Honnan jött elő az egyetemi újbaloldal?

„A történelmi materializmus számára a politikai erőszak kapitalista társadalmakban mindig a tőke fegyveres védelmét jelenti az emberekkel szemben; ugyanez igaz a határerőszak jelenségére is. Ebben a kérdésben ugyanúgy az emberek oldalára kell állnunk, ahogy minden más kérdésben is. Minden antikapitalistának kötelessége szolidaritást vállalni a bevándorlókkal, a menekülőkkel, a migránsokkal.” 

„Az egyén igazi felszabadítása tehát nem a neoliberális ideológia által áthatott főáramú pszichológiától várható, hanem attól a kritikai pszichológiától, amely támaszt nyújt a felszabadítva kifosztott egyénnek. Amely hozzásegíti a reális önismerethez, hogy a társadalmi szerkezet egy adott pozíciójában élőként eszmélhessen önmagára.”  

Ezek a mondatok nem régi idők kommunista brossúráiban jelentek meg, hanem a Mércén és az Új Egyenlőség honlapján. 

Az utóbbi években több olyan egyetemi közösség és netes portál bukkant fel, amelyek minden újdondász lendületük ellenére szóhasználatukkal mintha a 20. század mélyére varázsolnának minket vissza.

az alap és felépítmény elképzelése, a szakadék szélén álló kapitalizmus, a kizsákmányolás, a tőke harca a munkások ellen és a javak újraosztásának igénylése, legfeljebb az osztályharcot időnként a patriarchátus elleni harc helyettesíti. 

A Mérce nemrég ünnepelte tizedik születésnapját, május elsején pedig szélsőbalosok ünneplik a Tanácsköztársaság alatt először megtartott munka ünnepének 100. évfordulóját többek közt mozgalmi dalok éneklésével, megkérve az érdeklődőket, hogy vigyenek magukkal vörös drapériát.

Vajon kik ők és mit akarnak?

Mi keresni valója van a 2010-es évek Magyarországán, harminc évvel a rendszerváltozás után a marxizmusnak? Milyen irányzatokhoz tartoznak?

A nemrég tizedik születésnapját ünneplő Mérce és az Új Egyenlőség, valamint az Eszmélet folyóirat által képviselt újbaloldali-neomarxista gondolatkör leginkább az ELTE Társadalomtudományi Karán (TÁTK, „Tátika”), részben annak Pedagógiai és Pszichológiai Karán (PPK), illetve a Corvinushoz tartozó, de főleg ELTE-s diákokkal feltöltött Társadalomelméleti Kollégiumban (TEK) virágzik (utóbbi diákja és tanára volt például Tordai Bence). Nem véletlen, hogy a HAHA, az Oktatói Hálózat és a Hallgatói Szakszervezet is a TEK-en jött létre.

A Mandiner megkereste az érintetteket, hogy meséljenek elképzeléseikről és magukról; megszólaltattunk néhány, rajtuk kívül álló egyetemi tanárt arról, hogy miként látják ezeket a csoportokat; Kiss Viktor ideológiakutató pedig elhelyezte a balos eszmék sokaságában a radikális újbaloldali csoportokat. 

A Mérce több publicistájának küldtünk e-mailt, de választ nem kaptunk egyikre sem.

A TEK nem nyilatkozik

A TEK-et azért is kerestük meg, mert honlapján az áll: „A TEK egy olyan társadalomban akar élni, ahol kevesebb egyenlőtlenség és elnyomás van. Ezért folyamatosan gondolkodik azon, hogyan nézhet ki pontosan az elképzelt társadalom és készen áll a változtatásra, de ezzel kapcsolatban egy állandó megismerési folyamatban van benne.” 

Az elérhetőségek közt telefonszám nem, csak két email-cím szerepel. Miután megírtuk a TEK-nek, hogy szívesen meglátogatnánk őket és beszélgetnénk velük, azt a választ kaptuk:

„Köszönjük a megkeresést, azonban csak egyetemi platformokon ad interjút a TEK. Minden aktuális információt megtalál rólunk a facebook oldalunkon (facebook.com/tekesek). 

