„Mert erkölcstelenségi versenyben, gyűlöletkeltésben nem lehet lenyomni a Fideszt, olyan médiafölénnyel, pénzügyi fölénnyel, erőfölénnyel, ami a kormánypártnak van, ez lehetetlen. Pontosan ezért az a taktika, amellyel az MSZP még tovább gördíti ezt az ügyet, és befelé zár, mint az igazi uram-bátyám világban, ahol még akkor is megvédjük a pártunk kölykét, ha olyat tett, ami megengedhetetlen: veszíteni fog. Nagyot, és a legfőbb probléma az, hogy ezzel mind veszítünk, mert erősíti a Fideszt, és csökkenti az ellenzéki kontrollt, mindemellett pedig egy minden oldalról vállalhatatlan, teljesen fölösleges, nem a politikáról, hanem a hergelésről szóló beszédmódot igazol.
Néha kell gyengének mutatkozni, és néha ki kell nézni a buborékból. Mert lehet, hogy a legelkötelezettebb ellenzéki szavazóknak – akik annyira rosszul érzik magukat ebben az országban, és akiknek annyira minden mindegy, és annyira benne vannak már a gyűlöletben, hiszen folyamatosan nyomás alatt vannak, pont a Fidesz propagandája miatt, vagy azért, mert sokuknak személyesen is tönkretette az életét a Fidesz – bejön ez a dolog.
De valójában ez a patkányozás csak szűkíti az ellenzék lehetőségeit. Lehet, hogy a legelkötelezettebb ellenzéki szavazók között nyer ezzel valamennyit az MSZP-Párbeszéd, de veszít azzal, hogy az ellenzék még inkább vállalhatatlan lesz a bizonytalanok számára, és veszít azzal, hogy a Fidesz jogosan tud mutogatni, és nem jogosan, de mártír pozícióba tud helyezkedni a patkányozás miatt.
Ez egy fontos morális kérdés, a taktikai mellett is, hiszen mégiscsak arról van szó, meddig tiszteljük az emberséget, mi magunk hogyan képzeljük el az ország jövőjét, milyenné akarjuk alakítani a közösség ügyeinek az intézését. És pontosan tudjuk, hogy pont abból a gyűlöletből van elegünk, amit a Fidesz kelt, akkor pedig nem mérgezhetünk mi is tovább. Patkányszarból nem lehet tiszta, rendes, becsületes házat, hazát építeni.”