Az EU ne csak sopánkodjon! – Deli Andor a Mandinernek

***

Akar Szerbia csatlakozni az Európai Unióhoz?

Természetesen igen.

Vučić azt mondta, hogy nem valami lelkesek.

Azért nem valami lelkesek, mert nem látják a lelkesedést az Unió részéről. Sokat emlegetik az uniós zsargonban a „nem egyirányú folyamatokat”, nos azt gondolom, hogy a bővítés sem az. Az EU sajnos az elmúlt években úgy viselkedett, mint egy magát kérető menyasszony, és szerintem ez volt az, ami egy kicsit lelombozta a nyugat-balkáni vezetőket. Az Uniónak is egyértelmű érdeke a Nyugat-Balkán bevonzása, bekapcsolása és az, hogy befoltozzuk ezt a tátongó lyukat Európa közepén. Ideje volt, hogy az EU is egy kicsit megrázza magát, és ráébredjen arra, hogy

Szerbia szempontjából mik ezek a hasznok?

A legfontosabb dolog a Nyugat-Balkánon és így Szerbia esetében is az, hogy meglegyen a helye az országnak, hogy milyen irányba szeretne mozogni. A '90-es években Szerbia kóborolt, csatangolt és kereste önmagát. Abban az időben ezek az önkeresések tragikus eseményekhez vezettek.

De Belgrád azóta Moszkva felé is szimatol.

Ezért fontos, hogy meglegyen a helye az országnak. A dolgok mostani fázisában egyértelmű, hogy van lehetősége egy szuverén országnak, ami még évekre van az uniós tagságtól, hogy megválogassa, merrefelé szimatol. Egy országnak van egy normális mozgástere. A politikában nincsenek vákuumok, ha az egyik szereplő visszavonul, akkor egyértelmű, hogy oda egy másik szereplő fog bejönni, és ez az, amire az EU-nak nagyon oda kell figyelnie.

hanem tenni kell azért, hogy az EU befolyása is növekedjen.

Ön lelkesnek tűnik a Várhelyi Olivér bővítési biztos által bejelentett új paradigma iránt, de úgy tűnik, a belgrádi eredmények ehhez képest elég lelombozóak, ha hinni lehet a híreknek, amik Dačić szerb külügyminiszter és Várhelyi találkozójáról kiszivárogtak.

Szerintem ez nem minősíti a belgrádi tárgyalásokat, és nem hiszem, hogy lényegében befolyásolta volna ezek minőségét vagy kimenetelét.

Azért csak jelent valamit, ha az első találkozón így kifakad egy külügyminiszter.

A biztos úr tökéletesen ura volt a helyzetnek és helyre tette a dolgokat. Nem hiszem, hogy úgy tért vissza Belgrádból, hogy ez volt az útjának az egyetlen hozadéka. Tudomásom szerint a megbeszélések mind a szerb elnökkel, mind a szerb miniszterelnök asszonnyal másként néztek ki.

Mit lehet várni az új paradigmától? Várható, hogy az EU feladja a Balkánon a stabilitokráciákat, és nem támogat tovább olyan csoportokat, akik egyébként túszul ejtették az államot? Előrébb juthatnak ezek az országok?

Érdekes, hogy a 2007-es román-bolgár bővítésnél nem merültek fel ezek a kételyek. Meg merném kockáztatni, hogy Románia és Bulgária sem volt sokkal jobb állapotban a felvételük pillanatában, nem rendelkezett sokkal jobb kapacitásokkal, amit a mai napig is életben lévő monitoring mechanizmusok is igazolnak.

Mi az, amit egy esetleges szerb csatlakozás jelenthet azoknak a vajdasági magyaroknak, akik eddig még nem éltek a honosítással, és a hasonló magyar nemzetpolitikai intézkedések által biztosított lehetőségekkel?

Az az igazság, hogy rengeteg vajdasági magyar élt ezzel a lehetőséggel. Azt hiszem, hogy a magyar közösségnek a túlnyomó többsége közjogi szempontból uniós állampolgár. A szerb csatlakozás orvosolhatná azt a helyzetet, hogy uniós állampolgárként az Unión kívül élnek. Láttuk a felvidéki nemzettestvérek csatlakozását, az erdélyiekét, és mi is várjuk, hogy csatlakozhassunk.

A közösségnek bizonyára sokat jelent, hogy van egy képviselő az Európai Parlamentben, aki értük is dolgozik. De mit tud ön innen tenni értük?

Képviselni tudom álláspontjukat, megoldást próbálok találni gondjaikra, problémáikra, legyen szó kisebbségi kérdésekről, bővítési témákról. Ez egy olyan plusz, amit nem lehet másként megvalósítani, csak a fizikai jelenléttel. Az, hogy itt vagyunk a döntéshozatal központjában, lépéselőnyt biztosít közösségünk számára.