Ötödik alosztály: dokufilm készült a vörösterrorról

Érdekfeszítő új történelmi dokumentumfilm jelent meg Borbás Barna, a Heti Válasz korábbi újságírója és Réti László rendezésében, Borbás forgatókönyve alapján. A téma a vörösterror egyik fejezete, az Országházban történt események, melyekről a film egyik történész szakértője, B. Müller Tamás egyébiránt már monográfiát közölt. További történész szakértők voltak még Hatos Pál és Szabó Viktor is. A munka az Országgyűlés Hivatala Közgyűjteményi és Közművelődési Igazgatóságának gondozásában készült.

A film, melynek címe Ötödik alosztály - Vörösterror az Országházban (az Ötödik alosztály a Cserny József-féle terrorkülönítmény hivatalos neve volt), kosztümös jelenetekkel, archív felvételekkel, fotókkal és dokumentumokkal bőven ellátott, látványos munka, mely rövid időtartama (25 perc) és a jól megválogatott, tömör történészi megszólalások miatt abszolút befogadható a történelemkedvelő néző számára is. 

Az Ötödik alosztály távol tartja magát a vörösterror akár jobb-, akár baloldali vulgárértelmezéseitől, nem került bele egyik szélsőséges nézőpont, a szokásos zsidózás avagy Szamuely gyereknyaraltató jóságossága sem.

A narrátor egyértelműen „szörnyű bűnökről” beszél, melyek az Országgyűlés épületében történtek, utóbbi szerinte „rémtettek házává" alakult 1919. május 10-ét, a házőrség lefegyverzését és a később itt vallató terrorcsapatok beköltözését követően. 

Hatos kiemeli a korszak turbulens eseményeit:

a szegénység, elkeseredettség fogadta idehaza a visszatérő katonákat. Az ilyen körülmények között minden radikális eszme népszerű lehetett, ráadásul a bolsevizmus amolyan szekuláris megváltást, egyenlőséget hirdetett. Az új rendszerben a módosabb emberek másodrendű polgárokká váltak. 

Szabó Viktor történész elmondja, hogy Károlyi Mihály pusztán szembesült a kommunista hatalomátvétellel, és hogy a Tanácsköztársaságnak nem volt tömeges támogatottsága. A terror így a hatalommegtartás eszköze is volt. A történész azt is hozzáteszi, hogy az elkövetők elkötelezettek voltak ideológiailag, nem tartoztak a meggyőződés nélküli gyilkosok közé.

A politikai nyomozók – de facto kommunista különítményesek – az Országház főrendiházi szárnyában rendezkedtek be.

felszólaltak feloszlatásuk érdekében is. (A film kevés hátránya közé tartozik, hogy a többszöri strukturális változásokat a közérthetőség kedvéért kevéssé mutatják be).

A film elsősorban Cserny karakterére koncentrál, színész is egyedül őt alakítja. Részleteket tudhatunk meg a politikai rendőrség kiépítéséről és működéséről, a megfélemlítés légköréről és az Országház pincéjében történt vallatásokról. Előkerül az Országház udvarán történt gyilkosság áldozata, a szökni próbáló Szőts András színész is. A film szerint nincsenek pontos információk a vörösterror áldozatairól – erről azonban más történészek mást is mondanak.

Néhány vidéki vérengzés is szóba került, nem csak az Országházban történt események, B. Müller Tamás történész a makói ellenforradalom leveréséről is beszélt. Utalnak az események Horthy-rendszer, majd kommunizmus alatti történészi torzításaira is.

A film végén Hatos leszögezi:

a vörösök terrorját a fehérterror követte.