Külföldi pénzek, vitatható módszertan, politikai kapcsolatok – így működik a Korrupciókutató Központ

Korrupciót és „orosz propagandát” kutatnak idehaza, egy kutatásuk szerint Bangladesben és Zambiában is nagyobb az átláthatóság a közbeszerzések terén, mint Magyarországon, saját bevallásuk szerint pártoktól függetlenek és tudományos munkát végeznek – a Budapesti Korrupciókutató Központ hátterének néztünk utána.

„Igyekszünk távol maradni a hazai politikai diskurzustól: mi elsősorban kutatók vagyunk, nem politikusok, vagy politikai témákkal foglalkozó újságírók. De, hozzá kell tennem, hogy fontosnak tartjuk, hogy eredményeink minél több emberhez eljussanak Magyarországon” – ezt Tóth István János, a Budapesti Korrupciókutató Központ igazgatója nyilatkozta még 2015-ben. A Korrupciókutató Központ a saját – kizárólag angol nyelvű – honlapján is leszögezi: deklarált célja, hogy a pártoktól független, semleges, tudományos elemzésekkel vizsgálja a korrupciót és tájékoztassa erről a magyar közvéleményt. 

Rövid kutatómunka után azonban kiderül:

tudományosságot kölcsönöz az ellenzéki média írásainak, rendre az ellenzéki narratívát erősítő módon nyilvánul meg, kutatásainak módszertana minimum vitatható, szempontválasztása sokszor politikailag motivált.

A Budapesti Korrupciókutató Központot (Corruption Research Center Budapest, rövidítve: CRCB) 2013 novemberében alapították. A központ igazgatója már az alapítás óta Tóth István János. Tóth főbb kutatási területei a korrupció és a gazdasági intézmények közötti kapcsolatok, a rejtett gazdaság és az adócsalás problémaköre. Számos nemzetközi kutatási programban vett részt, amelyeket bevallása szerint

az Európai Bizottság, a Nyílt Társadalomért Alapítvány, a Francia Köztársaság Kormánya, az Egyesült Államok Nemzetközi Fejlesztési Ügynöksége,

az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank és a Világbank támogatott. 

Tóth az igazgatóság mellett az Magyar Tudományos Akadémia Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpontjának (MTA KRTK) tudományos főmunkatársa is, így szakmai hitelességet is kölcsönöz írásainak.

A CRCB finanszírozása

Miközben a magyar közbeszerzési hatóságon az átláthatóságot kéri számon a CRCB, honlapjukon pénzügyi beszámolónak nyoma sincs. A központ anyagi hátterére így csak önbevallás alapján tudunk következtetni. 

Tanulmányaik egy részét az Európai Unió szponzorálta, így például az uniós adófizetők pénzéből készült a magyar jogalkotás minőségét vizsgáló írásuk, de uniós alapok finanszírozták egy korrupciós tematikájú írásuk elkészítését is.

Az Európai Bizottság finanszírozta azt a korrupció mérési lehetőségeivel kapcsolatos kutatást is, amely az MTA lapjában, a Magyar Tudományban jelent meg.

Érdekesség, hogy miközben az Európai Bizottság finanszírozza tanulmányaik egy részét, aközben az EU egy másik szerve, az Európai Parlament hivatkozik a központ munkájára. Nem meglepő, de

a szeptember 12-én elfogadott Sargentini-jelentésben is feltűnik a CRCB,

a holland képviselő a CRCB egyik tanulmányára hivatkozik a jelentésben.

Egy másik, „haveri kapitalizmusról” szóló írásukat az Energiaklub egyik projektének keretében a Nyílt Társadalom Alapítvány finanszírozta. 

Politikai szál: Ungár Klára és a Momentum

Miközben a politikai függetlenségét hangsúlyozza a CRCB, a külföldi finanszírozáson túl érdemes megvizsgálni, kik vesznek részt a CRCB munkáinak elkészítésében. Tóthra az is jellemző, hogy politikához köthető munkatársakkal működik együtt.

A központ politikai irányultságát jól jelzi, hogy „A magyar közbeszerzések statisztikai elemzése” című tanulmányukban kizárólag a 2009 utáni közbeszerzéseket elemzik. Bár a CRCB a 2009 előtti, MSZP-SZDSZ-korszak legnagyobb visszhangot kiváltó korrupciós ügyeivel nem foglalkozik nyilvánosan, az éppen 2009-ig az SZDSZ-ben politizáló, egykori parlamenti képviselő Ungár Klárát nem hagyta az út szélén. A Gyurcsány-Bajnai-kormányzás ideje alatt az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) általános főigazgató-helyettesi posztját betöltő

Ungár ugyan nem MTA-tag, valamint publikációs jegyzéke sem lelhető fel sehol, mégis rendszeres szakértője a CRCB írásainak.

