Kutatás bizonyítja: sorvad a fejlett világ középosztálya

2019. április 15. 12:25

Míg a legfelsőbb osztály gyorsan gazdagodik, a középosztály gazdasági befolyása és súlya egyre gyengül, a világháború után született nemzedéket követően pedig minden generációnál csökken a középosztályi lét esélye. Többek között erről is beszámol a fejlett világ országait tömörítő OECD Magyarországra is kiterjedő új kutatása.

2019. április 15. 12:25
Leimeiszter Barnabás
Leimeiszter Barnabás

Lassan, de biztosan csúszik le a középosztály Nyugaton, romlik a társadalmi mobilitás, az ezredfordulós fiatalokra alacsonyabb életszínvonal vár, mint a szüleiké, a munkahelyek jelentős részét fenyegeti a robotizáció – állapította meg legújabb jelentésében a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD).

A szervezet 34 országban végzett kutatást, ennek eredményeit – amelyek alapvetően alátámasztják a „cserbenhagyott népről” szónokoló populisták állításait – a „Nyomás alatt: az összepréselt középosztály” című tanulmányban közölték.

A középosztálybeliek (egész pontosan a nemzeti mediánjövedelem 75-200%-át megkereső háztartások tartoznak ide) ma átlagosan a lakosság 61%-át teszik ki, míg a nyolcvanas évek közepén ez az arány 64% volt. A csökkenés egyenletes ütemben ment végbe, minden évtizedben 1 százalékkal mérséklődött az arány. Egyes országokban – így Izraelben, Németországban, Luxemburgban, Kanadában, az Egyesült Államokban, Finnországban és Svédországban – meghaladta a 4,5%-ot a csökkenés.

Az elmúlt harminc évben

a középosztálybeliek jövedelme háromszor lassabban növekedett, mint a lakosság 10%-át alkotó leggazdagabbaké,

a „középosztálybeli életstílus” lényeges elemeinek ára az inflációt meghaladó mértékben nőtt, és minden ötödik középosztálybeli háztartás többet költ, mint amennyit megkeres.

Ha pedig mindez nem lenne elég, minden hatodik „középosztálybeli jövedelmet biztosító” állást fenyegeti a robotizáció veszélye.

Romló mobilitás

A kutatás azt is vizsgálta, az egyes országok lakóinak hány százaléka tekint magára középosztálybeliként. Ez az arány a skandináv országokban (Finnország kivételével), Hollandiában, Luxemburgban és Svájcban a legmagasabb (öt emberből négy), Portugáliában, Brazíliában, Chilében és az Egyesült Királyságban viszont öt emberből csak ketten írják le így magukat. Érdekes, hogy az Egyesült Királyságban egyes kutatások szerint a legtöbben munkásosztálybeliként hivatkoznak magukra.

A kutatás hangsúlyozza, hogy

a társadalmi önpozicionálás és a valós helyzet között jelentős eltérés lehet.

Magyarországon például 58% a magukat középosztálybelinek vallók aránya, miközben az ezen társadalmi rétegbe tartozók a lakosság 65% körüli részét teszik ki.

Kevéssé meglepő módon rendkívüli különbségek vannak abban, hogy egy-egy országban mekkora jövedelmi határok között terül el a középosztály. Mexikóban (forintban számolva) úgy évi egymilliótól 2,8 millióig terjedő jövedelmekről beszélünk, Magyarországon 2,4 millió és 6,5 millió forint a két határ, míg Luxemburgban 7,4 millió forint az alsó küszöb, és még az évi 20 milliót keresők is a középosztályba tartoznak.

A középosztály gazdasági befolyása és a „gazdaság súlypontjaként” betöltött szerepe gyengült az elmúlt harminc évben – szögezik le az OECD kutatói. Néhány ország kivételével a középosztálybeli jövedelmek alig magasabbak, mint tíz éve, a gazdagok viszont nem panaszkodhatnak: az Egyesült Államokban például a legvagyonosabb egy százalék részesedése az összes jövedelemből 11%-ról 20%-ra ugrott.

