Magyar és lengyel zsidó szervezetek sokszor úgy próbálnak kibújni a felelősség alól, hogy antiszemitizmust kiáltanak, ha megpróbálják őket felelősségre vonni – írja a Neokohn a JTA zsidó hírügynökség cikkére alapozva.
„Bevett gyakorlat zsidó szervezetek részéről az antiszemitizmus vádjának felvetése akkor, amikor nyomás nehezedik rájuk amiatt, hogy elszámoljanak gazdasági jellegű ügyeikről” – mondta egy izraeli-lengyel tényfeltáró újságíró a JTA zsidó hírügynökségnek adott nyilatkozatában.
Magyar és lengyel példák egyaránt vannak
Nissan Tzurt már többször vádolták antiszemitizmussal nemzetközi szervezetek, amiért beszámolt a Lengyelországban működő zsidó intézmények kárpótlási pénzekkel kapcsolatos ügyeiről. Tzur, aki holokauszt-túlélők gyermeke, a vádakat nevetségesnek nevezte, és minden alkalommal visszautasította.
„Mindez azt mutatja, hogy az antiszemita kártya használata gazdasági visszaélésekkel kapcsolatos ügyekben a mai napig hatásos eszköz Kelet-Európában. Azt gondolom, hogy ez nem maradhat így sokáig, mert mégis csak az érintett intézmények hitelességét rombolja” – tette hozzá Tzur, aki olyan, izraeli vezető lapoknak is tudósít, mint a Maariv, vagy a Makor Rishon. Ezekben több alkalommal is feltárta, hogy egyes lengyel zsidó szervezetek visszaéltek azzal, hogy piaci áron értékesítettek az államtól kedvezményesen, vagy éppen ingyen visszakapott ingatlanokat.
A JTA összefoglalójában magyar eseteket is említenek. Kiemelten utalnak a nemrég kitört Mazsihisz-botrányra is. Az üggyel a magyar sajtóban a Figyelő és a Neokohn foglalkozott. Mint ismert, a Figyelő Elszámolási nehézségek címmel jelentette meg címlapot Heiszler Andrásról, a Mazsihisz elnökéről. A hetilap cikkében azt állította, hogy egy Mazsihisz-projekttel kapcsolatban elszámolási nehézségek adódtak, de a Mazsihisz és vezetője, Heisler András állította, minden elszámolási kötelezettségének határidőben eleget tett.
„Nem volt antiszemita a Figyelő címlapja”
A Figyelő címlapját heves kritika érte. Sokak szerint Heisler András képi ábrázolása a címlapon a klasszikus „zsidó pénzember”-toposzra hasonlított, így többen „karaktergyilkosságnak” titulálták a címlapot.