A Pray-kódexet is szeretné megnézni John Jackson, a torinói lepel kutatója, aki idén ötven éve kezdett el foglalkozni a vallási ereklyével. A STURP, azaz a lepel kutatására létrehozott munkacsoport 1978-ban, a lepel Torinóba érkezésének négyszázadik évfordulóján öt napot kapott annak vizsgálatára. Jackson ezután Turin Shroud Center of Colorado néven intézetet alapított az ereklye további vizsgálatára. A szakember szeptemberben Magyarországon ad elő. Ebből az alkalomból kérdeztük.
John Jacksonék magyarországi előadókörútjának programját és a lepellel, valamint Jackson úrral kapcsolatos legfontosabb tudnivalókat a torinoilepel.hu-n találhatja meg. Dr. Jackson Beregszászon (Kárpátalján), Miskolcon, Lajosmizsén, Pécsett, Győrött, és Budapesten fog előadásokat tartani 2018. szeptember 23. és 29. között, a lepel és annak kutatásához kapcsolódó több, páratlanul izgalmas témában.
Honnan jött az ötlet annak idején a torinói lepel tanulmányozására?
Had jegyezzem meg, hogy idén ötven éve, hogy kutatom a torinói leplet, a feleségem pedig harminc éve kapcsolódott be a munkába. De a dolgok még régebben kezdődtek. Hatvan évvel ezelőtt az édesanyám mutatott egy képet a lepelről. Aztán első éves koromban olvastam egy könyvet a lepelről, és lenyűgözött. A könyvben megemlítették azt is, hogy szükséges volna a lepel további, tudományos tanulmányozása az akkori, ötven évvel ezelőtti technológiákkal. 1968-ról beszélünk. Így aztán a szakdolgozatomat is a lepelről írtam. Aztán miután ledoktoráltam fizikából, elkezdtem dolgozni a lepel kutatásán. Az egyik dolog, amit felfedeztünk, az a lepel képének háromdimenziós minősége. Ki tudtuk mutatni, hogy a kép intenzitása, annak világos és sötét tónusai az anyag és a test távolságát tükrözik. Ennek lehetőségét korábban már más is felvetette. Az észrevétel lényege, hogy minél közelebb volt a lepelfelület a testhez, annál sötétebb a kép. Ez a felfedezés nagy érdeklődést váltott ki a tudósok körében a lepel iránt. Akkori kutatómunkám miatt sok rangos kutatóintézet tudósaival álltam kapcsolatban az Egyesült Államokban, így el tudtam indítani egy projektet, aminek az volt a célja, hogy a leplet jobban megértsük.
Volt egy másik dolog is, amibe belevágtam, s ami igen komoly kihívásnak bizonyult. Éspedig: a képintenzitás és a test-szövet távolság közti kapcsolat tisztázása után felvetődött annak az igénye, hogy ezt a kapcsolatot egy fizikusi igénnyel megalapozott elméletbe illesszem. A gond az volt, hogy ehhez a kép nagy felbontású voltát is meg kellett magyarázni. Ugyanis a kép éles, nem elmosódott. Más szóval: ugyan a kép tónusa csökken ott, ahol a test a szövettől távolabb van, a kép egyúttal nem válik kevésbé élessé. Ez itt a gond, és ez rögtön nyilvánvaló is volt a számomra. Ugyanis a fizikai képalkotás általános mechanizmusai – alapuljanak azok közönséges sugárzáson vagy diffúzión – megmagyaráznák ugyan a távolsággal csökkenő tónust, de egyúttal drasztikus képminőség-romlással is járnának. A leplen ennek nyoma sincs. A kérdés tehát az, hogy mi is történhetett?
Ez a kérdés tovább fokozta a tudományos érdeklődést, akárcsak a térbeliség jelenségének felfedezése. 1976. február 19. után két és fél évvel már egy harminc elismert tudósból álló csapat élén találtam magam, akik ötven ládányi összecsomagolt tudományos felszereléssel felfegyverkezve készen álltak arra, hogy 1978. októberében megkezdjék a lepel tanulmányozását.
Tulajdonképpen hogyan alakult meg a kutatócsoport?
