló levél

Később, 1861-ben ismét országgyűlési képviselővé választották, a Felirati-párt és a Deák-párt támogatói közé tartozott. 1873-tól tíz éven keresztül Baja főjegyzője volt, végül 1893-ban, nyolcvanéves korában érte a halál. Büszke volt hat gyermekére és unokáira, Géza fia országosan ismert zeneszerző és a Nemzeti Zenede cimbalomtanszékének alapítója lett. Allaga Géza szépapám egyébként egy házban lakott Jókai Mórral –

mikor Haynau az utolsó napján másokkal együtt Baradlay Richárdot is felmenti a halálos ítélet alól.

Az idős Allaga Imre

Most, március 15-én Allaga Imre halála előtt röviddel írt visszaemlékezéseit olvasva egy történelmi megállapítását emelném még ki, hogy ezzel is emlékezzünk a szabad és alkotmányos Magyarországért küzdött hőseinkre: „A forradalom nem a mi részünkről tört ki, hanem felülről indult ki törvénytelenül a törvény ellen. Mi csak védelmére keltünk a királyi szóval és aláírással megszentesített törvényeinknek az ő megtámadásaik ellen.”