Az NDK-s állampolgárok nyugatra próbáltak átjutni az osztrák-magyar határzár feloldásával. Ők általában a zöldhatáron keresztül szerettek volna nekivágni a szabadságot jelentő NSZK-nak. Emlékezetes, az '56-os budapesti forradalom következményeképp emigrálni kényszerülő magyarok még kijuthattak Nyugatra, 1961-ben viszont elkezdtek szigorodni a törvények. Senki nem láthatta, tudhatta előre mi következik, amikor a vasfüggöny határvédelmi rendszere is megépült. Szinte minden német családot érintett az átjárási tilalom. Barátságok, kapcsolatok, karrierlehetőségek szakadtak meg, ráadásul a keletnémet turisták csak a többi szocialista országba kaphattak kiutazási engedélyt.
A nyaralásra kiválasztott helyek, Csehszlovákia, Bulgária, Magyarország egyúttal találkozási pontokként is működtek, ahol a barátok, rokonok újra láthatták egymást egy nyár erejéig.
A Stasi figyelő szemei
Az NDK Állambiztonsági Minisztériuma, a Stasi felügyelte a keletnémetek mozgolódásait, később pedig már nyári kitelepüléseket is szerveztek a turistacélponttá vált országokba. Így kerültek Magyarországra, a Balatonhoz is. Tudni akarták, hogy mit csinálnak nyaralás alatt állampolgáraik, hol gyülekezhetnek, kivel ismerkednek, miről beszélgetnek. Így egy kisebb besúgóhálózatot is létesítettek a Balatonnál, ami körülbelüli nyaranta 15 főt foglalkoztatott. E csoport tevékenysége még kevéssé kutatott, egyszer például részletekre kiterjedően körbefotózták a Balatont is, aminek pontos okát és körülményeit a kutatók a mai napig vizsgálják.
Magyarország, a „nem normális” szocialista ország