Hogyan változtatta meg ez a projekt az életét? Hiszen attól kezdve csak ezzel foglalkozott.
Mindez alapvetően megváltoztatta az életemet. Nem gyakran adódik ilyen lehetőség az életben, de itt volt mégis a lehetőség, hogy megvizsgáljuk azt a lepelt, ami része volt Jézus életének. A tudományos módszerekkel közelebb kerülhetünk annak megfejtéséhez, hogy mi is ez a kép. Nos, ennek a megfejtésnek szenteltem az életem, annak végéig ezzel fogok foglalkozni. Több, mint boldog vagyok, hogy a magyar közönséggel is megoszthatom munkánk némely gyümölcsét. Az én és a feleségem, Rebecca eredményeit. Ő az első század körülményeit vizsgálta, amelyből a lepel származik.
A torinói lepel vallási szimbólum is. Jelent valamit önnek a lepel kutatása spirituális szempontból?
Én mindig is katolikus voltam, a feleségem zsidó családból származik, ami miatt fontos dolgokkal tudott hozzájárulni a kutatáshoz, de katolizált. De a hitünknek nem a lepel az alapja, és senkinek nem szabadna a lepelre alapoznia a vallásosságát. Ugyanakkor a lepel fontos lehet hitünk megvilágításában, megértésében. Voltak, akik megpróbálták a lepelt teljesen a kereszténységen kívül értelmezni, vizsgálni. De ennyi év kutatás után azt kell mondjam, hogy ha valóban érteni akarod a lepelt, akkor foglalkoznod kell a kereszténységgel is, és úgy is vizsgálnod kell, mint egy kereszténységen belüli problémát. Nem kell feladnod a tudományos elkötelezettségedet, de egyben a kereszténységen belülről is vizsgálnod kell a lepelt. A kereszténység nélkül semmit nem tudna a világ Jézusról. A kérdés az, hogy a lepel segít-e megérteni jobban például a liturgiát? Az én válaszom az, hogy igen.
Mit gondol a lepel eredetiségéről, hitelességéről?
Az én álláspontom az általunk végzett kutatásokon nyugszik. Személyesen azt gondolom, hogy a torinói lepel tényleg Jézus halotti leple volt. Úgy mondom ezt, hogy persze vannak kételyek is, amelyeket meg kell vizsgálni. De álláspontom nem a vallásos énemtől vagy vágyaimból származik, hanem tudományos álláspont. A hitünk ugyanis azoktól a tanúktól származik, akiket apostoloknak hívunk. A Szentlélek vezetésével pedig a hit áthagyományozódik nemzedékről nemzedékre. Ugyanakkor a lepel kutatásának tudományos értéke is hozzá tud járulni hitünk megértéséhez. De a lepel magában nem a hit forrása. De ha a kereszténységet nem ismernénk, lehet, hogy a lepelből kiindulva kialakítanánk egy olyan vallást, mint a kereszténység.
A torinói lepel hitelességét kétségbe vonó
„legújabb” kutatás híre olyan szakcikken alapszik, amely korábbi, hasonló kutatások után újból górcső alá veszi, hogy hogyan kerülhettek a lepelre, és mit árulnak el a vérnyomok – mondja Greschik Gyula, John Jacksonék útjának szervezője a Mandiner számára.
Ez a mostani vizsgálat kizárólag azokra a vérnyomoknak vélt vörös foltokra koncentrált, amelyek az áldozat bal kezén és alkarjain lévő sebekből, valamint a Biblia szerint egy lándzsa okozta oldalsó sérülésből származhatnak. A vizsgálat során az önkéntes csuklójára illesztett apró cső segítségével szimulálták a keresztre feszítésnél használt szög okozta sebből csepegő vért. A lándzsa okozta oldalsó sérülésből származó vér folyási irányát pedig a próbababán vizsgálták. A különböző eszközökkel végzett elemzések azt mutatták, hogy a sebekből eredő vér folyási iránya nem egyezik meg a lepelről készített nagy felbontású képeken látható foltokkal, hiába vett fel különböző fekvő pozíciókat az önkéntes.
Greschik Gyula szerint érdekes, hogy míg a korábbi, erre vonatkozó kutatások nem találtak ellentmondást a bibliai szenvedéstörténet és a vérnyomok vegyi, biológiai, és geometriai (elhelyezkedésére vonatkozó) sajátosságai közt, ez a cikk a vérfolt-formák egyik részletéről másképp vélekedik. A munka áttanulmányozása, valamint a korábbi ide vágó kutatási eredmények alapos ismerete nélkül nem szabad megpróbálni ebben a kérdésben igazságot tenni. Én sem vagyok a téma szakértője – folytatja Greschik Gyula –, még azt sem tudnám könnyen megállapítani, hogy a jelen vizsgálat módszerei mennyire újak. A kriminalisztika legfejlettebb eszközeinek használata, valamint élő modellek és tesztbábuk alkalmazása szimulációs kísérletekben semmiképpen nem újdonság: ezeket a tudományos lepelkutatás kezdete, az 1978-as, Jackson-féle első (és egyelőre utolsó) átfogó multidiszciplináris vizsgálat óta sokan, sokféleképpen bevetették már. Érdekes az a határozottság, amivel most hirtelen világszerte sok publicista és kommentátor újból nagydobra veri, hogy a lepelről „megint” kiderült, hogy hamisítvány. Pedig csak egy cikkről van szó, kiskönyvtárnyi szakirodalom tengerében – egy cikkről, ami történetesen egy részlet vonatkozásában a korábbi tudományos eredményektől eltérő véleményt fogalmaz meg – fejti ki Greschik Gyula.