Készen állunk egy új Közép-Európa felépítésére

„Tisztelt Ünneplők!

A világpolitika negyven évig azt hitte, hogy lehetséges a kommunizmust kompromisszumokkal megszelídíteni, sőt megjavítani. És a világpolitika negyven évig nem hitte el, hogy az elnyomott népek lázadása a kommunizmust megdöntheti. Románia lakói megmutatták, hogy a kommunizmus kijavítása még kompromisszumokkal sem lehetséges, és megmutatták, hogy a kommunizmus megdöntése népfelkeléssel igenis az. Sőt, csak így lehetséges. Közép-Európa népei mindig is tudták, hogy a szabadságot sohasem fogjuk megkapni ajándékként a nagyhatalmaktól. Azt is tudtuk, ha ajándékot várhatunk, az legfeljebb a Jóistentől jöhet, amely megerősít bennünket testben és lélekben, hogy legyen bátorságunk kiharcolni a saját szabadságunkat. Ha a nyugatiakra vártunk volna, még mindig szovjet csapatok megszállása alatt élnénk, a Varsói Szerződés tagjai lennénk, és kommunista pártkongresszuson döntenének a jövőnkről. De mi szabad életet akartunk, vállaltuk a harcot, vállaltuk a kockázatot, és hőseink a vérüket is adták érte. Ez a mi közös, lengyel, cseh, szlovák, román és magyar dicsőségünk. Dicsőség azoknak, akik Temesváron és Romániában máshol is életüket adták a mi szabadságunkért. Ennyit a közös múltról.

Tisztelt Ünneplők!

De vajon amikor románok és magyarok összejövünk, csak emlékezni tudunk, vagy a közös jövőről is akarunk együtt gondolkodni? Vannak-e, lehetnek-e a magyar és a román népnek közös céljai? Ez itt a kérdés. Magyarország miniszterelnökeként a magyar nemzet nevében azt mondhatom Önöknek, nagyszerű esélyt látok arra, hogy a jövőben románoknak és magyaroknak közös céljaik lehessenek. Mi, magyarok ki akarunk törni abból a helyzetből, hogy Európa második vonalába tartozunk. Bár negyven év kommunizmus és szovjet megszállás után ez is szép teljesítmény, de mi azok közé az európai országok közé akarunk tartozni, ahol a legjobb élni, alkotni és lakni. Magyarország a világgazdaság legkorszerűbb technológiájával akar termelni, a legjobb és legtisztább természeti környezetet akarja élvezni, és a világ egyik legbiztonságosabb országa akar maradni. Azt akarjuk, hogy a magyar emberek munkája legalább olyan értékes legyen, mint azoké, akiket nem rabolt ki és nem rabolt le a kommunizmus. És, tisztelt Polgármester úr, mi, magyarok azt gondoljuk, hogy ezt a célt szomszédainkkal együtt könnyebben elérhetjük, mint egyedül, egy szál magunkban. Ezért mi készen állunk, hogy a szomszédainkkal együtt – Romániát is ideértve – felépítsünk egy új Közép-Európát. Olyan Közép-Európát, amely nemcsak beszállítója a nyugat-európai gazdaságoknak, hanem a világ egyik legsikeresebb és legversenyképesebb térsége is. Ahol a városainkat autópályák és gyorsvasutak kötik össze, ahol mindenkinek van munkája, ahová visszatérnek a munkásaink, és ahol az okoz majd fejtörést, hogy mit kezdjünk a Nyugat-Európából jelentkező munkavállalókkal. Ha összefogunk, ha együttműködünk, ez lehetségessé válik, és ez lesz az új európai realitás. A világ, sőt közülünk is sokan még nem hiszik, hogy ez lehetséges. Mi, egykori antikommunista ellenállók és szabadságharcosok erre csak annyit válaszolunk: de hiszen 1989-ben sem hitte el a világ, hogy lehetséges az, ami aztán itt, Temesváron és Romániában megtörtént.”