„Akkor ott tényleg nem azon lamentáltam, hogy mennyit lophattak ki belőle, évente mennyibe fog kerülni a fenntartása, és mennyire tökéletesen idézi fel ez az egész a Colosseumot és a császárkori népszórakoztatást. Hanem hogy mennyire végtelenül izgalmas hely ez a modern stadion így, hogy tele van, és milyen jó lesz benne nemsokára a magyar válogatottnak szurkolni. Bő háromnegyed órával a meccs előtt érkeztem, és csak szívtam, szívtam magamba a hangulatot és az érzést, hogy a körülöttem lévő tízezrekkel valami nagy, nehezen körülírható közös dolog része vagyok.
Aztán hirtelen nem csak a VIP-ben, de körben, az egész stadionban mindenki, de tényleg mindenki felállt, és két a pályát körbesétáló gyerekkel együtt elénekeltek egy érzelgős dalt arról, hogy mi mind egy vérből valók vagyunk. Tudtam, hogy már hallottam, de fogalmam nem volt, valójában mi az, csak a refrén vége volt ismerős a Dzsungel könyvéből, miközben azért gyanítottam, hogy
A PUSKÁS MEGNYITÓJÁN MÉGSEM ÉNEKELHETI 70 EZER EMBER A DZSUNGEL KÖNYVÉT.
A VIP-ből szinte kinéztek, amiért a seggemen maradtam, és tényleg nehéz volt nem felállni ekkora nyomás alatt, de én csak a Himnusznál szoktam felállni, és pont a napokban láttam egy műsort arról, hogy milyen messze elmennek az emberek, hogy alkalmazkodjanak az elvárásokhoz, így hát dafke ülve maradtam. Így lázadtam 2019 novemberében a Puskás Aréna megnyitóján.
Közben gyorsan rákerestem, hogy mit énekelnek, és kiderült, hogy az Ismerős Arcok nemzeti érzelmű rockzenekar Nélküled című gigaslágere szól. Ma is tanultam valamit, és azért egy piros pontot így is beírtam a szervezőknek, amiért nem a Székely Himnuszt választották Csaba királyfival és a sziklaként porló székelyekkel, amit egyébként valaki megmagyarázhatna végre, mert ha Péter a kőszikla, a stabil alap, amire az egyház épül, akkor a székelyek metaforikus sziklája miért porlik annyira? Amúgy semmi bajom a székelyekkel, sokasodjanak, gyarapodjanak, nem őket, csak a bugyuta, hatásvadász szövegeket nem bírom.”