Kiss Viktor szerint ez a baloldali gondolkodás elutasítja a leninista-sztálinista Marx-értelmezést, és a létező szocializmust, a volt kommunista diktatúrákat is. Szerinte itthon a marxizáló-újbaloldali közeg a felfutás állapotában van, már vannak műhelyek, kocsmák, meg kulturális rendezvények is. És egyre virulensebben van jelen a kritikai társadalomelmélet az akadémiai világ permén is.
„Végcélja” azonban nincs ennek a mozgalomnak Kiss Viktor szerint: egyrészt a közeg nem kér sem a liberálisok, sem a konzervatívok céljaiból, másrészt nem látja, hogy olyan helyzetben lenne, hogy egyáltalán társadalmi célokat tűzhetne ki. „Ugyanis éppen a világ halad egy olyan »végpont« felé, ami nagyon máshogy kéne és tulajdonképpen az köti össze a mai marxizáló-újbaloldal tagjait, hogy ez ellen lázadjanak és egy demokratikus mozgalom jöjjön léte, ami másfelé indítja a dolgokat.”
Érdekes, hogy Kiss Viktorral ellenkezőleg látja a helyzetet Böcskei Balázs, aki a Mércén értekezett arról, hogy „Miért nincs, és nem is lesz még sokáig sikeres újbaloldali párt Magyarországon?”
Böcskei kifejtette: „Európa-szerte a balközép néppártok mellett létező újbaloldali alternatívák nem csak a kormányzás esélyével nem bírnak, de például Kelet-Közép-Európában az országok többségében kevésbé jelentős támogatottságot sem tudnak felmutatni”.
Hozzátette: „A közvélemény számára az újbaloldali aktivisták láthatatlanok és szigetszerűen léteznek. Vannak portáljaik (pl. Új Egyenlőség, Mérce), folyóiratuk (a már 2010 előtt is létezett Fordulat), illetve műhelyeik (pl. Helyzet Műhely, Társadalomelméleti Műhely, Társadalomelméleti Kollégium), online csatornáik (pl. Partizán) de ezek, bár hálózatosodnak, évek óta leginkább egy urbánus, középosztálybeli, kulturális- és tudástőkével bíró közösségeket képesek intellektuálisan mobilizálni. Mindezek az intézmények előjelei és feltételei lehetnek egy új hegemóniának, ugyanakkor ezek az aktivitások érdemi társadalmi beágyazottsággal aligha rendelkeznek”.
Nyugati import
Ha már maguk az érintettek nem nagyon akartak nyilatkozni, megkerestünk az újbaloldali gondolat és mozgalom hazai és nemzetközi történetét ismerő professzorokat.
A marxizálás és a posztmodern a társadalomtudományokra jellemző, más tudományterületeket nem érint – mondja lapunknak egy, a szcénára rálátó jobboldali professzor. 1945 után itthon egyértelműen a kommunizmus határozta meg a társadalomtudományok irányvonalát, nyugaton pedig diszkreditálódott a jobboldal, és az akadémiai szférában elterjedt az egalitarianizmus, a hetvenes-nyolcvanas években rawlsiánus (John Rawls amerikai filozófus egyenlőségelvű liberalizmusát követő), utána pedig posztmodern verzióban. Az előző évtizedekben
az utópikus marxista álláspont kiment a divatból,
inkább az EU disztópikus kritikái szaporodtak el. Az utópia ugyanis 1990-nel léket kapott.
A neve elhallgatását kérő jobboldali professzor szerint a kommunista diktatúra idején az oktatók 80 százalékának párttagnak kellett lennie. 1990 után meghúzták magukat, liberális retorikát használtak, a régi típusú marxisták pedig lenézték az észellenes posztmodernt, mivel ők inkább a frankfurti iskola Habermas-Horkheimer-féle felvilágosult-észpárti marxizmusának voltak a hívei. A mostani posztmodern divatot így egy generációváltás tette lehetővé. Miután 2004-ben Gyurcsány Ferenc kijelentette, hogy „merjünk baloldaliak lenni”, forrásaink szerint hirtelen kihúzták magukat a baloldali gondolkodásúak az egyetemeken.
A megkérdezettek megjegyzik: valójában sosem volt törés az újbaloldali gondolatok egyetemi világban való jelenlétét illetően, gondoljunk csak Andor Lászlóra vagy Tamás Gáspár Miklósra.
Jellemző e közeg hozzáállására, hogy Michael Burawoy, az Amerikai Szociológiai Társaság elnöke pár éve magyarul is megjelent beszédében kijelentette, hogy a szociológiának nem csak tanulmányoznia kell a társadalmat, hanem be is kell avatkoznia. Eközben a szociológia egyébként válságban van, a társadalomtudományoknak csökkent a presztízse, a Harvardon kirúgták a tanszék felét. Ma már, a tömegoktatás korában nem ér annyit egy diploma, mint régen, és nem jár vele automatikusan elitmunkahely.