A már megszűnt SZDSZ mellett más párt is köthető a CRCB munkáihoz.

Nem Túry az egyetlen kapocs a Momentumhoz a CRCB-nél. Az igazgató, Tóth István János fia, a külföldön tanuló Sztanka-Tóth Tamás írta a Momentum Mozgalom olimpiaellenes elemzését, amely a kampány szolgálatába állítva igyekezett bemutatni, hogy az olimpia a korrupció melegágya. A politikai szervezet politikai célt szolgáló tanulmányához Tóth István János, a CRCB igazgatója személyesen adta nevét „szakmai” lektorként.

A képen látható, hogy Tóth István János véleményezte a Momentum olimpiaellenes írását.

A Momentum volt kabinetfőnöke által szakértett tanulmányban hivatkoznak olyan táblázatra is, amelyet az Magyar Szocialista Párt szakértői készítettek. Lábjegyzetben meg is köszönik a jelenlegi MSZP-elnök Tóth Bertalan „szíves közlését.”

Ellenzéki médiával való kapcsolat

Információink szerint az intézet egyik munkatársának konkrét feladata volt, hogy az ellenzéki médiát adatokkal és információkkal lássa el a korrupciót illetően. 

Feltűnik az írásokban Szalai Bálint, az Index újságírója is. De a központ külön bloggal rendelkezik az Átlátszó.hu oldalon is. 

A G7 portálon jelennek meg annak a Hajdu Miklósnak az írásai, aki maga is részt vesz a CRCB munkájában, sőt cikkeiben hivatkozik is a CRCB kutatásaira.

Nem csak belföldön jelenik meg a CRCB munkája, a Facebook-oldalán gyűjti a külföldi megjelenéseket is. A nyugati lapok előszeretettel veszik át elemzéseiket.

Hivatalos és nyilvános Facebook-oldalukon büszkén adtak hírt arról is, hogy a Sargentini-jelentés intézetük egyik elemzésére hivatkozva ítéli el Magyarországot.

Politikai témaválasztás

Megjegyzendő az is, hogy témaválasztása valahogy mindig illeszkedik az éppen aktuális ellenzéki kommunikációs narratívába. 

2014-ben és 2015-ben a szervezet kiemelten foglalkozott a paksi atomerőmű bővítésével, valamint annak „korrupciós kockázataival.” Az Energiaklub megbízásából Az atomerőmű-beruházások korrupciós kockázatai: mire számíthatunk Paks II esetében? címmel a CRCB kutatócsoportja készített tanulmányt, melynek elkészítésében az Index újságírója, Szalai Bálint is részt vett. A témában Tóth István János egyébként az Indexre is írt cikket, amelyben hivatkozik a saját intézetének munkájára is. 

2015-ben arról írtak, hogy a magyarországi menekültválságról, és a válságban a magyar kormány szerepéről milyen képet közvetített a nemzetközi sajtó.

Idén pedig az orosz propagandához hasonlították a Pesti Srácok, az Origo, a 888, valamint a Magyar Idők cikkeit azon az alapon, hogy „negatívan” írnak a migrációról, épp úgy, mint az oroszok.

A központ legfontosabb témája azonban nyilván a korrupció kérdésköre. Tóth István János sajtónyilatkozataiban kerüli a nyílt, konkrét korrupciós vádak megfogalmazását, rendre az ennél sokkal homályosabb, nehezebben megfogható, ámde sokat sejtető „korrupciós veszély” vagy „korrupciós kockázat” gumifogalmait használja.

Gyakran használ olyan, tudományosnak korlátozottan nevezhető fogalmakat, mint a „rabló állam” vagy a „haveri kapitalizmus”. 

Tudományos és szakmai problémák

Érdekesség, hogy miközben a központ terjedelmes elemzést készít arról, mennyire rosszul kereshetők a magyar közbeszerzési adatbázisok, saját oldalukon még egy keresés menüpont sem található.