Rájöttünk, hogy sok tudós érdeklődik a lepel iránt, s ezért szerveztünk egy konferenciát a lepelről Albuquerque-ben, Új-Mexikóban. Ennek a híre messzire ment, és sokan jöttek el rá. És ezalatt rádöbbentünk, hogy ahhoz, hogy igazán tanulmányozni tudjuk a leplet, élőben kell látnunk és együtt kell dolgoznunk. Úgyhogy a konferencia után arról tanakodtunk, mit tennénk, ha kapnánk hozzáférést a lepelhez. Persze mindenkinek megvoltak a maga elképzelései. A csoportot én koordináltam, így én lettem a vezetője, a neve pedig STURP lett, Shroud of Turin Research Project. Ez a projekt kétgenerációs projekt volt. A fiatalabb tudósok akár a gyerekei is lehettek volna az idősebbeknek. Én nyilván a fiatalabbak közé tartoztam, ők menedzselték a projektet, intézték a logisztikát, szereztek forrásokat. Az idősebb generációból azóta többen elhunytak, és ma az egykori fiatalok az idősek. Ezután Connecticutban állítottuk fel a hadiszállásunkat, oda szállítottuk a felszerelést, és méréseket végeztünk. 1980-ban cikkezett rólunk a National Geographic. De nem tudtuk, mit fogunk találni.
Hogyan változtatta meg ez a projekt az életét? Hiszen attól kezdve csak ezzel foglalkozott.
Mindez alapvetően megváltoztatta az életemet. Nem gyakran adódik ilyen lehetőség az életben, de itt volt mégis a lehetőség, hogy megvizsgáljuk azt a lepelt, ami része volt Jézus életének. A tudományos módszerekkel közelebb kerülhetünk annak megfejtéséhez, hogy mi is ez a kép. Nos, ennek a megfejtésnek szenteltem az életem, annak végéig ezzel fogok foglalkozni. Több, mint boldog vagyok, hogy a magyar közönséggel is megoszthatom munkánk némely gyümölcsét. Az én és a feleségem, Rebecca eredményeit. Ő az első század körülményeit vizsgálta, amelyből a lepel származik.
A torinói lepel vallási szimbólum is. Jelent valamit önnek a lepel kutatása spirituális szempontból?
Én mindig is katolikus voltam, a feleségem zsidó családból származik, ami miatt fontos dolgokkal tudott hozzájárulni a kutatáshoz, de katolizált. De a hitünknek nem a lepel az alapja, és senkinek nem szabadna a lepelre alapoznia a vallásosságát. Ugyanakkor a lepel fontos lehet hitünk megvilágításában, megértésében. Voltak, akik megpróbálták a lepelt teljesen a kereszténységen kívül értelmezni, vizsgálni. De ennyi év kutatás után azt kell mondjam, hogy ha valóban érteni akarod a lepelt, akkor foglalkoznod kell a kereszténységgel is, és úgy is vizsgálnod kell, mint egy kereszténységen belüli problémát. Nem kell feladnod a tudományos elkötelezettségedet, de egyben a kereszténységen belülről is vizsgálnod kell a lepelt. A kereszténység nélkül semmit nem tudna a világ Jézusról. A kérdés az, hogy a lepel segít-e megérteni jobban például a liturgiát? Az én válaszom az, hogy igen.
Mit gondol a lepel eredetiségéről, hitelességéről?
Az én álláspontom az általunk végzett kutatásokon nyugszik. Személyesen azt gondolom, hogy a torinói lepel tényleg Jézus halotti leple volt. Úgy mondom ezt, hogy persze vannak kételyek is, amelyeket meg kell vizsgálni. De álláspontom nem a vallásos énemtől vagy vágyaimból származik, hanem tudományos álláspont. A hitünk ugyanis azoktól a tanúktól származik, akiket apostoloknak hívunk. A Szentlélek vezetésével pedig a hit áthagyományozódik nemzedékről nemzedékre. Ugyanakkor a lepel kutatásának tudományos értéke is hozzá tud járulni hitünk megértéséhez. De a lepel magában nem a hit forrása. De ha a kereszténységet nem ismernénk, lehet, hogy a lepelből kiindulva kialakítanánk egy olyan vallást, mint a kereszténység.