Üdvözlettel,
a tekesek”

Később szerzett információink szerint a TEK-ben a döntéshozatal bázisdemokratikus módon működik, azaz

és csak egységes igen esetén van szabad útja a dolognak. Azt is megtudtuk, hogy nem szeretnék, ha egy-egy tekes nyilatkozata alapján alkotnának képet a kívülállók a TEK-ről, ezért inkább a kiadványaikhoz és a brossúráikhoz utalnak mindenkit irányultságtól függetlenül, mivel azok tükrözik szerintük leghívebben a tekes kollektívát. Ez a tekes hozzáállás viszont az újságírás műfajainak teljes ignorálását jelenti, hiszen azok jelentős részben a személyes tájékoztatáson alapulnak. Hús-vér tekesekkel szerettünk volna beszélni, nem csupán  kiadványokat olvasgatni. Volt TEK-es, aki majdnem nyilatkozott, de aztán mégsem.

Annyit viszont sikerült megtudnunk, hogy TEK-es szempontból a pár éve felbukkant újbaloldal igazából mindig is jelen volt a magyar értelmiségi életben, most csak egyszerűen jobban látszik, ha tetszik, mostanra ért be a gyümölcs. 

Nem nyilatkoznak a kritikai pszichológusok sem

Úgyszintén írtunk a legtöbb probléma gyökerét a neoliberális kapitalizmusban és a társadalmi hierarchiákban kereső kritikai pszichológusoknak is. 

„A radikális újbaloldali gondolat előző években tapasztalható egyetemi jelenlétéről készítek egy összeállítást, és mint ennek a gondolatnak képviselői keresem önöket, hogy lenne-e módjuk egy beszélgetésre. Az érdekelne, hogy milyen műhelyek működnek, mi az eredete ennek a gondolkodásnak, miért elkötelezettjei ennek az újbaloldali gondolatvilágnak, mi a motivációjuk, összefoglalva: »kik ők és mit akarnak«. Köszönöm, ha segítségemre vannak.”

Vida Katalin, aki a kritikai pszichológia egyik hazai úttörője, a Kritikai Pszichológiai Műhely alapítója és az erről szóló 2015-ös Kettős Mérce-cikk szerzője Máriási Dórával együtt, annyit reagált a személyes találkozót kérő levelünkre: „Köszönöm a megkeresést, de nem érzem, hogy a témában illetékes lehetnék.”

Nem értettük, a kritikai pszichológia hazai művelői

így írtunk egy új levelet:

„Ugyan előző levelében azt írta, nem érzi magát illetékesnek, némileg pontosítva újra keresném: a kritikai pszichológia témakörében. Volna lehetőség esetleg ennek képviselőivel egy háttérbeszélgetésre? Ami engem izgat, az az, hogy honnan jön ez a megközelítés, miért vonzó, attraktív a képviselői számára, s hogy mi lenne eme megközelítésnek a célja.”

Hiába tettük világossá, hogy nem a kritikai pszichológia érdekel minket önmagában, hanem hazai képviselői és az ő motivációik, erre azt kaptuk válaszul, hogy 

„Két évvel ezelőtti a Mandiner oldalán folytatott cikk-vitánknál többet nem tudok elmondani. Ha a kritikai pszichológiai megközelítés céljáról tájékozódna, akkor ajánlom ezt a két alapvető irodalmat:
 Fox, D., Prilleltensky, I., & Austin, S. (2009). Critical psychology: An introduction. London: Sage Publications;
Hepburn, A. (2002) An Introduction to Critical Social Psychology. London: Sage Publications.”

Tettünk még egy próbát egy újabb válasszal:

„Nagyon köszönöm, feljegyzem. A cikk nem a kritikai pszichológiáról szól, hanem az újbaloldali szemlélet egyetemi jelenlétéről, márpedig a »kritikai pszichológia« is ennek körébe tartozik. A kritikai pszichológia maga is igen érdekes, de engem ezen összeállításban továbbra is az újbaloldali- újmarxista szemlélet fiatal hazai műhelyei, képviselői, az ő miértjeik foglalkoztatnak, nem pedig valamely gondolati iskola maga.”

Eme levelünkre azonban már választ sem kaptunk.

A globális akadémiai világból érkezik a marxizáló újbaloldal

Így másokhoz fordultunk segítségért, hogy értelmezzék nekünk a jelenséget. Néhány, a csoportokat közelebből ismerő egyetemi professzort kerestünk meg, valamint Kiss Viktor ideológiakutatót, a Corvinus oktatóját, a Politikatörténeti Intézet Társadalomelméleti Műhelyének kutatóját.

