„A Kárpátia külön intézmény” – Ilyen a nemzeti rock 2018-ban

2018. július 21. 09:12

Merre tart a nemzeti rock? Hogyan változott meg a színtér az elmúlt 15 évben és sikerült-e áttörni a rétegzenék falán? Piros-fehér-zöld zászlók, telt ház, hangerő. Sümegre utaztunk, hogy megnézzük és megkérdezzük a Kárpátia zenekart – és rajongóikat, az igazságot kereső ötéves kisfiútól a felszabaduló anyukákon át a dalokat nem értő, de kedvelő mongol fiatalokig. Riportunk.

2018. július 21. 09:12
null
Constantinovits Milán

Egy évtizede, a gyurcsányi korszak többszörösen válságos éveiben pörgött fel és nyert teret a nemzeti rocker szubkultúra. A jobboldali radikalizmus feléledéséhez is kötődő popkulturális mozgalomnak sztárjai születtek, a zenekarok elkezdték felszántani az országot a turnéikkal. De mi a helyzet a nemzeti rockkal 2018-ban? Megfogyatkoztak a hívek vagy most is kitart a mozgalmi, szubkulturális lendület?

Ennek jártunk utána riportunkban: a Kárpátiát kísértük el sümegi koncertjükre.

***

Festői háttér előtt, a sümegi vár előterében hangol a Kárpátia. A lovagi aréna környékén már gyülekeznek a rajongók, de egyelőre szigorúan csak a stáb tagjai tartózkodhatnak a falakon belül. Petrás János, az együttes vezetője (ének-basszusgitár) pontos instrukciókat ad a hangmérnököknek, hosszan és precízen tart a beállás. A színpadon rajta kívül két gitáros, egy dobos, egy billentyűs és némileg szokatlan módon két fiatal lány: egy csellós és egy furulyás foglal helyet.

A nemzeti rockzenét játszó csapatok közül talán ma a legsikeresebbnek a Kárpátia nevezhető. A 2003-ban alakult csapat sorra adja ki a lemezeket, amelyek olykor a Mahasz-lista élére kúsznak. Videóklipjeik közül számos túllépte az ötmilliós nézettséget, és ha a koncertnaptárjukra pillantunk, azt látjuk, hogy éves szinten több mint száz helyszínen zenélnek.

Petrás János zenekarvezető

Veszélyes gondolatok és kitiltás

Petrás János azonban úgy fogalmaz, hogy a Kárpátia a sikerek ellenére sem nevezhető mainstreamnek, a rádiók – elenyésző kivételtől eltekintve – sosem játszották a zenéjüket: „Az igazság az, hogy nem mindig ahhoz jutnak hozzá a hallgatók, amit szeretnének hallani, hanem amit szeretnének velük hallgattatni.” Hozzáfűzi, hogy a színtér ma is aktív, más együttesek (így a régi öregek: Egészséges Fejbőr, Magozott Cseresznye, Oi-Kor) is működnek, de örömmel fedezték fel, hogy számos új banda született, mint például az általuk is felkarolt Határkő vagy Végvár.

Nagyon sokan már hozzák a gyermekeiket, fokozatosan generációs élménnyé vált a Kárpátia

– mondja. Bár Magyarországon akadálytalanul koncertezhetnek, a környező országokra ez már nem igaz: „A szerbek 2010-ben tiltottak ki minket, négy éve pedig, hogy az ukrán hatóságok nem engednek be. Erdélybe egy friss határozat alapján három évig nem léphetünk be. Veszélyesek a gondolatok, még mindig” – fejtegeti némi iróniával Petrás.

Hozzáteszi, a „veszélyes gondolatok” mellett azért másról is énekelnek: „A Kárpátiára tagadhatatlanul jellemző a revizionizmus, bár nem ez a fősodor a szövegeinkben. Inkább eklektikusnak nevezném, ahogy a zenénket is: Isten, haza, család, de ugyanúgy könnyebb témák is mennek: sör, bor, pálinka.

Nemzet-közeliek vagyunk

Közben kipakolnak az árusok, a kárpátiás ereklyéket (póló, pulóver, kiegészítők) árusító stand mellett a Szkítia Könyvesbolt is jelen van. A színpadon ezalatt a helyi illetékességű Határkő együttes hangol. Mi pedig viharosabb, politikai vizekre evezünk: „A Gyurcsány-kormány idején megpróbáltunk minden fórumon hangot adni a nemtetszésünknek. Bár ma is tudunk olyan dolgokat mondani, amik nem tetszenek, de értékeljük az előrelépéseket, az arányok megváltoztak, a súlypontok áthelyeződtek.

Kérdésemre kifejti, hogy sosem voltak a Jobbik házi zenekara: „Semmilyen párthoz közelik nem vagyunk, legfeljebb nemzet-közeliek. A Kárpátia külön intézmény. Olyan előfordult, hogy a véleményünk egybeesett más pártokéval, ahogy ez ma is megtörténik néha, de sosem tartozunk egyikhez sem, egyikünk sem volt és nem is lesz párttag.

S hogy mi motiválja még őket? „Július 28-án a Barba Negrában tartjuk a jubileumi koncertet, például ez. Szeretjük, élvezzük, és amíg a közönség is élvezi, nem hagyjuk abba.

„Kell a pofon?”

