Orbán Viktornak végig kell mennie az úton – Forgács István a Mandinernek

Közös országunkban közös Gyöngyöspatánk van. Egyetért?

Teljesen. Közös gondról és felelősségről van szó. És mindannyiunk érdeke a megoldás keresése azon a mátraalji településen és mindenhol az országban, ahol cigány közösségek is élnek. Súlyos árat fizethetünk Gyöngyöspatáért…

A „súlyos árral” az oktatási szegregációs per kártérítésére gondol?

Nem elsősorban arra gondoltam, jelképesen használtam a kisváros nevét. Más kérdés, hogy abszolút értékben igen magasnak tűnik már csak az az összeg is, 60 gyerekét összeadva egytized milliárd jön ki belőle. De ha elmész Gyöngyöspata cigánysorára és látod a lyukas tetejű házakat, és belegondolsz, hogy egy család kézhez kap, mondjuk 800 ezer forintot, beláthatod, hogy semmire nem tudnak jutni vele. Hát ha még hozzávesszük, hogy az életvezetési készségek is hiányoznak. Úgy vélem, súlyos árat fogunk mindannyian fizetni, ha nem vonjuk le az általános következtetéseket. Tiszavasvári, Hajdúhadház, Kaposvár, Nyíregyháza…

Merthogy itt teremtődött meg a precedens, itt sikerült a jogvédőknek „beárazni” a szegregációt „per fő, per tanév”, függetlenül a hiányzásoktól?

Nagyon veszélyes volna, ha erre a kártérítési pereskedési útra lépne még bárki. Ha a jogvédők, hisz' ők csinálták, kiengedik a szellemet a palackból és holnap ugyanilyen perrel ötven településen lesz megvádolva a mindenkori állam és helyhatóság, akkor lehet, hogy az ötven nyertes pert fog jelenteni, ötmilliárd forint kifizetésével. De mégsem az a legfőbb veszély, hogy kártérítési lavina indulhat el, hanem hogy a patai jelenség visszahozza a társadalmi békétlenséget, frusztrációt, újraélezi a szembenállást többségiek és cigányok között. Mindez akkor, amikorra a többségi társadalom megítélése sokat javult a cigányok iránt, és amikor cigányok egy része már döntött, hogy nem lesz szélsőségek között élő közösség. És el is indult ezen az úton.

Személyesen is érzi az ügy negatív hatását?

Tanácsadóként dolgozom, többek között egy nagy nemzeti beruházással kapcsolatban gazdasági alapú társadalmi felzárkózási feladatok ügyében is eljárok. Egyeztetnem kell felelős roma vezetőkkel, cégekkel, gazdasági szakemberekkel, kormányzati döntéshozókkal a teendőkről. De ehelyett arról vitázunk, Gyöngyöspata oktatási vagy Csenyéte mentős ügye felborítja-e az ország közéletét, és kinek van igaza. Új szakképzési törvény van, az lenne a fő dolgom, hogy számos cigány közösségben megértessem az emberekkel azt, hogy ez milyen lehetőségeket kínál nekik a fölemelkedéshez, de helyette ezek az ügyek tolakodnak elénk.

Nem lett volna jobb, ha a nemzetközi sajtótájékoztatón Orbán Viktor elüti valamivel a Gyöngyöspatára vonatkozó kérdést?

Nagyon fontos volt, hogy az ügy nyitányában ő is megszólalt. Ha csak kisebb tisztségű politikus szólal meg, ennyire azért nem kerül a fókuszba.

hogy szó essen róla. Orbán Viktor felvállalt valamit, talán jól is tette, hogy beleállt, és most már menjen is végig a megkezdett úton.

A „rasszizmus” útján, a Fidesz-népszerűség visszaszerzésének útján?

Nem gondolom, hogy itt a miniszterelnök egy jól összerakott kommunikációs mesterterv szerint cselekedett, miszerint új ellenségképként kellene a cigányokat bemutatni. Ennek eleve ellentmond mindaz, amit tíz év alatt kormányaival együtt tett a cigányokért. Ha a félremagyarázók csak azt a 80 milliárd forintot néznék, ami az ingyenes étkeztetésre van előirányozva évente, és döntő részt a cigánygyerekek élhetnek vele napi háromszor az év teljes szakaszában, akkor nem kéne elnémulniuk? Úgy vélem, a miniszterelnök átlátta a történések jelentőségét, és annak megfelelően, kellő bátorsággal szólt hozzá a témához. Ugyanakkor fenntartom: a kártérítést a végső bírósági döntés alapján, ha azt megítélték, ki kell fizetni. Feltételek nélkül.

Cigányként hogyan értékeli azt a kijelentést, hogy okkal bántja a gyöngyöspataiak igazságérzetét, amikor egy meghatározó etnikum tagjai munka nélkül jutnak ekkora pénzhez?

