*
József élete más tészta.
Alföldi postamester második gyermekeként született, vonzotta a híradástechnika, de az ezt tanító technikumban épp nem indult osztály, így az erőnek erejével iparosító rezsim által felfuttatott vegyipari technikumban kötött ki, egy karizmatikus tanáregyéniség pedig szerelembe ejtette a kémiával. Egyetemen folytatta tehát, sportfelelősként tagja lett a KISZ-bizottságnak, tudományos ösztöndíjasként pedig KISZ-titkárrá lépett elő. Az őt tagnak kívánó állampártot 1972-ben kikosarazta, 1975-ben viszont már maga szeretett volna oda belépni. A szükséges két ajánló egyike, egyetemi témavezetője az egyházi esküvőjére hivatkozva nem javasolta felvételre. Jót akart neki, tudatosan tartotta távol a párttól, de József ezt nem vette észre, haladt tovább a lenini úton.
Egyetem alatt megfogadta, hogy akárhova is vesse a sors, az újonnan felhúzott százhalombattai olajfinomítónak és a kőolajiparnak soha a közelébe nem megy majd.
A sors mégis Százhalombattára vetette, a magyar kőolajipar szíve közepébe, a Dunai Finomítóba.
Ott kapott lakást, azonnal, évfolyamtársaihoz közel. Családos ember volt, esze volt, ment.
Kimagasló fizetésekért űzte a rezsim egyik kedvenc iparágát a rezsim egyik kedvenc mintavárosában.
Ment a legveszélyesebb üzembe, szakmailag kivetnivaló nélkül, szívvel-lélekkel dolgozott, hatalmas pénzeket keresett. Műszaki értelmiségi volt, nem proletárértelmiségi. Nem volt a rendszer kitartottja, de a rendszer a legjavát adta neki, és ő is a legjavát adta a rendszernek.
1981-ben belépett a pártba. Arrogáns ateizmusával dacosan szíven döfte református lelkészlány feleségét és lelkész apósát. Vett egy nagypolszkit, a kor lengyel Passatját, ami ott hagyta cserben, ahol érte.
Míg mindenki más öt fiktív nagymama 70 dolláros valutakeretén döcögött ki háromévente a Trabantjával Ausztriába a családi hűtőgépért, ő 1983-ban szakmai kiküldetésben volt Chicagóban. Fejében nyugati technológiát hozott, a bőröndjében meg nagyjából azt, amit nem szégyellt, ellenőrizetlenül. Az NDK-s szakembereket ugyanilyen utakra fejenként két biztonsági tiszt kísérte.
Nagypolszkiját rituálisan lecserélte lelkész apósa levetett Trabantjára, alávetve magát a tekintélyes családfő vezényletének. 1987-ben megvilágosodott és kilépett az MSZMP-ből. Főnöke a bátorságát dicsérte, hiszen
„ide belépni szoktak, kilépni nem nagyon”.