Mit gondol a lepel eredetiségéről, hitelességéről?
Az én álláspontom az általunk végzett kutatásokon nyugszik. Személyesen azt gondolom, hogy a torinói lepel tényleg Jézus halotti leple volt. Úgy mondom ezt, hogy persze vannak kételyek is, amelyeket meg kell vizsgálni. De álláspontom nem a vallásos énemtől vagy vágyaimból származik, hanem tudományos álláspont. A hitünk ugyanis azoktól a tanúktól származik, akiket apostoloknak hívunk. A Szentlélek vezetésével pedig a hit áthagyományozódik nemzedékről nemzedékre. Ugyanakkor a lepel kutatásának tudományos értéke is hozzá tud járulni hitünk megértéséhez. De a lepel magában nem a hit forrása. De ha a kereszténységet nem ismernénk, lehet, hogy a lepelből kiindulva kialakítanánk egy olyan vallást, mint a kereszténység.
A torinói lepel hitelességét kétségbe vonó
„legújabb” kutatás híre olyan szakcikken alapszik, amely korábbi, hasonló kutatások után újból górcső alá veszi, hogy hogyan kerülhettek a lepelre, és mit árulnak el a vérnyomok – mondja Greschik Gyula, John Jacksonék útjának szervezője a Mandiner számára.
Ez a mostani vizsgálat kizárólag azokra a vérnyomoknak vélt vörös foltokra koncentrált, amelyek az áldozat bal kezén és alkarjain lévő sebekből, valamint a Biblia szerint egy lándzsa okozta oldalsó sérülésből származhatnak. A vizsgálat során az önkéntes csuklójára illesztett apró cső segítségével szimulálták a keresztre feszítésnél használt szög okozta sebből csepegő vért. A lándzsa okozta oldalsó sérülésből származó vér folyási irányát pedig a próbababán vizsgálták. A különböző eszközökkel végzett elemzések azt mutatták, hogy a sebekből eredő vér folyási iránya nem egyezik meg a lepelről készített nagy felbontású képeken látható foltokkal, hiába vett fel különböző fekvő pozíciókat az önkéntes.
Greschik Gyula szerint érdekes, hogy míg a korábbi, erre vonatkozó kutatások nem találtak ellentmondást a bibliai szenvedéstörténet és a vérnyomok vegyi, biológiai, és geometriai (elhelyezkedésére vonatkozó) sajátosságai közt, ez a cikk a vérfolt-formák egyik részletéről másképp vélekedik. A munka áttanulmányozása, valamint a korábbi ide vágó kutatási eredmények alapos ismerete nélkül nem szabad megpróbálni ebben a kérdésben igazságot tenni. Én sem vagyok a téma szakértője – folytatja Greschik Gyula –, még azt sem tudnám könnyen megállapítani, hogy a jelen vizsgálat módszerei mennyire újak. A kriminalisztika legfejlettebb eszközeinek használata, valamint élő modellek és tesztbábuk alkalmazása szimulációs kísérletekben semmiképpen nem újdonság: ezeket a tudományos lepelkutatás kezdete, az 1978-as, Jackson-féle első (és egyelőre utolsó) átfogó multidiszciplináris vizsgálat óta sokan, sokféleképpen bevetették már. Érdekes az a határozottság, amivel most hirtelen világszerte sok publicista és kommentátor újból nagydobra veri, hogy a lepelről „megint” kiderült, hogy hamisítvány. Pedig csak egy cikkről van szó, kiskönyvtárnyi szakirodalom tengerében – egy cikkről, ami történetesen egy részlet vonatkozásában a korábbi tudományos eredményektől eltérő véleményt fogalmaz meg – fejti ki Greschik Gyula.
Évtizedek óta kutatják a torinói lepelt. Mit lehet még rajta kutatni?
Szerintem nem csak az új kutatások fontosak, hanem az is, hogy megismételjük az akkori méréseket, vizsgálatokat. Nem mintha azok a mérések kifogásolhatók lettek volna – értékes, nagyon fontos eredmények voltak –, hanem azért is, mert ma már jobban tudnánk azokat végrehajtani. Hadd szemléltessem ezt egy példán! Röntgenképet is készítettünk a lepelről. Akkor azonban a lepel egy hátoldali szövetre volt felvarrva. Ez azt jelentette, hogy a röntgen a leplet és a hátoldali anyagot együtt világította át. Dehát minket az utóbbi nem igazán érdekel – tehát amellett, hogy a már elvégzett mérések fényében jobban, célirányosabban kellene a leplet megröntgenezni, azt a hátoldali szövet nélkül kellene most megtenni. De emellett fontos lenne olyan kutatásokra is sort keríteni, amelyek segítségével választ adhatunk olyan kérdésekre, amelyekre nem tudunk választ adni a rendelkezésre álló mérések, adatok, eredmények segítségével. Persze nem lehet nyakló nélkül, minden hirtelen ötlettől vezérelve vizsgálgatni a lepelt, hanem mérlegelni kell, hogy mely vizsgálatok azok, amelyek megérik a lepel állapotának kockázását a kapott eredményekért cserébe.