A kormányfő, úgy vélem, ott, akkor a vélt többségi igazságérzetet helyezte előtérbe a konkrét fejlemények kapcsán, akár annak árán is, hogy a jogszabályok által meghatározott bírósági döntések fontossága háttérbe szorult. De ezzel, azt hiszem, az volt a célja országosan, hogy a többség is, meg a kisebbség is érdekeltebbnek érezze magát az ügy megoldásában, a társadalmi felzárkózás kiteljesítésében.

Mi történt a mélyben Gyöngyöspatán?

A település többségi társadalmi része, meg a közfeladatokat ellátó része nagyban frusztrálódott. Ha helyben a pedagógusokat a roma közösség felől érkező erőszakos fellépés elbizonytalanítja, akkor nem láthatjuk-e önvédelemnek – még ha törvénytelen is – azt, ha a tanár egy idő után már nem követeli meg a házi feladatot, vagy hogy ha az iskolában a normális hátterű, tanulni akaró gyerekeket kimenti, miközben a tanulni nem akaró, nehezen kezelhető gyerekeket meg elszeparálja?

A patai iskolában immár a távozott magyar gyermekek nélkül folyik a tanítás, méghozzá – most éppen liberális nevelési tanácsra! –, sokszor 25 perccé zsugorított órákban.

A gondolatmenetem második fele épp az, hogy ebbe a folyamatba nem szabad beletörődni, mert ez törvénytelen, és ezzel felszámoljuk az államot. Annak a megfogalmazása, hogy a cigánygyereket huszonöt percig kell csak tanítani, egy magántanodában elfér, de állami oktatási rendszerbe, ahol a tanítás minden külső feltétele biztosított, ezt nem engedhetjük be.

Nyilván nem.

A csenyétei esetben ki rúgja fel a KRESZ-t? A mentő megállt az ország legszegényebb településének határában, mert a fenyegető légkörben nem mert a cigánytelepre bemenni. Rendőri biztosításra várt, a beteg meghalt, a roma polgármester hátrányos megkülönböztetést kiált.

Itt is ugyanaz a drámai feszültség: a mentőszolgálat nem látja el a kötelező feladatát, holott, ha a törvényességi oldalát nézzük és azt, hogy nem adhatjuk fel a meglévő rendszert, magát az államot, akkor be kellett volna mennie a valós fenyegetés ellenére.

A tanár, a mentős nem extrémsportra szerződött.

Úgy van. De ha egy cigány közösség háromszor szájon vágja a matektanárt és a matektanár elköltözik a faluból, akkor nem lesz matektanár. Ha az őt körülvevő lincshangulatban azt mondja magában a mentőápoló, hogy elmegy pénztárosnak az ALDI-ba, akkor nem lesz mentős Észak-Borsodban. Nem kell-e hát fölvetnünk, hogy maga az a közeg, amiben a közfeladatot el kellene látni, vajon megtesz-e mindent azért, hogy ne eljöjjenek onnan a közfeladat-ellátók, hanem ott maradjanak?

Ha többséghez tartozó veti ezt fel, akkor nem befogadó.

Nos,

hanem felfogja: az összes erőforrás a többségi társadalomnál van. Tény: nem cigány a bankigazgató, aki a hitelt adhatja; nem cigány a rendőrkapitány, aki kiküldi a rendőröket; általában nem cigány a polgármester és nem cigány a munkaadó. Ha szeretnék az erőforrásokhoz, életlehetőségekhez hozzáférni, választhatom-e azt az utat, hogy csapkodom az asztalt és magam ellen fordítom őket? Nem jobb, ha bizalmat ébresztünk, hogy tőlünk nem kell félnie a tanárnak, mert nem rohan be a szülő fojtogatni, nem kell tartania tőlünk a mentősnek, mert mi segítjük a munkáját? Nem a magunk emberi minőségével kellene meggyőznünk a másik oldalt arról, hogy ha nem ad az erőforrásokból, akkor mind a ketten leesünk a hídról...?

Miért, nem ad az erőforrásokból?

Az erőforrásokba, életlehetőségekbe az imént beleértettem a helyi közszolgáltatást is, amely mint látjuk, az önvédelem miatt akadozóban van. Ugyanakkor a jelenlegi kormány úgy tudott kidolgozni és működtetni az elmúlt tíz évben felzárkózási programokat, hihetetlen nagy pénzösszegeket beleölve, hogy szinte egyikre sem írta rá, hogy a cigányoknak szól, ellenben éppen a cigányokat segítheti, segítette elsősorban. Ilyen volt a kellő időre megnövelt létszámú közfoglalkoztatás, ilyen a kötelező óvodába járás, a szociális étkeztetés, az ingyenes tankönyv, a Biztos kezdet gyerekházak, az országos tanodahálózat… Mit tehetett volna még Orbán Viktor és a kormányzat? Megemelte a közfoglalkoztatási bért, de közben kinyitotta a szakmunkásképzés lehetőségét, ösztöndíjat ad, így próbálja a jelenlegi munkaerőhiányos helyzetben arra ösztönözni a cigány fiatalokat, hogy szakmát szerezzenek, amivel ők is el tudnak helyezkedni.

amit viszont használni kellene.

Létezik-e olyan hajszálcsövesség, amelyen keresztül eljutnának a kisebbséghez az ön érvei?