Ez a mostani vizsgálat kizárólag azokra a vérnyomoknak vélt vörös foltokra koncentrált, amelyek az áldozat bal kezén és alkarjain lévő sebekből, valamint a Biblia szerint egy lándzsa okozta oldalsó sérülésből származhatnak. A vizsgálat során az önkéntes csuklójára illesztett apró cső segítségével szimulálták a keresztre feszítésnél használt szög okozta sebből csepegő vért. A lándzsa okozta oldalsó sérülésből származó vér folyási irányát pedig a próbababán vizsgálták. A különböző eszközökkel végzett elemzések azt mutatták, hogy a sebekből eredő vér folyási iránya nem egyezik meg a lepelről készített nagy felbontású képeken látható foltokkal, hiába vett fel különböző fekvő pozíciókat az önkéntes.
Greschik Gyula szerint érdekes, hogy míg a korábbi, erre vonatkozó kutatások nem találtak ellentmondást a bibliai szenvedéstörténet és a vérnyomok vegyi, biológiai, és geometriai (elhelyezkedésére vonatkozó) sajátosságai közt, ez a cikk a vérfolt-formák egyik részletéről másképp vélekedik. A munka áttanulmányozása, valamint a korábbi ide vágó kutatási eredmények alapos ismerete nélkül nem szabad megpróbálni ebben a kérdésben igazságot tenni. Én sem vagyok a téma szakértője – folytatja Greschik Gyula –, még azt sem tudnám könnyen megállapítani, hogy a jelen vizsgálat módszerei mennyire újak. A kriminalisztika legfejlettebb eszközeinek használata, valamint élő modellek és tesztbábuk alkalmazása szimulációs kísérletekben semmiképpen nem újdonság: ezeket a tudományos lepelkutatás kezdete, az 1978-as, Jackson-féle első (és egyelőre utolsó) átfogó multidiszciplináris vizsgálat óta sokan, sokféleképpen bevetették már. Érdekes az a határozottság, amivel most hirtelen világszerte sok publicista és kommentátor újból nagydobra veri, hogy a lepelről „megint” kiderült, hogy hamisítvány. Pedig csak egy cikkről van szó, kiskönyvtárnyi szakirodalom tengerében – egy cikkről, ami történetesen egy részlet vonatkozásában a korábbi tudományos eredményektől eltérő véleményt fogalmaz meg – fejti ki Greschik Gyula.Évtizedek óta kutatják a torinói lepelt. Mit lehet még rajta kutatni?
Szerintem nem csak az új kutatások fontosak, hanem az is, hogy megismételjük az akkori méréseket, vizsgálatokat. Nem mintha azok a mérések kifogásolhatók lettek volna – értékes, nagyon fontos eredmények voltak –, hanem azért is, mert ma már jobban tudnánk azokat végrehajtani. Hadd szemléltessem ezt egy példán! Röntgenképet is készítettünk a lepelről. Akkor azonban a lepel egy hátoldali szövetre volt felvarrva. Ez azt jelentette, hogy a röntgen a leplet és a hátoldali anyagot együtt világította át. Dehát minket az utóbbi nem igazán érdekel – tehát amellett, hogy a már elvégzett mérések fényében jobban, célirányosabban kellene a leplet megröntgenezni, azt a hátoldali szövet nélkül kellene most megtenni. De emellett fontos lenne olyan kutatásokra is sort keríteni, amelyek segítségével választ adhatunk olyan kérdésekre, amelyekre nem tudunk választ adni a rendelkezésre álló mérések, adatok, eredmények segítségével. Persze nem lehet nyakló nélkül, minden hirtelen ötlettől vezérelve vizsgálgatni a lepelt, hanem mérlegelni kell, hogy mely vizsgálatok azok, amelyek megérik a lepel állapotának kockázását a kapott eredményekért cserébe.
A Budapesten őrzött, Halotti beszédet is tartalmzó Pray-kódex egyik képén állítólag a torinói lepel látható. Mi a jelentősége a Pray-kódexnek a lepelkutatás szempontjából?