A társadalomtudományi szakokon végző diákok így
gyakran nem azt kapják, amit elterveztek, és így radikalizálódtak
– vélekedik egyik forrásunk.
A nyugati baloldal szellemi póráza?
A nyugati egyetemi világ sokkal marxistább, mint a magyar. Itthon nagyjából a Magyar Tudományos Művek Tára (MTMT) publikációs adatbázis 2009-es elindulása óta lett egyre nyilvánvalóbb az intellektuális függés a nyugattól. A legmagasabb rangú publikáció ugyanis itthon még csak nem is a saját könyv, hanem a nyugati folyóiratban való megjelenés.
Nyugaton viszont a mainstream egyetemi légkör egyre radikálisabban baloldali, tehát a publikáláshoz ehhez kell alkalmazkodni. Publikálni ugyanis akkor lehet sikeresen, ha a kutató a nyugati témaérzékenységekhez, nyugati kontextushoz és nyugati szóhasználathoz igazítja cikkét. Ugyanez segítheti hozzá a kutatókat a nyugati ösztöndíjakhoz. És persze itthon kilenc éve jobboldali kormány van, amivel szemben nyilván könnyű egy baloldali kritikai pozíciót fenntartani.
Ez az intellektuális függés abban is megmutatkozik, hogy az újbaloldali hullám cikkeit olvasgatva kiderül:
a magyar szerzők nem túl innovatívak, kérdés nélkül átveszik a nyugati tematikát, megközelítést,
és nem alkalmazzák azokat vagy alakítják át a magyar helyzetre. Egyes forrásaink szerint még Marx nevének a használata sem feltétlen indokolt, az pusztán ismertsége és rövidsége miatt jó brand, amivel fel lehet hívni a figyelmet magunkra egy olyan korban, amikor éles a verseny a figyelemért. Milyen ironikus, hogy Marx eme brandesítését és fogyasztói felhasználását a kapitalizmus hiperkritikusai viszik végbe.
A kizsákmányolás nyelvét bármire rá lehet húzni. Ennek a posztmarxista-posztmodern gondolkodásnak az ezoretikus nyelvezete is vonzó lehet a titokkeresők számára. A marxizmus néhány alapfogalma ugyanakkor nem csak a gyakran modorosan és fontoskodóan fogalmazó újbaloldali egyetemi közeg sajátja, hanem a közéletben is jelen van; ilyen a centrum-periféria felosztás vagy a történelmi szükségszerűség elképzelése.
Egyik megkérdezettünk rámutat: Marx a termelés és gazdaság elemzésével foglalkozott, ugyanakkor ma a magyar közgazdászok között alig akad marxista. Marx másik kedvence a történelemfilozófia volt, de az újbaloldaliak azzal se nagyon törődnek. Engels egyik általuk gyakran forgatott munkája A család, a magántulajdon és az állam eredete (ami amúgy részben Lewis H. Morgan amerikai antropológus Ancient Society című könyvének a lenyúlása), de ebből
az államot használni akarják, a magántulajdont megszüntetni nem tudják, így igazából csak a családot és az etikai értékvilágot kritizálják.
„Tervgazdaságot ugyanis, ahol nincs vécépapír, ők sem akarnak.”
Világelutasítók
Egy szociológus kifejti: régen felső középosztálybeli városiak jelentkeztek szociológiára, ma alsó középosztálybeliek, emellett a szakma elnőiesedett. Az elit ma jogot és vállalkozást tanul, a jogon és biznisz-szakokon viszont nincs jelen ez a radikális baloldali szemlélet. A társadalomtudományi szakokra jelentkezők nehezen helyezkednek el, ráadásul a szülői és egyetemi kapcsolatok többet számítanak a szorgalomnál, így gyakran ezek a diákok később csak beosztott értelmiségiek lesznek.
Ez viszont ellentétes az újmarxisták, újbaloldaliak önképével: hiába egalitáriusok, de mégis elitpresztízsre vágynak, aminek a morális alapja az igazságosabb világ elméleti alapjainak megteremtése lenne.
A fiatal újbaloldaliak az egyetemi értelmiségi szubkultúra világelutasítását teszik magukévá,
ez azonban nem új jelenség, már a 18. századi filozófus, David Hume is felfigyelt rá.
Kérdés azonban, hogy az igen bonyolult világgazdaságot, amiben olcsóbb a ruha és a repülés, mint harminc éve, hogyan irányítanák marxista elvek szerint. A szociológus szerint az újbaloldaliak éppen arra a kérdésre nem tudnak választ adni, hogy mi lenne kapitalizmus helyett, mert a globális kapitalizmus jótéteményeit ők is élvezik, és nem tudnak felmutatni egy életképes alternatívát a rendkívül bonyolult világgazdaság irányítására.
Folytatjuk.