A reakció természetesen nem mindig ennyire végletes, nyilvánvalóan nem hal meg mindenki, aki forró testtel hideg vízbe ugrik, sőt. De magas a kockázat, és amikor egészséges, fiatal embert veszítünk el ily módon, az esetek túlnyomó többségében fent említett szívritmuszavar következményei vezetnek a halálhoz.
Kiérlelt terminus technikusa nincs a jelenségnek, kívülállóként hirtelen szívhalálnak neveznénk, de ez szakmailag nem helyes, a fogalom mást takar. A kardiológus szerint talán így lehetne a legpontosabban megfogalmazni: hirtelen szívritmuszavar okozta halál.
Minimális odafigyelés
Tragikus és szomorú, hogy évről évre még mindig többen életüket vesztik emiatt, mikor nagyon pici elővigyázatossággal megelőzhető lenne. Vaskó Péter szavai mindenkinek ismerősen csengenek, tessék megfogadni a tanácsokat.
Vízbe merülés előtt vizezzük be a testünket, főleg az arcot: utóbbi segít legtöbbet a vagus-hatás tompításában.
Vizezzük, hűtsük a szívtájékot, a főbb ereket a nyak nedvesítésével, a karok vízbe lógatásával.
Általánosságban is mindig fokozatosan ereszkedjünk medencék, folyók, tavak, tengerek vizébe.
Hiába 25-26 fokosak, akkor is túl hidegek a túlhevült szervezetnek. Idősebb, illetve szív- és érrendszeri betegségekben szenvedő emberek számára különösen fontos az elővigyázatosság: ugyanez a jelenség számukra még veszélyesebb.