Ennek a marxizáló-újbaloldali gondolatnak a felfutása minden kétséget kizárólag 2010 után kezdődött – mondta lapunknak Kiss Viktor, rámutatva: ekkortól érkeznek a felnőttkorba a minden tekintetben globalizált korosztályok. Szerinte

„Azok a negyven alattiak, akik meg akarták érteni a 2008-as válságot, a jobboldali populizmus sikereit, a rendszerváltás kudarcait, vagy a társadalmi problémák mélyebb okait – azt látták, hogy létezik a világban egy hihetetlenül inspiráló és sokszínű baloldali elméleti szcéna, amely máshogy beszél és másokat állít a dolgokról, mint a hazai közélet és az egyetemei világ szereplői. Azt mondhatnám, hogy a magyar baloldal – talán a 20. század legeleje, mondjuk a centrista szociáldemokrácia és Lukács György óta – most először vált egyidejűvé a nemzetközi szellemi folyamatokkal és vitákkal”  – fejtette ki Kiss Viktor.

Most fut fel itthon az új baloldal – Kiss Viktor ideológiakutató a Mandinernek

Hozzátette: ennek a korosztálynak 2010 után az volt az alapvető élménye, „hogy az Orbán-rendszer valami olyasmi, ami végérvényesen belesüllyeszt bennünket a rendszerváltás, meg az egész elszúrt évszázadunk mocsarába. Ez a nemzedék már nem ennek a részének akarja magát látni, hanem a globális folyamatok részének és így néz a magyar dolgokra is” .

Sőt: „Nem véletlen, hogy éppen a netadó és a CEU ügye váltotta ki a legnagyobb ellenállást, hiszen ezekben ők azt látták, hogy éppen az »ablakokat« akarják bezárni előlük, amelyeken legalább látszik a nagyvilág. Ennek az útnak legújabb állomása a Momentum mozgalom és a mögötte álló széles generációs bázis.”

Volt azonban egy másik élmény is, ami Kiss Viktor szerint elősegítette a marxizáló-újbaloldal felfutását: ez valamikor 2014 után kezdett megjelenni, és a 2018-as vereség volt a nagy katalizátora. „Ekkor jöttek rá viszonylag sokan arra, amit már néhányan korábban is próbáltunk képviselni: hogy a médiát, az ellenzéki aktivizmust és az akadémiai világot mélyen áthatja egy hegemón helyzetben lévő liberális világkép, amely részben neoliberális, tehát maga is globális termék, részben pedig balliberális, tehát a rendszerváltás elitharcainak a terméke és maga is része a kelet-európai nyomorúságnak.”

Az ideológiakutató szerint „aki figyeli az eseményeket, az láthatja, hogy a rabszolgatörvény-elleni tiltakozások idején már egyre erősebbek voltak azok a hangok, amelyek ezt az ügyet nem akarták a »bukott balliberális pártok« martalékaként látni, vagy feloldódni a liberális antiorbánizmusban”.

Itthon nem létezik, de felfutóban van

Az elmúlt fél évszázadban a világban létrejött egy hatalmas társadalomkritikai és kapitalizmuskritikai szcéna, amely számos közismert gondolkodót adott a nemzetközi szellemi életnek. Ez a szcéna szimbiózisban volt a világ alternatív és rendszerellenes mozgalmaival – 1968-tól az új társadalmi mozgalmain át az alterglob mozgalomig. Ez a gondolkodás – mutat rá Kiss Viktor – áthatja a nyugati egyetemi világot, a kiadók ontják az ezzel az eszmeiséggel áthatott könyveket, „csak éppen a magyar egyetemen tudomást sem vesznek ezekről, a végtelenül rendszerkonform, pályázati pénzekre fókuszált és mainstream voltára büszke magyar tudományban nem foglalkoznak vele”.

Kiss Viktor szerint ez a baloldali gondolkodás elutasítja a leninista-sztálinista Marx-értelmezést, és a létező szocializmust, a volt kommunista diktatúrákat is. Szerinte itthon a marxizáló-újbaloldali közeg a felfutás állapotában van, már vannak műhelyek, kocsmák, meg kulturális rendezvények is. És egyre virulensebben van jelen a kritikai társadalomelmélet az akadémiai világ permén is.

