Az 56-os emigráns magyar professzor sokat beszélgetett Scrutonnal a konzervatív értelmiség gyenge pontjairól, arról, hogy a jobboldal miért gyenge a kultúrharcban, hogy az egyetemeken miért ilyen kevés a konzervatív professzor. Scruton válasza az volt, hogy a konzervativizmus olyan eszméket képvisel, amelyek nem bírnak mozgósító erővel, nem tudnak jól inspirálni, másrészt a konzervatív értelmiségiek politikai elemző intézetekhez mennek dolgozni, otthonosabban érzik ott magukat, mint az egyetemeken, így azonban alig tudnak hatással lenni a fiatal generációkra.
Scruton hatása azonban meglepő módon nagy volt,
ráadásul nemcsak az Egyesült Királyságban, hanem világszerte is. Mégis, ez az angol úr valahogy nem érezte jól magát ebben a korban, és utolsó éveiben pedig már hazájában sem. „Régimódi tweedzakókat hordott, mint egy '50-es évekbeli vidéki gentleman, a kedvenc szórakozása a rókavadászat volt – éreztetni akarta, hogy a hagyomány él az új világban is” – idézte fel Frank Füredi.
Betlen János rádiós-televíziós műsorvezető, műfordító korábban is olvasta Scrutont, a Futóbolondok, csalók, agitátorok című könyv angol szövegét ő gondozta. „Élvezet volt fordítani, a szövege lendületes, a gondolatmenetei nagyon racionálisak. Scruton őszinte, szellemes, kicsit keserű, mégis vidám szerző” – vélekedett a fordító. Betlen szerint
elképesztő, ahogy élete végén kikezdték a becsületét,