MCC-kerekasztal Londonban: A demokrácia melegágya a nemzetállam, a zöld őrület az új vallás

Olyan korban élünk, ami prosperálóbb, gazdagabb és egészségesebb, mint bármikor korábban, s ez részben a globalizációnak köszönhető. Vajon miért vannak, akik mégis elégedetlenek? – ezzel a kérdéssel vezette fel a Mathias Corvinus Collegium londoni, a nemzeti szuverenitásról szóló, a patinás Royal Horseguards Hotelben tartott kerekasztalbeszélgetését június 25-én, hétfő délután Alexander Downer volt ausztrál jobboldali külügyminiszter, aki 1996-2007 közt, a leghosszabban ebben a pozícióban szolgáló politikusként vezette hazája diplomáciáját. A beszélgetést Surányi Fanni, az MCC nemzetközi kapcsolattartója moderálta.

Kapitalizmus és nemzeti hagyományok

Downer kifejtette: a modern kapitalizmusban ha egy vállalkozás eredménytelen, nem termel profitot vagy egyenesen veszteséges, akkor bezárják. Ez gazdasági szempontból teljesen érthető. Ám számos nemzet félti a globalizációtól a hagyományait, szokásait, az életmódját. Számukra egy-egy gazdasági szempontból indokolható módon bezárt gyár vagy vállalkozás a nemzeti büszkeségen esett sérelmet vagy épp a mindennapok szokásainak, bevett rítusainak végét is jelentheti. 

Ugyanígy vannak a szabályozatlan, tömeges migrációval: ugyan vendégszeretőek, de ha azt látják, hogy szokásaikat és életmódjukat veszélyeztetik a bevándorlók, akkor nagyon keményen ellen tudnak állni. A globalizáció és integráció tehát jó lehet a gazdaságnak, de gyakran nem tesz jót a nemzeti büszkeségnek, a hagyományoknak, a bevett, megszokott életmódnak. 

A feladat tehát az – vázolta Downer –, hogy ha lehet, valamiképp ki kell békíteni a globalizációt és a kapitalizmust a nemzeti büszkeséggel és a nemzeti hagyományokkal. 

Hozzátette: „ausztrál vagyok, és látom, hogy az EU számos intézkedése nem reagál az épp folyó ideológiai vitákra”. Épp ilyennek gondolja a volt ausztrál külügyminiszter az EU migrációs politikáját. Ráadásul – tette hozzá – a migrációs politika nemzetek ellenében való alkalmazása nem pusztán választási vereséget hoz, hanem a politikai stabilitást is veszélyezteti, valamint utat enged a szélsőségeknek. 

Fontos tehát – mondta –, hogy ne sértsük meg senkinek a nemzeti büszkeségét. Downer megjegyezte: az amerikai baloldal – a Demokrata Párt – mai politikája támogatja az identitáspolitikát, amely mindenféle csoportokra szeleteli fel a társadalmat. Az ilyen megosztással szemben azonban épp a nemzeti egység építésére lenne szükség.  Az nem megy, hogy például azt mondjuk a keresztényeknek, hogy a ti álláspontotok ettől kezdve politikailag nem korrekt és így nem fogadható el. 

A nemzeti gondolat eredendő jósága

Izraelben valamiért a nacionalizmus nem valami eleve gonosz dolog – jegyezte meg Douglas Murray, a Spectator című brit konzervatív hetilap vezető szerkesztője, az Európa furcsa halála című kötet szerzője (a kötetről írtunk recenziót, és a szerzőt is bemutattuk). Mint mondta: a nacionalizmus ügyében nem bízhatunk a németekben. Azt mondják az EU-ban, hogy a nacionalizmus okozta a háborúkat. Ez azonban csak részben igaz, hiszen korábban okozott háborút a vallás és még sok minden más is. Bármi elromolhat, rossz útra tévedhet – mutatott rá Murray –, de ez nem szükségszerű. 

Szájer József, a Fidesz európai parlamenti küldöttségének vezetője megjegyezte: az izraeli Yoram Hazony nacionalizmusról szóló, nemrég megjelent könyve nemrég még unalmasnak és közhelyesnek számított volna, de ma már nem az. Hozzátette: ma divat azt mondani, hogy ne legyünk kiemelkedőek, inkább legyünk középszerűek, nehogy valaki megsértődjön – azaz a középszerűség kultúrája épül.

Európa például saját különlegességét, sajátosságait tagadja, mióta nem került bele a kereszténység a az EU alkotmányába – tette hozzá.
Szájer József szerint Közép-Európa azért sajátos Nyugat-Európához képest, mert a kommunizmus alóli felszabadulás a nemzeti érzés nevében ment végbe. A politikus rámutatott: Szent II. János Pál pápa is írt a nemzetek fontosságáról. Mi tudjuk, mi a nemzeti érzés, mert nemrég még harcoltunk érte; így aztán képesek vagyunk értékelni.