„Végcélja” azonban nincs ennek a mozgalomnak Kiss Viktor szerint: egyrészt a közeg nem kér sem a liberálisok, sem a konzervatívok céljaiból, másrészt nem látja, hogy olyan helyzetben lenne, hogy egyáltalán társadalmi célokat tűzhetne ki. „Ugyanis éppen a világ halad egy olyan »végpont« felé, ami nagyon máshogy kéne és tulajdonképpen az köti össze a mai marxizáló-újbaloldal tagjait, hogy ez ellen lázadjanak és egy demokratikus mozgalom jöjjön léte, ami másfelé indítja a dolgokat.” 

Olvassa el ezt is! Bolondok, csalók, lázadók − a baloldal Scruton szerint

Érdekes, hogy Kiss Viktorral ellenkezőleg látja a helyzetet Böcskei Balázs, aki a Mércén értekezett arról, hogy „Miért nincs, és nem is lesz még sokáig sikeres újbaloldali párt Magyarországon?”

Böcskei kifejtette: „Európa-szerte a balközép néppártok mellett létező újbaloldali alternatívák nem csak a kormányzás esélyével nem bírnak, de például Kelet-Közép-Európában az országok többségében kevésbé jelentős támogatottságot sem tudnak felmutatni”.

Hozzátette: „A közvélemény számára az újbaloldali aktivisták láthatatlanok és szigetszerűen léteznek. Vannak portáljaik (pl. Új Egyenlőség, Mérce), folyóiratuk (a már 2010 előtt is létezett Fordulat), illetve műhelyeik (pl. Helyzet Műhely, Társadalomelméleti Műhely, Társadalomelméleti Kollégium), online csatornáik (pl. Partizán) de ezek, bár hálózatosodnak, évek óta leginkább egy urbánus, középosztálybeli, kulturális- és tudástőkével bíró közösségeket képesek intellektuálisan mobilizálni. Mindezek az intézmények előjelei és feltételei lehetnek egy új hegemóniának, ugyanakkor ezek az aktivitások érdemi társadalmi beágyazottsággal aligha rendelkeznek”​.

Nyugati import

Ha már maguk az érintettek nem nagyon akartak nyilatkozni, megkerestünk az újbaloldali gondolat és mozgalom hazai és nemzetközi történetét ismerő professzorokat. 

A marxizálás és a posztmodern a társadalomtudományokra jellemző, más tudományterületeket nem érint – mondja lapunknak egy, a szcénára rálátó jobboldali professzor. 1945 után itthon egyértelműen a kommunizmus határozta meg a társadalomtudományok irányvonalát, nyugaton pedig diszkreditálódott a jobboldal, és az akadémiai szférában elterjedt az egalitarianizmus, a hetvenes-nyolcvanas években rawlsiánus (John Rawls amerikai filozófus egyenlőségelvű liberalizmusát követő), utána pedig posztmodern verzióban. Az előző évtizedekben

inkább az EU disztópikus kritikái szaporodtak el. Az utópia ugyanis 1990-nel léket kapott.

A neve elhallgatását kérő jobboldali professzor szerint a kommunista diktatúra idején az oktatók 80 százalékának párttagnak kellett lennie. 1990 után meghúzták magukat, liberális retorikát használtak, a régi típusú marxisták pedig lenézték az észellenes posztmodernt, mivel ők inkább a frankfurti iskola Habermas-Horkheimer-féle felvilágosult-észpárti marxizmusának voltak a hívei. A mostani posztmodern divatot így egy generációváltás tette lehetővé. Miután 2004-ben Gyurcsány Ferenc kijelentette, hogy „merjünk baloldaliak lenni”, forrásaink szerint hirtelen kihúzták magukat a baloldali gondolkodásúak az egyetemeken.

A megkérdezettek megjegyzik: valójában sosem volt törés az újbaloldali gondolatok egyetemi világban való jelenlétét illetően, gondoljunk csak Andor Lászlóra vagy Tamás Gáspár Miklósra. 

Jellemző e közeg hozzáállására, hogy Michael Burawoy, az Amerikai Szociológiai Társaság elnöke pár éve magyarul is megjelent beszédében kijelentette, hogy a szociológiának nem csak tanulmányoznia kell a társadalmat, hanem be is kell avatkoznia. Eközben a szociológia egyébként válságban van, a társadalomtudományoknak csökkent a presztízse, a Harvardon kirúgták a tanszék felét. Ma már, a tömegoktatás korában nem ér annyit egy diploma, mint régen, és nem jár vele automatikusan elitmunkahely.

A társadalomtudományi szakokon végző diákok így

– vélekedik egyik forrásunk.

