Elhatárolódnak az iszlám magyar szakértői a kamu intézettől

Magyarországnak az jutott osztályrészül, hogy bár sosem voltak gyarmatai, ennek ellenére testközelből tanulmányozhatta és ismerhette meg az iszlám kultúrát. Egyrészről az Oszmán Birodalom nem kívánt közeledése folytán szereztünk személyes tapasztalatokat, ezen felül pedig kiváló tudósaink, mint Vámbéry Ármin, Goldziher Ignácz, Germanus Gyula és mások révén hazánk nagyhatalommá vált az orientalisztika és iszlámkutatás területén. Az impozáns örökség ellenére

A minap 24 neves magyar orientalista, Közel-Kelet- és iszlám-kutató adott ki közleményt, amelyben elhatárolódnak a Magyarországon is bejegyzett Politikai Iszlám Tanulmányok Központja, CSPI Magyarország nevű csoporttól és annak tevékenységétől.

Az elhatárolódás azért indokolt, mivel az említett intézet semmilyen tudományos tevékenységet nem végez, ennek ellenére a sajtóban indokolatlanul nagy teret adnak számukra. Képviselője, Incze Nikoletta rendszeresen szerepel a magyar médiában, mint az iszlám szakértője. Bár a média azt szólaltat meg egy adott téma kapcsán, akit jónak lát, azonban úgy tisztességes, ha a Közel-Kelet és az iszlám szakértői egyértelművé teszik viszonyukat az intézettel és annak sokat szerepeltetett magyarországi képviselőjével kapcsolatban.

A honi iszlám kutatók a 2015-ös migránsválság kezdete óta szakmailag kifogástalan elemzésekkel informálták a közvéleményt. Magyarországon a neves orientalista, Maróth Miklós akadémikus professzor, miniszterelnöki tanácsadó évekkel a migrációs hullám előtt figyelmeztetett az iszlám európai térnyerésének a veszélyeire. A Migrációkutató, illetve az Avicenna Intézetek elismert hazai iszlámszakértőikkel magas szakmai színvonalon végzik tudományos tevékenységüket.

Ezzel szemben a tudományosság minden elemét nélkülöző kamu intézet

Gyakorlatilag hírzajt teremt, minek következtében a valós információk, tények elérése válik nehezebbé.

Annak ellenére, hogy iszlám- és Közel-Kelet szakértők bőségesen állnak a rendelkezésre, mégis, a magyar médiában egyre nagyobb teret kap Incze Nikoletta állítólagos iszlám szakértő. Incze szerepeltetése azért érthetetlen, mivel semmilyen valós kutatói, tudományos tevékenység nincs a háta mögött az iszlámról. Incze az Általános Vállalkozási Főiskolán végzett, és állításával ellentétben nem az iszlámot, hanem Bill Warner könyveit kutatja. Warner egy amerikai fizikatanár, aki szintén nem rendelkezik semmiféle tudományos képesítéssel az orientalisztika területén. Tudni kell, hogy Warnert a muszlim terjeszkedést szintén gyanakodva figyelő amerikai konzervatívok sem veszik komolyan. Sem a republikánusokhoz közeli Fox News, de még a Breitbart sem szólaltatja meg soha. Egyszerűen azért nem, mert egy szélhámos.

Incze Nikolettának sem a tudományos élethez, sem a kormány politikájához nincs semmi köze. Ő egy „self-made woman” aki a laikusok számára tudományosnak tűnő intézetnév tekintélye mögé bújik. Szerepléseit annak köszönheti, hogy sikerült megtévesztenie sok jó szándékú szerkesztőt, és egyik szereplésével szerez beugrót a következőhöz.

A tények ellenőrzése ma már nem jelent különösebb kihívást, egy rövid böngészés után a Google-lel, hamar kiderül, hogy

Rendszeresen hivatkozik például a Harvard egy tanulmányára, mely szerinte azt állítja, hogy azok az országok, ahol megjelenik az iszlám, azok 150 év alatt iszlamizálódnak. Nem mellékes, hogy a tanulmány 1979-es keltezésű, periférikus jelentőségű műnek számít.