Egyik írásukban például levezették, hogy Magyarországon átláthatatlanabb a közbeszerzési adatbázis, mint Bangladesben és Zambiában. Hogy miért pont ezt a két, fejlődő világbeli országot választották ki, arra nem térnek ki elemzésükben. Valószínűleg a módszertanhoz és az elvárt eredményhez ezen országok közbeszerzési hatóságainak honlapja illett leginkább. A cél egyértelmű volt: bebizonyítani, hogy még egy harmadik világbeli ország is átláthatóbb, mint Magyarország. Az ötven oldalas írás lényegi része képernyőfotókból (print screen) áll, és azt akarja lépésről lépésre bemutatni, hogy az általuk kiválasztott szempontok szerint mennyire nehéz a magyar közbeszerzések után a Közbeszerzési Hatóság honlapján kutakodni.

Az írás végkövetkeztetése már senkit sem lep meg: Zambia és Banglades is átláthatóbb, mint Magyarország.

A tanulmányban ugyan elismerik, hogy a magyar holnapon lehetőség van egyenként letölteni az ajánlati felhívásokat, így hozzáférni a szükséges adatokhoz, sőt, ha konkrét név vagy szám alapján keres rá valaki az adott közbeszerzésre, akkor még gyorsabban hozzáférhetők az adatok, de szerintük ennél egyszerűbb is lehetne a rendszer, így a magyar Közbeszerzési Hatóságnak egytől ötig terjedő skálán csupán egy pontot adtak, a zambiainak ötöt, bangladesinek pedig négyet. 

A hatóság szerint a jelentés készítői nem megfelelően használták a honlap keresőjét, ami így szükségszerűen vezetett hamis, ám a kutatók által elérni kívánt célból a valóságtól teljesen eltérő eredményre. Rigó Csaba, a Közbeszerzési Hatóság elnöke arról is beszélt, hogy az Európai Bizottság belső piaci eredménytáblájában közzétett tavaly őszi adatai szerint százszázalékosan átláthatók a magyarországi közbeszerzési eljárások. Rigó szerint ezzel az eredménnyel uniós összehasonlításban is az élvonalba tartozunk, olyan országokat megelőzve, mint Dánia, Finnország, Hollandia vagy éppen Svédország.

Hogy írásaiknak exkluzivitást kölcsönözzenek, azokat tényszerűnek, megalapozottnak láttassák, igyekeznek szövegelemző algoritmusokat használni, valamint kapcsolati hálókat felrajzolni. Az Energiaklub számára készült tanulmányban például Orbán Viktor, Vlagyimir Putyin és kormányközeli üzletemberek kapcsolati hálóját rajzolták meg. A lábjegyzetben elárulják, náluk már az is szoros személyes kapcsolatnak számít, ha két szereplő szerepel közös fényképen.

Lásd az alábbi ábrát, ahol egyszerűen összekötik Orbánt és Putyint egy vonallal (például mert szerepeltek közös fotón). Ezt a módszert aztán elnevezik hálózatelemzésnek. Az olvasó pedig azt gondolja, hogy a tanulmányban egy rejtett hálózat tárult fel tudományos módszerekkel, ha eddig nem is hallott Lakatos Benjáminról, azt már tudja, hogy egy lépésen keresztül kapcsolódik Vlagyimir Putyin orosz elnökhöz.

Ezt a kapcsolati hálót sikerült megrajzolnia a Korrupciókutató Központnak.

Amint látható, Tóthék tudatosan használnak jól csengő, médiaképes fogalmakat („rablóállam”, „haveri kapitalizmus”), konkrét korrupciós vádakat mellőzve sejtetnek korrupciót, vitatható módszertannal rajzolnak fel kapcsolati hálókat és elemeznek közbeszerzési adatbázisokat. Ráadásul Tóth István János mindezt az MTA KRTK KTI tudományos főmunkatársaként teszi, ezzel is szakmai hitelességet kölcsönözve írásainak.

Elemzéseikről az ellenzéki média, mint tudományos eredményről, kutatásról számol be, kész tényként közölve olyanokat, hogy:
– „a magyar Közbeszerzési Hatóság adatbázisa szinte használhatatlan. Az afrikai Zambiában pár kattintás, ami Magyarországon lehetetlen.”  (Zoom.hu)
– „Zambia és Banglades kenterbe verik Magyarországot” (Zoom.hu)
– „Van, amiben Zambia és Banglades is jobb Magyarországnál” (napi.hu) 
– „2-3 ezer milliárd forint tűnhetett el a magyar közbeszerzéseknél nyolc év alatt” (444)
– „a kormánysajtó bizonyítottan orosz propagandát terjeszt” (444)
– „Tudományosan levezették, hogy a MET üzlete korrupció lehetett” (444)