Az otthonteremtés és a középosztálybeli életben megszokott fogyasztási cikkek jelentős drágulására is kitér a jelentés, különös tekintettel a felszökő ingatlanárakra, amelyek átlagosan háromszor gyorsabban növekedtek az elmúlt két évtizedben, mint a háztartásonkénti mediánjövedelmek.

Az ingatlanárak növekedése gátolja a társadalmi mobilitást,

és minthogy az ingatlanvásárlás sok országban a középosztálybeli életstílus egyik záloga, ennek ellehetetlenülése tovább rontja a középosztálybeliek közérzetét.

Küszködő fiatalok

A kutatás legfontosabb megállapítása viszont kétségkívül az, hogy a baby-boom nemzedék óta minden generációval csökkent a középosztályba való bekerülés esélye. Az 1942 és 1964 között született baby-boomerek 68%-a már a húszas éveiben a középosztályhoz tartozott, az 1965 és 1982 közötti X generáció esetében ez az arány 64%-ra esett, az 1983 és 2003 közötti „ezredfordulós” nemzedéknél pedig tovább csökkent, 60%-ra.

Az OECD-tagországokban élő szülők 60%-a gondolja úgy, hogy gyermeküknek az övéknél „alacsonyabb társadalmi státusz és életszínvonal” fog kijutni. Érdemes felidéznünk egy tavalyi kutatást, ami szerint a brit fiatalok harmada kényszerülhet arra, hogy egész életében bérelt lakásban éljen. Az amerikai Fed pedig azt állapította meg, hogy egy teljes munkaidőben foglalkoztatott, ezredfordulós férfi, aki egy háztartásért is felelős, ugyanannyit keres, mint egy hasonló helyzetben lévő X-generációs férfi 1998-ban, és több mint 10%-kal kevesebbet, mint egy baby-boomer 1978-ban.

A középosztályba egyre nehezebb feltörni, miközben a lecsúszás esélye egyre nagyobb.

És hogy mi biztosítja napjainkban a középosztályi életet? A korábbinál magasabb képesítés, illetve háztartásonként két kereső személy.

A középosztálybeli élet „árát” pedig a „gazdagokat imitáló fogyasztási minták” is növelik, amelyek finanszírozhatatlan fogyasztáshoz, így eladósodáshoz vezetnek. A középosztálybeli háztartások több mint 50%-a szembesül pénzügyi gondokkal a hónap végén.

Az egyetemi diplomát nem igénylő munkahelyek jelentős részét fenyegeti a robotizáció. A 18 vizsgált ország közül a legkevesebb dolgozó Finnországban van kitéve e veszélynek (6,7%), a robotizáció Spanyolországot (23,6%), Szlovéniát (26,7%) és Szlovákiát (35,9%) sújthatja a legélesebben.

A technológiai fejlődés hátrányos következményeinek kérdése egyébként egyre inkább kezd bekerülni a mainstream politikába: mint arról lapunk beszámolt, a demokrata elnökjelöltségért induló Andrew Yang például társadalmi összeomlást vetít előre arra az esetre, ha nem kezdenek valamit a közeljövőben tömegesen megszűnő munkahelyek problémájával.

 

Hamarosan folytatjuk a témát az OECD-jelentés Magyarországra vonatkozó adatainak bemutatásával.

