Hogy került a Stasi a Balatonra?

Kiállítás nyílt a Magyar Nemzeti Múzeumban a Magyar Máltai Szeretetszolgálat 1989-es munkájáról „A befogadás napja '89" címen. Mi is részt vettünk az izgalmas tárlatvezetéssel egybekötött történelmi utazáson, így most felidézzük a harminc évvel ezelőtti eseményeket.

S hogyan lehet a félmúlt meghatározó momentumáról olyan kiállítást szervezni, amely tényleg közel hozhatja a ma emberéhez a történelmet? A válasz egyszerű: azon ruhák, befogadó sátrak, kerítésdarabok és korabeli képeslapok felhasználásával, amikről a muzeológus szakértők teljes biztossággal meg tudják állapítani az eredetiséget. Ami a Németországi Szövetségi Köztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság viszonyával kapcsolatos forrás, annak kulcsfontossága van nemcsak az 1989 augusztusi események rekonstruálásában, hanem a magyar-német kapcsolatok tanulmányozásában is. 

Az NDK-s állampolgárok nyugatra próbáltak átjutni az osztrák-magyar határzár feloldásával. Ők általában a zöldhatáron keresztül szerettek volna nekivágni a szabadságot jelentő NSZK-nak. Emlékezetes, az '56-os budapesti forradalom következményeképp emigrálni kényszerülő magyarok még kijuthattak Nyugatra, 1961-ben viszont elkezdtek szigorodni a törvények. Senki nem láthatta, tudhatta előre mi következik, amikor a vasfüggöny határvédelmi rendszere is megépült. Szinte minden német családot érintett az átjárási tilalom. Barátságok, kapcsolatok, karrierlehetőségek szakadtak meg, ráadásul a keletnémet turisták csak a többi szocialista országba kaphattak kiutazási engedélyt.

A nyaralásra kiválasztott helyek, Csehszlovákia, Bulgária, Magyarország egyúttal találkozási pontokként is működtek, ahol a barátok, rokonok újra láthatták egymást egy nyár erejéig.

A Stasi figyelő szemei 

Az NDK Állambiztonsági Minisztériuma, a Stasi felügyelte a keletnémetek mozgolódásait, később pedig már nyári kitelepüléseket is szerveztek a turistacélponttá vált országokba. Így kerültek Magyarországra, a Balatonhoz is. Tudni akarták, hogy mit csinálnak nyaralás alatt állampolgáraik, hol gyülekezhetnek, kivel ismerkednek, miről beszélgetnek. Így egy kisebb besúgóhálózatot is létesítettek a Balatonnál, ami körülbelüli nyaranta 15 főt foglalkoztatott. E csoport tevékenysége még kevéssé kutatott, egyszer például részletekre kiterjedően körbefotózták a Balatont is, aminek pontos okát és körülményeit a kutatók a mai napig vizsgálják.

Magyarország, a „nem normális” szocialista ország

Magyarországon az 1980-as évek második felében a hanyatlás jeleit mutatta a szocialista rendszer, 1989-ben, a Balaton környékén már például maszek lángossütők működhettek.Korlátozottan, de már lehetett nyugati termékeket vásárolni a boltokban, és nyári fesztiválokhoz hasonló koncertsorozatokat is rendezhettek. Az NDK merev rendszeréből Magyarországra utazó német turistákban ezzel szembesülve megfogalmazódhatott, hogy ilyen

Azért az NDK-ban is puhult már a szocializmus, ám még nem tudta senki, hogy a két Németország hamarosan egyesül, csak megérzések és találgatások kelhettek szárnyra.

Segít a szeretetszolgálat

A menekültügyi katasztrófahelyzetet az 1989-ben alakult Magyar Máltai Szeretetszolgálat vette kezébe. A nyugatnémet konzul Kozma Imre atyát, a német követség első titkára pedig Csilla Freifrau von Boeselagét kérte fel a humanitárius szervezeti munkák vezetésére. Napok kérdése volt, és már érkeztek is kamionszámra a Magyar Máltai Szeretetszolgálat jelzésével ellátott csomagok, sátrak, zászlók és ruhadarabok az egészségügyi ellátmánnyal együtt.

a szervezet három hónapon át megállás nélkül. A keletnémetek elszállásolása és étkeztetése napok leforgása alatt megoldódott, erre nagy szükség is volt, hiszen a nyaralásról hazatérve sokaknak már fogytán volt a pénze vagy üzemanyaga. Kisgyermekesek és nagycsaládok szorultak a szeretetszolgálat segítségére, akik biztonságot nyújtottak a menekülteknek.

Magyarországnak egy másik sürgető problémával is meg kellett küzdenie ugyanebben az időszakban. A román határon is fokozódott a helyzet, magyar és német menekültek tömege érkezett a forrósodó romániai belpolitika miatt. 

Feszült várakozás

Magyarország csatlakozását a Genfi Menekültügyi Egyezményhez 1989. június 12-én ratifikálták, ezzel lehetőség nyílt az NDK-s menekültek számára, hogy menekültstátuszért folyamodjanak Magyarországon. A határátlépés Ausztriába még tiltott volt ugyanakkor. Kitoloncolás fenyegette azokat, akik megkísérelték átlépni a magyar-osztrák határt, azonban akkorra már kritikus tömeggé duzzadtak a határon várakozók. Ha a helyzetet akkor rosszul kezelik,

A keletnémet autók az erdők szélén parkoltak le, megkockáztatva azt, hogy másnapra csak hűlt helyük marad. A hatalmas léptékű humanitárius szervezkedésnek köszönhetően a '89 nyár-őszi időszakban a lehető legkevesebb halálos áldozattal járt a a magyar-osztrák határon történő illegális átkelés. A Magyar Máltai Szeretetszolgálat eközben a zugligeti Szent Család plébániatemplom kertjében megnyitotta az első befogadótábort is a keletnémetek számára, illetve közel 600 magyar család is jelentkezett önként a keletnémetek elszállásolására. A Páneurópai piknik néven elhíresült békedemonstrációra augusztus 19-én Budapestről és az NDK-s menekülttáborokból is özönlöttek a tömegek Fertőrákos közelében. Később ideiglenesen megnyitották a határt. A határőrök parancs híján nem álltak ellent, szeptember tizedikén pedig Horn Gyula magyar külügyminiszter is kijelentette, hogy a hazánkban tartózkodó, NDK-s útlevéllel rendelkező állampolgárok elhagyhatják az országot. Ez a kijelentés pedig a szabadságot jelentette tízezrek számára számára.

Fotók: Elek Aladár