Iszlamizmus és populizmus

Yosef Kuperwasser volt tábornok, egy izraeli agytröszt, a Jerusalem Center for Public Affairs vezetője rámutatott: a legtöbben nem tudják, mi a populizmus, csak egyszerűen elítélik; illetve nekik az a populizmus, amit az általuk nem kedvelt politikai erők mondanak. 

Mint mondta: „számomra a nacionalizmus nagyon természetes”; a nemzetállam pedig olyan politikai entitás, ami a közjót szolgálja, tagjait pedig összeköti a közös föld, a közös kultúra és a közös nyelv. S az emberek azért képesek ezért harcolni, mert fontos számukra a csoporttudat. 

Emlékeztetett: a nemzeti gondolatnak nem csak a globalizáció az ellensége, hanem az iszlamizmus, ami egy iszlamista nemzetet akar létrehozni. Az iszlám Állam szeretné megvetni a lábát Európában, így a nacionalizmus-ellenes európaiak számukra hasznos idióták. Hozzátette: a nacionalizmus nem feltétlen ellentétes a liberalizmussal, hiszen nemzeti keretek közt is lehet liberális elveket vallani és liberális életet élni és támogatni például az emberi jogokat; a veszélyes az, ha az emberi jogokat a nemzetállammal és a nemzettel szemben fogalmazzuk meg.

A demokrácia melegágya a nemzetállam

Gregory Sheridan ausztrál újságíró, a The Australian egyik szerkesztője, a God Is Good For You című könyv szerzője megjegyezte: Kína és az ázsiai kis tigrisek a nemzeti büszkeségre építenek. Ausztrál és dél-ázsiai szempontból fantasztikus, hogy az európaiak mennyire hagyják, hogy megnyirbálják nemzeti szuverenitásukat; ezzel minden normális ember tisztában van a világon, kivéve a politikai szakértők szűk elitjét. A demokrácia melegágya a nemzetállam – mutatott rá Sheridan. 

Douglas Murray kifejtette: elképesztő, hogy egyes lapok szerint a Cambridge Analytica miatt van brexit, nem pedig azért, mert a britek így döntöttek. Az örökké egyre jobban integrálódó unió ideje lejárt, mivel eljön a pont, amikor annyira erős az unió, hogy elveszti a kapcsolatos a közzel – tette hozzá. Például a Brüsszelbe küldött bürokraták, biztosok nem vonhatóak felelősségre az őket delegáló nép által. Ezért van az, hogy felülről megmondják, mely pártok az elfogadhatóak egy  választáson és melyek – a „populisták” – nem. Azaz a kérdés gyökerénél – állította Murray – a demokrácia problémája van.

Szájer József hozzátette: az uniós jogot állandóan átírják, felülírják az EU-s felsővezetők konszenzusára hivatkozva. S ha például jogi vitája van egy országnak az Európai Bizottsággal, kicsi esélye van nyerni, mivel az esetek 80 százalékában az Európai Unió bírósága a bizottság kedvére ítél; ez tehát a bizottság házibírósága. Viszont – fogalmazott – ha a mosógép elromlik, először megpróbáljuk megjavíttatni, ahelyett, hogy kidobnánk.    

Provokatív gyengeség

„Mindig ideges leszek Brüsszelben, amikor meghallom, hogy minden korábbi rossz a nemzeteknek köszönhető, és az EU majd ezeket kiküszöböli” – mondta Szájer, hozzátéve: az EU szabad és egyenlő nemzetek együttműködéseként indult, és nem akart birodalom lenni. Addig jól is működött, míg szabad nemzetek együttműködéseként dolgozott, s azóta van vele baj, mióta a nem megfelelően viselkedő tagokat megpróbálja jó óvóbácsiként a „megfelelő” irányba terelni. Hozzátette: amíg Magyarországon olyan kormány volt, ami mindig igent mondott Brüsszelnek, az EU-nak nem volt problémája velünk, de ha nemet is mondott, mint a mostani magyar kormány, akkor fekete bárányok lettünk a szemében. Szájer érdekes párhuzamot hozott fel: Sztálin legnagyobb problémája Jugoszláviával az volt, hogy megmutatta a komcsi országoknak, hogy más kommunizmus is van; s ez a problémája Brüsszelnek velünk is.

Kuperwasser rámutatott: az EU valójában nem előzi meg a háborút; hanem extrém gyengeséget mutat, tudatos vaksággal arra nézve, mi történik a világban; s ezt a gyengeséget és konfliktuskerülést az olyan erők, mint az iszlamizmus, kihasználják.  

Sheridan is ráerősített: a gyengeség provokatív a nemzetközi rendszerben. Mint elmesélte: Dél-Ázsia ugyanolyan problémákkal küzdött, mint Európa, és a térség együttműködési szervezete pont azért lett életre hívva, amiért az EU; de nem csináltak belőle uniót, hanem erős nemzetek egyeztető fórumaként üzemel.

A nemzetállamok, a Biblia és a zsidó-keresztény örökség

Duglas Murray megjegyezte: már a zsidó-keresztény kifejezés is vitatott lett. Ugyanis ma divat mindent megkérdőjelezni, legyen szó filozófiáról, vallásról, régi bizonyosságokról, mindent karanténba zárnak és nem bíznak semmiben.