Hát, ez nagyon jó kérdés. Még magam sem tudtam rá végleges választ adni. A kódex egyik képén számos tudós kollégám szerint a lepel egyik jellegzetes részlete látható: négy lyuk – négy kis kör – L-alakban elrendezve. Ezek a kollégák úgy látják, hogy a művész, aki a kódexet készítette, ugyanolyan L-alakban mintázta meg a képen ezeket a lyukakat, mint ahogy azok a leplen láthatóak, kvázi annak mintájára. Ha ez igaz, ez lényegi jelentőséggel bír, mert azt jelenti, hogy a lepel, azaz a tárgy, amit a rajz ábrázol, korábban létezett már, mint amikorra a C-14-es szénizotópos kormeghatározás datálta. Ugyanis a kódex a 12. századból való, a szénizotópos vizsgálat pedig a 14. századra datálja – a Pray-kódex mindegy két és fél évszázaddal korábbi. Tehát ha a Pray-kódex valóban a lepel mintázatát tükrözi, ez világraszóló jelentőségű a lepel hitelessége vonatkozásában; azaz hogy az ténylegesen lehet-e az Úr Jézus halotti leple-e. Ennek megítéléséhez tehát a lehető legnagyobb körültekintéssel kell nyúlnunk. Teljes bizonyosságra van szükség. Szükséges volna az eredeti kódex saját szemmel való vizsgálata, a magam és a feleségem részéről is, hogy meggyőződjünk róla, hogy nem valami más okból ismétlődő mintáról van szó, hanem valódi kapcsolatról a lepellel. A kétségeim miatt eddig nem használtam fel a Pray-kódexet a munkáimban, de nyitott vagyok arra, hogy ezen változtassak. Mindenképpen látnunk kellene.
A kutatók honnan szereztek tudomást a Pray-kódex ábrázolásáról?
Mi, lepelkutatók nagyon sokfélék vagyunk. Vannak köztünk fizikusok, kémikusok, mások történészek, megint mások, mint a feleségem, a kulturális kapcsolatokat kutatják. És az egész világon szisztematikusan keressük a lepellel kapcsolatos, mindenfelé vonatkozásokat. Mi, kutatók az időnk legnagyobb részét azzal töltjük, hogy megpróbáljuk megcáfolni a bizonyítékainkat.
Mit várnak a magyarországi látogatástól?
Azt hiszem, hogy nemcsak a magam, hanem feleségem nevében is merek erre a kérdésre válaszolni. De először is hangsúlyozom, hogy nem elvárásaink vannak, hanem örömteli izgatottság van bennünk. Sosem jártunk még Magyarországon, csak hallottunk róla – nagyon sok jót. Izgatottan várjuk a látogatást, és természetesen azt is, hogy a magyar közönségnek beszámolhassunk a lepel kérdéskörén belül az általunk legfontosabbak ítélt témákról. De az emberekkel való találkozás, és az út maga is sokféleképpen fog nekünk sokat jelenteni. Nagy várakozással tekintünk elébe.
Fotók: Greschik Gyula
Mi lesz a következményük a Magyar Péter-féle hangfelvételeknek? Elhozza-e Donald Trump a békét? Talpra áll-e az európai és a magyar gazdaság? Dévényi István és Gajdics Ottó vitája.
„Az amerikai nép nevében bocsánatot kérek ezért a viselkedésért” – mondta Bryan E. Leib.
Vallásról, hitről és választásról veszélyes a nagyközönségnek nyilatkozni vagy akár szónokolni, mert könnyű belefutni abba a hibába, hogy alaptalanul valótlanságokat állítunk.
A rögtönzött dal hamar népszerűvé vált.
Nem véletlen, hogy Donald Trump hivatalba lépését követően szeretné helyre rakni a cenzúra ügyét.
De más téren is változtat az eddig bevett szokásokon.
A szélső két éve volt legutóbb kerettag, azóta már a negyedik klubhoz szerződött.
2025 január elsejétől ellenőrzés nélkül lehet utazni Bulgáriába és Romániába.
