Amióta magyar és román egymás mellett vagy egymással szemben élt Erdélyben, Kalotaszeg mindig is inkább magyar volt. Az 1658. évi török-tatár betörés különösen is erősen sújtotta Kalotaszeg északi részét, akkor vált rommá a váralmás (nagyalmási) Dezső-vár. Ettől kezdve a falvakban magyarok mellett románok is megtelepedtek.
Az utóbbi két évtizedben azonban Kalotaszegen a harangok szinte csak a temetésre szólalnak meg. Kolozsvár, a gyorsan nővő nagyváros elkezdte megenni a környező falvak népét, az egészen közel eső településeket pedig átformálni.
Kalotaszeg népét Kós Károly – aki egykor a református egyházkerület világi főgondnoka volt – sokat perelt a „dölyfös, egykéző kalotaszegi magyar paraszttal”. Mára azonban nemcsak magyarok, de románok között is fejfájást jelenthet a demográfia. Az egyetlen életerős csoport a cigányság maradt, amely vagy a teljes nyomorban, vagy a lehetetlen paloták küszöbén él.