Olvassa el ezt is! Így teszi tönkre az egyetemi szabadságot a lopakodó új szélsőbal

A nyugati baloldal szellemi póráza?

A nyugati egyetemi világ sokkal marxistább, mint a magyar. Itthon nagyjából a Magyar Tudományos Művek Tára (MTMT) publikációs adatbázis 2009-es elindulása óta lett egyre nyilvánvalóbb az intellektuális függés a nyugattól. A legmagasabb rangú publikáció ugyanis itthon még csak nem is a saját könyv, hanem a nyugati folyóiratban való megjelenés.

Nyugaton viszont a mainstream egyetemi légkör egyre radikálisabban baloldali, tehát a publikáláshoz ehhez kell alkalmazkodni. Publikálni ugyanis akkor lehet sikeresen, ha a kutató a nyugati témaérzékenységekhez, nyugati kontextushoz és nyugati szóhasználathoz igazítja cikkét. Ugyanez segítheti hozzá a kutatókat a nyugati ösztöndíjakhoz. És persze itthon kilenc éve jobboldali kormány van, amivel szemben nyilván könnyű egy baloldali kritikai pozíciót fenntartani.

Ez az intellektuális függés abban is megmutatkozik, hogy az újbaloldali hullám cikkeit olvasgatva kiderül:

és nem alkalmazzák azokat vagy alakítják át a magyar helyzetre. Egyes forrásaink szerint még Marx nevének a használata sem feltétlen indokolt, az pusztán ismertsége és rövidsége miatt jó brand, amivel fel lehet hívni a figyelmet magunkra egy olyan korban, amikor éles a verseny a figyelemért. Milyen ironikus, hogy Marx eme brandesítését és fogyasztói felhasználását a kapitalizmus hiperkritikusai viszik végbe.

A kizsákmányolás nyelvét bármire rá lehet húzni. Ennek a posztmarxista-posztmodern gondolkodásnak az ezoretikus nyelvezete is vonzó lehet a titokkeresők számára. A marxizmus néhány alapfogalma ugyanakkor nem csak a gyakran modorosan és fontoskodóan fogalmazó újbaloldali egyetemi közeg sajátja, hanem a közéletben is jelen van; ilyen a centrum-periféria felosztás vagy a történelmi szükségszerűség elképzelése. 

Egyik megkérdezettünk rámutat: Marx a termelés és gazdaság elemzésével foglalkozott, ugyanakkor ma a magyar közgazdászok között alig akad marxista. Marx másik kedvence a történelemfilozófia volt, de az újbaloldaliak azzal se nagyon törődnek. Engels egyik általuk gyakran forgatott munkája A család, a magántulajdon és az állam eredete (ami amúgy részben Lewis H. Morgan amerikai antropológus Ancient Society című könyvének a lenyúlása), de ebből

„Tervgazdaságot ugyanis, ahol nincs vécépapír, ők sem akarnak.”

Világelutasítók

Egy szociológus kifejti: régen felső középosztálybeli városiak jelentkeztek szociológiára, ma alsó középosztálybeliek, emellett a szakma elnőiesedett. Az elit ma jogot és vállalkozást tanul, a jogon és biznisz-szakokon viszont nincs jelen ez a radikális baloldali szemlélet. A társadalomtudományi szakokra jelentkezők nehezen helyezkednek el, ráadásul a szülői és egyetemi kapcsolatok többet számítanak a szorgalomnál, így gyakran ezek a diákok később csak beosztott értelmiségiek lesznek. 

Ez viszont ellentétes az újmarxisták, újbaloldaliak önképével: hiába egalitáriusok, de mégis elitpresztízsre vágynak, aminek a morális alapja az igazságosabb világ elméleti alapjainak megteremtése lenne.

ez azonban nem új jelenség, már a 18. századi filozófus, David Hume is felfigyelt rá. 

Kérdés azonban, hogy az igen bonyolult világgazdaságot, amiben olcsóbb a ruha és a repülés, mint harminc éve, hogyan irányítanák marxista elvek szerint. A szociológus szerint az újbaloldaliak éppen arra a kérdésre nem tudnak választ adni, hogy mi lenne kapitalizmus helyett, mert a globális kapitalizmus jótéteményeit ők is élvezik, és nem tudnak felmutatni egy életképes alternatívát a rendkívül bonyolult világgazdaság irányítására.

Folytatjuk.