Szájer József úgy fogalmazott: a nemzetállam és a nemzeti gondolat ellenségei ugyanazok, akik a vallás, a kereszténység, a hagyományos gondolkodás és a konzervativizmus ellenségei. A politikus hangsúlyozta: az EU-s alkotmány vitájakor a kereszténységet még mint tényszerű előzményt sem voltak hajlandóak megemlíteni a dokumentumban. 

Kuperwasser úgy vélekedett, hogy a vallás és az értékek nem azonosak. A vallási fundamentalisták szerint például csak a túlvilági boldogulásra kell koncentrálni, és ha valaki az evilági életet is élvezni akarja, az hedonista. 

Sheridan rámutatott arra, hogy a kereszténység nem specifikusan nyugati jelenség, hiszen virágzik Afrikában és Ázsiában is; a kínai kormány például nehezen tud vele mit kezdeni. Szerinte van egy paradoxon a nyugati identitás szívében: hogy egyetemesnek mondott igazságokra épül, amelyek ugyanakkor a gyakorlatban nyugatiak; másrészt a kereszténység is egyetemes, a nyugati civilizáció pedig a kereszténység gyermeke. Az ausztrál újságíró rámutatott: még a modern nyugati liberalizmus és szekularizmus is a kereszténységből fakad. A hagyomány és a kereszténység csak nyugaton azonos egymással, máshol ellentétesek. A liberalizmus viszont a gyökereink nélkül „megőrül”.

Douglas Murray leszögezte: szerinte az emberek végül úgy is amellett teszik le a voksot, azt választják, amit otthonnak hívnak. 

Kettős mércék

Az EU számos esetben kettős mércét alkalmaz – jelentette ki Szájer, azt hozva fel példa gyanánt, amikor a magyar kormány felső korhatárt szabott meg a bíróknak, ami felett nyugdíjba küldte őket; az EU jogellenesnek ítélte a szabályozást, kártérítést ítélt a bíráknak és vissza kellett őket venni korábbi munkahelyeikre. Amikor Olaszország hasonló törvényt hozott, azzal az EU-nak semmi baja nem volt – mutatott rá a politikus. 
Murray is felhozott egy kettős mércét, mert – mint mondta – elképzelhetetlen ignorancia az osztályrésze a kommunizmus bűneinek. Tudatában vagyunk a szélsőjobb veszélynek, de a szélsőballal nem vagyunk tisztában – vélekedett a Spectator szerkesztője.

Méregzöldek

A kerekasztal-beszélgetés vége felé szóba került Greta Thunberg és a zöld mozgalom is. Murray szerint kiválóan megszervezett zöld kommunikációval van dolgunk: ha ellenzed, amit mondanak, akkor hozzád vágják, hogy emberek halnak meg miattad, és hogy bántasz egy beteg kislányt. 

Sheridan hozzátette: „az új vallás a zöld őrület”, amit a nyugat iskoláiban tanítanak; s miközben Európa próbál egyre zöldebb lenni, a kínaiak tárt karokkal fogadják az innen emiatt hozzájuk áttelepülő ipart, a Földnek pedig így nem lesz jobb, s Európának sem feltétlen.  

Miről szól a demokrácia?

A brexitre visszatérve Szájer József megjegyezte: a közép-európai országok, a visegrádi négyek hiányolni fogják az unióból Nagy-Britanniát, ami számos kérdésben a szövetségesük volt. Ugyanakkor a brexit megmutatta, hogy a szuverenitás még mindig kulcsfontosságú az európai országok számára. Csak az a kár, hogy így a föderalisták nagyobb túlsúlyban maradtak.

Sheridan úgy vélekedett: a demokrácia arról szól, hogy a szavazók eldöntik, a vagy b elképzelés a szimpatikusabb számukra, s amelyik nyer, azt megvalósítják; az EU-ban azonban az uniós szabályozások miatt ezt nem lehet megcsinálni, mivel azok annyira szűkítik a mozgásteret. Pedig „a demokrácia a saját körülményeid általi megmérettetés”.

A kerekasztal-beszélgetés utáni díszvacsorán vehettek részt a vendégek, melyet Tombor András, az MCC  alapítója nyitott meg, rámutatva, hogy az intézmény milyen fontos szerepet játszik határon innen és túl a tehetséggondozásban. Őt Trócsányi László igazságügyminiszter követte, aki kiemelte a számos ország által aláírt budapesti egyezményt, mint a regionális együttműködés kiváló példáját. Sir Michael Fallon volt brit védelmi miniszter és Graham Brady konzervatív parlamenti képviselő hangsúlyozták a Magyarországgal való jó brit kapcsolatokat és ejtettek pár szót a brexitről is. Szánthó Miklós, az Alapjogokért Központ igazgatója a Bibliát idézve hangsúlyozta, hogy a saját magukkal meghasonló országok és népek nem állhatnak fenn tovább. Az estet Douglas Murray és Szalay-Bobrovniczky Kristóf londoni nagykövet rövid felszólalása zárta.

Fotók: MCC