Nincs olyan, hogy összcigányság. A közösségeknek helyi szinten kell megerősödniük. A cigányügy központilag nagyon nehezen megoldható a kormány jó megközelítése ellenére. De terepi tapasztalataim szerint, ha odaülök a sparhelt mellé, az egyes cigány családok egy-két óra, de legfeljebb egy-két hét alatt meggyőzhetők az érdekeikről. Olyantól sem riadok vissza, hogy felvessem helyi fórumokon a felelős szexualitás, tudatos gyermekvállalás kérdését. És sok helyen már lehet arról beszélni, hogy 16 évesen gyermeket vállalni a legnagyobb nyomorba bizony megfontolandó. Vagy hogy nem baj, ha egy házasságban a harmadik gyerek később születik meg, jobb körülmények közé. A kormány azért is kínál társadalmi felzárkózást, hogy azzal élve az alsóbb társadalmi osztályok is meg tudjanak erősödni, és akkor már őket is biztatja az állam gyermekvállalásra, családi adókedvezménnyel, négygyermekes dolgozó anyák szja-mentességével.

Ön egyedül fogja mindezt elmagyarázni a végeken – amelyek lassan már az ország közepét is jelentik?

Az biztos, hogy ha már a kormány fúrt egy hatalmas, remek kutat, akkor kellene vagy 300 olyan ember, aki elviszi a cigány embereket a kúthoz. Ide roma keresztény gyülekezeteken, bátor helyi vezetőkön kívül

olyan közösségi mentorok, akik folyamatosan a kétségbe vonhatatlan dolgokkal, a várható következményekkel szembesítenek arra az esetre, ha az adott helyi cigány közösségek továbbra is elhagyják magukat…

Addig is mi lesz a leginkább gyulladt gócpontokkal?

Gyöngyöspatán és Csenyétén kívül számos ilyen van még az országban, ahol haladéktalanul meg kellene előzni a feszültségek további kiéleződését. Ehhez különben évek óta a fiókban lapul egy Helyszínelők munkacímű koncepcióm. Ez egy olyan operatív, általában mindig úton lévő szakmai csoport felállítását tűzte ki célul, amely segíthet a helyi szintű társadalmi nehézségek azonnali – és még idejekorán történő – feltárásában és megoldásában. A csoport feladata az lenne, hogy mindenütt, ahol az elmúlt évek során nehezebbé vált a társadalmi együttélés, megerősödtek rossz irányba tartó tendenciák, segítse a helyi párbeszéd újraindítását. Egyaránt be kellene vonni a helyi roma önkormányzatot, a település vezetését, a szociális ágazat helyi szereplőit, a rendvédelmi szerveket, az oktatási intézményeket.

Ez valami bujtatott hatóság volna?

Dehogy. Csak egy operatív „beavatkozó” csapat, amely segít jobb irányba fordítani a dolgokat.

Megelőzve nemcsak az önkéntelen eszkalációt, hanem a pesti bajkeverők kiszállását is?

Mindenképpen.

Tavaly háromszáz településen indult el a Jelenlét nevű felzárkózási program Vecsei Miklós miniszterelnöki biztos, a Máltai Szeretetszolgálat alelnöke vezetésével. Ez nem biztosít elégséges végpontokat?

A máltaiak célzott munkája felbecsülhetetlenül fontos, de a válságmentori teendőket nem tudnák maradéktalanul ellátni.

Patán egy Kanadában menedékjogot kért, majd visszakullogott, jogvédőkkel kooperáló személy a nemzetiségi vezető. Lehet-e számítani a roma önkormányzatokra a közös munkában?

A Belügyminisztérium ebben abszolút partner; viszont a szakmai tudás hiányzik a roma nemzetiségi önkormányzatainkból. Bár törvény nem követeli meg, mégis – függetlenül attól, kormánypártiak-e vagy ellenzékiek, azazhogy némelyikük kinek ígérte meg roma szavazatok tömeges becsatornázását – képezni kellene őket alapvető kommunikáció, projektmenedzsment, felzárkózási-, vidékfejlesztési, gazdasági-pénzügyi ismeretek terén. Mindeközben főleg

Egy ilyen kísérleti képzési program a reményeim szerint akár még idén elindulhat a belügyi tárca szervezésében. Továbbmegyek: ma számos helyen nemcsak a kisebbségi önkormányzatok tagjait és vezetését, hanem a települési önkormányzatok képviselőit és a polgármestereket is képezni kellene. Már ha eredményes roma felzárkózást szeretnénk.

Azt mondta az elején, az úton végig kell mennie Orbán Viktornak, de kimaradt, milyen útra gondol.

Folytassa a probléma kimondását továbbra is, ne tántorítsák el a jogvédők és egyes ellenzékiek felől érkező bírálatok, a rasszistázás. Ezen túlmenően meggyőződésem, hogy a kormányzatnak folytatnia kell mindazt, amit roma és társadalmi felzárkózás ügyben elkezdett. Másodpercre se bizonytalanodjon el.