Összesen 62 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
nemecsekerno_007
2019. április 16. 13:50
Egyébként nem is értem miért csodálkozunk ezen, már kb. 50 éve ez a folyamat megy...
bunko_jobbos
2019. április 16. 08:37
Régen attól lettek gazdagabbak az emberek (középosztály), hogy felhalmozódtak a jövedelmek, és egyre drágább lett a munkaerő. Most egyszerűen arról van szó, hogy globalizáció van, és így a jövedelmek kimennek olyan országokba, ahol nagy a termékenység, és így nem halmozódik fel semmi, csak az ember. Nem jó ez így.
annamanna
2019. április 16. 00:34
"Az erős középosztállyal rendelkező társadalmakban visszaesik a bűnözés, nő az elégedettség, a politikai stabilitás, és jellemzőbb a jó kormányzás." "Magyarországon viszi el a legtöbb pénzt a lakhatás" "Az OECD jelentésében elhelyezett számtalan grafikonon ennek megfelelően Magyarországot majdnem minden esetben a szélső értékeknél kell keresni. Különösen szembetűnő ez azon az ábrán, amely a lakhatási költségek részesedését mutatja" https://qubit.hu/2019/04/11/oecd-europaban-veszesen-sorvad-a-kozeposztaly-es-ez-magyarorszagon-is-sulyos-problemakhoz-vezet "az amerikai lakosság 62 százaléka gondolja magát középosztálybelinek, miközben nem igazán tudják, hogy mit is jelent ez a kifejezés. A Gallup idén nyáron készített statisztikája szerint ehhez képest a lakosság 44 százaléka tartozik a középosztályba, az átlagbér pedig 59 ezer dollár volt háztartásonként 2016-ban. Ehhez képest Cohn szerint a tipikus középosztálybeli család jövedelme évi 100 ezer dollár." "a középosztály legalább annyira kapcsolódik a társadalmi attitűdökhöz, mint a pénzügyekhez. A középosztályhoz tartozóknak vannak tipikus céljai – például a szülők vágya arra, hogy a gyerekeik is az övékhez hasonló életszínvonalat érhessenek el –, és ezen célok jelentősen befolyásolják az értékrendjüket is. Ha szeretnék, hogy a gyerekük sikeres legyen, az oktatási rendszer fejlesztése is fontos nekik. Hasonló igények, attitűdök jellemzik a kultúrához, környezethez való viszonyukat is. Ezeket a mutatókat egy jövedelemalapú statisztika természetesen nem tudja mérni. Érdekes kísérletet lehet végezni, ha egy középosztálybelinek gondolt attitűd mentén állítunk össze egy háztartást, vagyis a jövedelmek helyett, illetve azok mellett az igényeket és azok költségét vesszük sorba. Például havi egy színház, egy könyv, egy mozi, évi két utazás, ruházkodási költségek, autó fenntartása, kiegészítve a kapcsolati tőkével, és egyéb, úgynevezett puha mutatóval. (...) Ebben a modellben a KSH-ban kimutatott 35 százalékos arányhoz képest a középosztály Magyarországon csak 7 százalékot tesz ki." https://qubit.hu/2017/11/07/az-amerikaiak-jo-resze-kozeposztalybelinek-gondolja-magat-holott-csak-44-szazalekuk-tartozik-oda
Juliusz48
2019. április 15. 20:50
Nekem életem legnagyobb meglepetése volt mikor egy az USA-ba kivándorló műszerész ismerősöm szerszámkészítőként dolgozhatott. Ott nem is értették a szakma lényegét, hisz a tervezés úgy készült, hogy betanított munkában lehessen szerelni. Vagyis már akkor mindent megtettek, hogy a középosztály eltünjőn. Aztán jöttek a javíthatatlan termékek és az aránylag ebből jól élők elfogytak. Ma már a kiskereskedelemnek sem akarnak a haszonból átadni a gazdaság urai, ez látszik a kereskedelmi multik előretörésén. Mitől maradna így középosztály? Eljutunk majd oda, hogy a termelőeszközök és a természeti erők birtokosai feleslegesnek tartják majd a fogyó készleteket, a korlát nélkül szaporodó, de saját magát már igazából ellátni képtelen tömegekre elpocsékolni. Akkor jön el a cudar világ. Ennek előképe a jelenleg is vitatott migráció, mert a kibocsájtó országokban már most sem látják el a szaporulatot, és az a pár jólétinek tekintett ország ahova igyekeznek szociális rendszerével képtelen a jelenlegi létszámának 30-40%-nyi növekedésével is fenntartani az ellátás színvonalát. Láthatóan a liberalizmus eszméje így tulajdonképpen a társadalom lerombolására készül jól fizetett eutanázia szervezőkkel (NGO). A gazdaság birtokosai megtehetik, hogy keresnek egy jól elzárt területet, ahonnan irányítják a befektetéseiket, magára hagyva a több milliárd már önellátásra képtelen városlakó tömeget. Nekem ez leginkább az anarchiára hajaz. Viszont mivel a média is a birtokukban van, boszorkányüldözésre emlékeztető módon üldözik, aki nem akarja önként követni a Sztálin által már jól kialakított rendszert a nemzeti törekvések kiirtásában, qmit ma multikultinak hívnak.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!