Ájulás, bénulás lehet vízbe ugrálás vége

Mindenekelőtt azt kell tudni, hogy belső szerveink szabályozását két egymással ellentétes hatást kiváltó terület, a szimpatikus és a paraszimpatikus idegrendszer végzi. Utóbbi többek között lassítja a szív működését, a vérnyomást, mélyebb lélegzetvételt idéz elő, míg előbbi ezeket serkenti, gyorsítja.

Amikor testünk hideg vízzel érintkezik, a paraszimpatikus idegrendszer az úgynevezett vagus-hatással reagál: hirtelen és erőteljesen lecsökkenti a szív frekvenciáját és mély belégzést okoz – magyarázza Vaskó doktor.

Mindenkit loccsantottak már nyakon nagy melegben hűvös vízzel, vagy legalább guggolt bele a medencébe, tehát ismerős, amikor az izmok összerándulnak, „hááááá…”-hörgéssel hosszan és mélyen áramlik a tüdőbe a levegő. Ez a vagus-hatás, csak ez után következik kinek-kinek vérmérséklete szerint a sikoltás vagy szitkozódás.

Cselekvésképtelen a víz alatt

Amikor valaki napon felforrósodott testtel átmenet nélkül ugrik vízbe, a vagus-hatás oly hirtelen és erős, hogy szervezete sokkot kap. A szívműködés a másodperc tört része alatt drasztikus mértékben lelassul, ebből nagyon gyorsan végzetes szívritmuszavar alakulhat ki, ami vagy azonnali eszméletvesztéssel, vagy bénulással jár, de mindkét esetben cselekvésképtelenné teszi az illetőt a víz alatt. Annyira gyorsan, hogy esélye nincs bármilyen módon még egyszer a felszínre emelkedni.

A reakció természetesen nem mindig ennyire végletes, nyilvánvalóan nem hal meg mindenki, aki forró testtel hideg vízbe ugrik, sőt. De magas a kockázat, és amikor egészséges, fiatal embert veszítünk el ily módon, az esetek túlnyomó többségében fent említett szívritmuszavar következményei vezetnek a halálhoz.

Kiérlelt terminus technikusa nincs a jelenségnek, kívülállóként hirtelen szívhalálnak neveznénk, de ez szakmailag nem helyes, a fogalom mást takar. A kardiológus szerint talán így lehetne a legpontosabban megfogalmazni: hirtelen szívritmuszavar okozta halál.

Minimális odafigyelés

Tragikus és szomorú, hogy évről évre még mindig többen életüket vesztik emiatt, mikor nagyon pici elővigyázatossággal megelőzhető lenne. Vaskó Péter szavai mindenkinek ismerősen csengenek, tessék megfogadni a tanácsokat.

Vízbe merülés előtt vizezzük be a testünket, főleg az arcot: utóbbi segít legtöbbet a vagus-hatás tompításában.
Vizezzük, hűtsük a szívtájékot, a főbb ereket a nyak nedvesítésével, a karok vízbe lógatásával.
Általánosságban is mindig fokozatosan ereszkedjünk medencék, folyók, tavak, tengerek vizébe.
Hiába 25-26 fokosak, akkor is túl hidegek a túlhevült szervezetnek. Idősebb, illetve szív- és érrendszeri betegségekben szenvedő emberek számára különösen fontos az elővigyázatosság: ugyanez a jelenség számukra még veszélyesebb.

Felejtsük el, hogy ki az erős, ki mit bír ki, vagy mi az, ami meg se kottyan. Ez olyan játék, ahol a győztes is csak egyet nyer: életben marad.

Szaunából a jeges folyóba

A végére hagytuk talán leglaikusabb, de annál érdekesebb kérdésünket: ha a magyar kánikulában végzetes lehet még a „langymeleg” Balatonba is beugrani, miként élhetik túl északi népek fiai, akik a 90 fokos szaunából egyenesen a jeges vízbe vetik magukat?

Nyilvánvalóan velük is történhet baj, de érdekes módon őket épp a „túlfűtöttség” védi. A testük annyira meleg, ráadásul nedves is, hogy a legfeljebb négy fokos víznek is idő lehűteni. Ez pedig elég ahhoz, hogy a jelenség ne alakuljon ki életveszélyt okozó drasztikus hirtelenséggel.