Mindenekelőtt azt kell tudni, hogy belső szerveink szabályozását két egymással ellentétes hatást kiváltó terület, a szimpatikus és a paraszimpatikus idegrendszer végzi. Utóbbi többek között lassítja a szív működését, a vérnyomást, mélyebb lélegzetvételt idéz elő, míg előbbi ezeket serkenti, gyorsítja.
Amikor testünk hideg vízzel érintkezik, a paraszimpatikus idegrendszer az úgynevezett vagus-hatással reagál: hirtelen és erőteljesen lecsökkenti a szív frekvenciáját és mély belégzést okoz – magyarázza Vaskó doktor.
Mindenkit loccsantottak már nyakon nagy melegben hűvös vízzel, vagy legalább guggolt bele a medencébe, tehát ismerős, amikor az izmok összerándulnak, „hááááá…”-hörgéssel hosszan és mélyen áramlik a tüdőbe a levegő. Ez a vagus-hatás, csak ez után következik kinek-kinek vérmérséklete szerint a sikoltás vagy szitkozódás.
Cselekvésképtelen a víz alatt
Amikor valaki napon felforrósodott testtel átmenet nélkül ugrik vízbe, a vagus-hatás oly hirtelen és erős, hogy szervezete sokkot kap. A szívműködés a másodperc tört része alatt drasztikus mértékben lelassul, ebből nagyon gyorsan végzetes szívritmuszavar alakulhat ki, ami vagy azonnali eszméletvesztéssel, vagy bénulással jár, de mindkét esetben cselekvésképtelenné teszi az illetőt a víz alatt. Annyira gyorsan, hogy esélye nincs bármilyen módon még egyszer a felszínre emelkedni.