Először is, fura, hogy Incze Nikoletta egyszer azt állítja, az iszlám megértéséhez csak a Korán és a hadíszok (angolra fordított szelektált változat) szükséges, ennek ellenére egy nyugati tudományos munkára hivatkozik. A lebukás a tanulmány esetében is bizonyítható. Incze Nikoletta az egyetem nevét és a tanulmány tekintélyét használja arra, hogy olyasmit bizonyítson, ami nem szerepel a könyvben. Az említett tanulmány ugyanis egy genealógiai vizsgálat, ami a névadás tendenciáit vizsgálja egyes Közel-Keleti térségekben a VII-IX században. Azt vezeti le, hogy különféle Arábiából származó – tehát egyébként is muszlim – embereknél miképpen válnak generációról generációra gyakoribbá a muszlim nevek. Ez a gyakorlatban azt mutatja, hogy a törzsi gyökerű arab identitás az „őshazától” elszakadva miként adja át a teret a vallási identitásnak a társadalmi/politikai közeg változásával. Ez is izgalmas, csak éppen teljesen más téma, mint amit Incze bizonyítani szeretne vele.

Speidl Bianka (Migrációkutató Intézet) kérdésünkre elmondta, hogy az iszlám tanulmányozása sokkal többet igényel, mint a vallási szövegek felületes ismerete. „Az orientalistát az különbözteti meg a műkedvelőtől, hogy tudja, mi a szerepe és a jelentősége az iszlámban az értelmezési hagyománynak. A források önmagában nagyon keveset mondanak, ha nem az értelmezési kontextusában vagy épp hálójában vizsgáljuk őket. A kérdés valójában az, hogy egy értelmezési mód miért kerül túlsúlyba – nevezetesen miért fojt meg más értelmezési módokat, amelyek ugyanúgy megalapozottak az iszlám történeti vonatkozásában. Konkrétan: Európában miért a radikális iszlám kerül túlsúlyba, miért nyitottabbak a Közel-Keleten élő muszlimok és miért ők az Iszlám Állam elsődleges céltáblái? Erre a valóságot gyökereiben érintő problémára Mohamed életében ne keressük a választ, sem az angol fordításban olvasott hadíszokban. A valóságtól idegen értelmezés, a másik beskatulyázása, a civilizációk háborúja narratíva kizárólagossága csak egyvalamire jó: hogy elterelje a figyelmet a saját felelősségünkről, hogy a mi nyugati civilizációnk miért jutott jelenlegi mélypontjára” – fogalmaz Speidl.

Incze Nikoletta többször tett utalást arra, hogy az általa képviselt intézet V4-es együttműködésben jött létre. Ebből viszont csak annyi igaz, hogy Bill Warner 2013-ban Csehországban jegyezte be a CSPI International nevű szervezetet, Incze Nikoletta pedig 2015-ben létrehozta a saját csoportját Magyarországon. Szó nincs arról, hogy a visegrádi országok állami szinten és közösen hozták volna létre a szervezetet.

Erős tehát a gyanú, hogy Incze Nikoletta és „intézete” szinte 

Ezzel a tevékenységével a jogos iszlám-kritikus nézetek hitelességét ássa alá.

Szó sincs arról, hogy Maróth Miklós, Fodor Pál, Speidl Bianka, Sayfo Omar vagy bármely másik neves magyar orientalista azt szeretné, ha kivonnák az iszlámot a kritika alól, csupán a tudományosságot kérik számon, amikor egy ilyen jelentős, közérdekű témáról van szó. A szakértelem pedig elérhető távolságban van a Migrációkutató Intézet, a Külügyi és Külgazdasági Intézet, az Avicenna Közel-Kelet Kutatások Intézet és a tematikus egyetemi fakultások, tanszékek munkatársai személyében.