Virágkorukat élik a pszichológiai tárgyú ismeretterjesztő könyvek, ennek hullámán pedig számos önjelölt coach, életmódguru és motivátor tudományosan kevéssé megalapozott munkája is elárasztja az olvasóközönséget. A Nyitott Akadémia felkérésére és gondozásában azonban egy ízig-vérig szakmai, mégis könnyen befogadható kötet látott napvilágot, Otthonról hoztuk címmel.
Már a nyolc szerző neve garancia arra, hogy minőségi munkával találkozhatunk, amelyre bátran lehet támaszkodni bármilyen élethelyzetben. Angster Mária, Bagdy Emőke, F. Várkonyi Zsuzsa, Kozma-Vízkeleti Dániel, Lukács Liza, Orvos-Tóth Noémi, Pál Ferenc vagy Popper Péter gondolatai ugyanis olyan igazságokat fogalmaznak meg, amik mögött egyrészt nemzetközi és hazai kutatások, másrészt a javában ma is aktívan praktizáló szerzők sok évtizedes tapasztalatai is ott állnak.
Otthonról hoztuk – ahogy a cím is jelzi, a Kulcslyuk Kiadónál megjelent esszégyűjtemény szervezőelvét a családi örökség jelenti, vagyis az, hogy
szüleinktől és távolabbi rokonainktól milyen mintákat, akár tudattalan élményeket hozunk magunkkal.
Illetve ennél jóval többről is szó esik, hiszen a hozott minták továbbélése, továbbörökítése is hangsúlyosan megjelenik a 30-40 oldalas tanulmányokban.
Angster Mária, a családállítás hazai úttörő kutatója például azzal foglalkozik, hogy milyen sérülésekhez vezet, ha gyermekkori vagy távolabbi ősöknél megjelenő szülőhiányt a párkapcsolatban próbáljuk kompenzálni. Az ilyen esetek aszimmetrikus kapcsolódásokat eredményeznek, amelyben mindkét fél sérül, ha nem ismerik fel a probléma gyökerét. Ebben segíthet többek közt a családállítás módszertana is.
Érdemes kiemelni Kozma-Vízkeleti Dániel családterapeuta írását is, ami a párkapcsolatba kívülről behozott minták témakörét járja körül. Ezeket általában az egyéni életút során és a család hatásokra építjük magunkba, és importáljuk a párkapcsolatainkba, sokszor nem is tudatosan. Konfliktusokat generálhat ugyanakkor, ha merőben más családi mintákat, szerepfelfogásokat hozunk magunkkal, mint amiket párunk: erre példa lehet a családi ünnepek koreográfiája vagy a férfi-női szerepek eltérő értékelése. Kozma-Vízkeleti, aki egyúttal a Mathias Corvinus Collegium és a Mindset közös pszichológia szakirányának is vezetője, arra mutat rá, hogy ezek
a szemben álló, kódolt szokások nem feltétlenül összebékíthetetlenek,