Szurkolásból elégtelen

"Keményen odaszúrt a sajtó egy részének Kubatov Gábor, aki nemrég tartott sajtótájékoztatón a sport és az újságírás viszonyában zajló attitűdváltásról is beszélt. „A sajtónak és a futballnak társadalomformáló szerepe van, ezért pedig nem mindegy, milyen a viszonyunk, hogyan interpretálja a sajtó a teljesítményünket. Kiderült, nemcsak a botrányokra van igény, néha a sikerre is” – nyilatkozta az FTC elnöke, aki azt is hozzátette, számos olyan médium van, amellyel nem hajlandók együttműködni. Ennek oka, hogy sokan a minimális nemzeti alapvetéseket nem tiszteletben tartva rendszerint a hazai csapatok ellen, a magyar sport sikertelenségéért szurkolnak. Valóban léteznek ilyen orgánumok? Kikről beszél Kubatov?

A Fradi elnök konkrét példájával kezdve lássuk az Index Espanyol–Ferencváros meccsről szóló tudósítását, ahol az egyáltalán nem elérhetetlen győzelem nagy lépést jelenthetett volna a magyar csapat csoportkörből való továbbjutásáért folytatott küzdelmében. Ezen a kiélezett és drámai meccsen sikerült az Indexnek a barcelonai együttes gólját a következőképpen felvezetnie: „Vargas a sok távoli lövés után végre betalál közelről.” A leglátogatottabb magyar közéleti hírportálnak persze nem ez az első érthetetlen megmozdulása, sokszor pont fordítva működnek, mint a futballdrukkerek döntő többsége. Miután a szlovákok elleni Eb-selejtezőn lesgóllal kaptunk ki, címlapon hozták, hogy „A legkönnyebb a bírókat hibáztatni”, az azeriek meg nem adott szabályos gólja után viszont nem győzik minden cikkben kihangsúlyozni, hogy csak a játékvezetőnek köszönhetjük a győzelmet.

Itt nyilván nagyon különböző újságírói hitvallásokat figyelhetünk meg. Múltkor foglalkoztunk a Double Pass belga auditáló cég magyar akadémiákról közzétett jelentésével, amelyet alapos áttanulmányozás után ebben a cikkben értelmeztünk. Itt a klubok legsikeresebb és legsikertelenebb működési területeit tételesen és név szerint is említettük. Az Index ezzel szemben megkereste a 121 oldalas tanulmány két legrosszabbul kinéző ábráját, majd olyan konstruktív és jól megalapozott megállapításokkal fűszerezve tette közzé mint „nem látható fejlődés a hazai futballban” vagy hogy „nem tud minimálisan előrébb jutni a magyar futball”.

De nem az Index az egyetlen portál, amely a labdarúgás képzeletbeli iskolájában elégtelent kapna szurkolásból. A 444.hu is beszállt a Ferencváros nyári BL-selejtező menetelése előtti buzdításba. Persze mindenki olyan kalappal köszön, amilyen van neki, így sikerült összehozni a következő címadást: „Szorítson a Fradi sikeréért, akinek fontos, hogy ne öntsenek további irgalmatlan mennyiségű közpénzt a csapatba”. A szerző célja valószínűleg az volt, hogy az írásnak hatására a magyar emberek felülemelkedjenek a politikai és klubhovatartozási ellentéteken, és közösen szurkoljanak az egyetlen nemzetközi porondon versenyben maradó hazai csapatért. Amikor a Fradi ennek ellenére bravúros teljesítménnyel feljutott az Európa-liga főtáblájára, valamiért rögtön kezdetét veszi az elért eredmény relativizálása és degradálása: „A Fradi 15 éve vár erre, a luxemburgi Dudelange-nak két éven belül kétszer is sikerült”. Tényleg 15 éve erre várt rengeteg ember, akik valószínűleg szeretnének mindenféle értelmetlen összehasonlításra nem gondolva csak egy kicsit örülni az eredménynek.

De lassan azt is meg kell szoknunk, hogy az új Puskás Aréna ünnepélyes avatóján, a magyar labdarúgás mindenki számára fontos napján, továbbra is van hírértéke annak a ténynek, hogy Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke és Csányi Sándor, az MLSZ elnöke kilátogatnak a mérkőzésre. Erről a fontos történésről csak olyasmi vonhatja el esetleg az olvasók figyelmét, mint a Németh Szilárdba való már-már megszokott belerúgás, ami szintén nagyon fontos, hogy közvetítve legyen ezen a napon. A gyalázkodó versenybe az indexes Miklósi Gábor jól ismert véleménycikke, de a HVG „Menő stadion már van. Jó focit mikor sikerül bele keríteni?” című írása is erősen beszállt.

Az elmúlt év leginkább sokkoló címadását azonban továbbra is a magyar-horvát Eb-selejtező után olvastam. A hvg.hu annak kapcsán, hogy a 47 millió euró keretértékű, 52. helyen rangsorolt magyar válogatottnak sikerült legyőznie a 276 millió eurót érő, hatodikként kiemelt, világbajnoki ezüstérmes Horvátországot, ilyen címet tudott megfogalmazni: „Egyetlen helyet ért a világranglistán a horvátok elleni diadal”. Ennél azért egy fokkal bátrabban ment a címadás, miután a visszavágón kikaptunk a horvátoktól, összehasonlításképen: „Megalázóan buta gólokkal kapott ki a magyar válogatott Horvátországban”. Valóban fontos, hogy helyén kezeljük a sikereinket, és bátran nézzünk szembe a kudarcaink tanulságaival, de ez talán már egy kicsit túlzásnak számít.

Ezek az írások nem csak a szurkolói elégedetlenséget, az értelmetlen és rosszindulatú hergelést erősítik fel, de ahogy Kubatov Gábor is rávilágít, az egyes klubok és játékosok életét is súlyosan megnehezítik. Sokat beszélünk a jóindulatú drukkerek hatalmas elvárásaiból fakadó nyomasztó teljesítménykényszerről és ennek káros hatásáról a labdarúgás egészére, de ez a kútmérgezés túlmutat ezen. Azt hiszem, senki nem akar olyan kapcsolatban élni, ahol képtelen örömet szerezni a másiknak, a tökéletlenségeit és hibáit viszont minden egyes percben a fejére olvassák. Nem ismerem a futballistáink médiafogyasztási szokásait, de mindezek után remélem, hogy igen kevés idejük van híreket olvasni."

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.