Elcsípjük egy szóra az együttes egyik gitárosát, Bäck Zoltánt, aki egy érdekes sztorit oszt meg: egyszer hazafelé menet egy kerti partiból a Kárpátia zenéje hallatszott ki. Ő pedig megjegyezte nekik, hogy jó zenét hallgatnak, mire két tagbaszakadt arc egyből kijött az utcára: „Valami bajod van a zenével, kell a pofon?” A félreértés tisztázódott, végül közösen ünnepelték a házigazda fiának születését.

Közben a két kigyúrt, állig kivarrt, Kárpátia-egyenruhás biztonsági őr lassan beengedi a tömeget: a legtöbben zenekaros pólóban, pulóverben, kendőben vagy épp zászlóval érkeznek. A közönség teljesen vegyes, háromévestől a hetvenévesig minden korosztályból jönnek, a legtöbben párjukkal vagy családjukkal. Nem ritkán látunk háromgenerációs családokat is: kisgyerek, szülők, nagymama együtt érkeznek.

Mi pedig kifaggatjuk a zenekar két, akusztikus hangszeren játszó hölgy tagját, akik némileg kakukktojásnak tűnnek a marcona rockerek mellett. Egedy Piroska csellón, Garamvölgyi-Bene Beáta pedig furulyán kíséri az együttest. Mindketten komolyzenei képzettséggel rendelkeznek, tanítanak is. Arra vagyunk kíváncsiak, hogy illeszkednek a Kárpátia kemény imázsába, és mennyire fogadja el a közönség ezt a látszólag ellentétes felállást:

Mi magunk kerestük meg az együttest, eleinte vendégzenészek voltunk, később csatlakoztunk állandó tagként. A Kárpátiának mindig is megvolt a líraibb vonulata, amellyel kiválóan harmonizálnak az akusztikus hangszerek. Népdalokat is feldolgozunk, abszolút itt a helyünk. Emberileg is jó, hogy megjelenik a női oldal is a zenekarban” – mesélik.

Egy koncerten megesett, hogy mivel nincs pengetőjük, amit odaajándékozhatnának a rajongóknak, a cselló vonóját kérték volna el, ami értékében amúgy a hangszer többszöröse.

Egedy Piroska

„Felszabadulás, kikapcsolódás”

Körbenézünk a rajongók között is, egy ötéves forma, Kárpátia-pólós kisfiú azt válaszolja lakonikus egyszerűséggel, hogy azért szeret Kárpátiára járni, mert

az igazságot mondják.

Az első sorokban nagyobb baráti társaság foglal helyet, ők jöttek be elsőként. Kiderül, hogy Kárpátia-koncerteken ismerkedtek össze, többen közülük a Felvidékről érkeztek. Éves szinten húsz-harminc fellépésre látogatnak el, ami egyúttal a társasági élet színtere is számukra.

Felszabadulás, kikapcsolódás” – mondja egy anyuka, aki szintén kisgyermekével látogatott ki.

Sok tizenévessel is találkozunk, a legtöbben azt mesélik, hogy korosztályukban nem nagyon hallgatnak Kárpátiát, inkább a „pendrive-os zenék” mennek.

Lőrincz Zsófia Sopron mellől jött a családjával, ő így fogalmazza ezt meg: „Ebben a hangulatban nőttem fel, ez formálta a világképem. Baráti körben, ha megmutatom a zenéjüket, akkor azért furcsán néznek rám. Mondjuk, aki ismeri a történelmet, az megérti őket.

Meglepetésünkre felfedezünk néhány ázsiai fiatalt is, akik elmondják, hogy Mongóliából jöttek, ám hosszú ideje Magyarországon dolgoznak. A Kárpátia dalaiból ugyan semmit sem értenek, de már tavaly is ellátogattak a koncertre, és a jó hangulat miatt idén visszatértek. Kifejtik, hogy tudomásuk szerint a magyarok és a mongolok rokonok, legalábbis ők így tanulták.

Lassan fél nyolc, színpadra lép a Határkő előzenekar. Előtte azonban elkapjuk egy-két mondatra a helyi csapat énekesnőjét, Füstös Zsuzskát, aki a nemzetirock-együttesek céljait, helyzetét foglalja össze. Szerinte ez is egy rétegzene,

azok jönnek ide, akik nap mint nap szeretnék a magyarságukat megélni.

„Nekünk is az a célunk, hogy a hétvégén annyi töltetet adjunk a minket hallgatóknak, hogy az egész hétre kitartson.

A Határkő kicsit több mint egyórás koncertje alatt szép lassan lemegy a nap. Az utolsó számokra már egészen bemelegedik a közönség, és mire a Kárpátia belekezd, megtelik az aréna. Úgy 1000-1200 rajongó fújja kívülről a dalokat, énekelnek, táncolnak, de pogó nincs. Ahogy az egyik biztonsági őr megjegyezi: „Itt rend van”.

Fényképek: Földházi Árpád

Kapcsolódó cikkek

Összesen 206 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
formaegy
2018. július 22. 13:19
Tegnap este Balatonlellén léptek fel. Természetesen ki nem hagyhattuk, mint mindig ahol megfordulnak, és mi ott vagyunk! (senki nem foglalkozott a hatalmas villámlásokkal, holott ilyen esetben már "elbújnak" az emberek) Köszönöm Kárpátia! Most is, mint mindig megmutattátok mi az magyarnak lenni! Milyen az amikor egy emberként énekel veletek mindenki. Csodálatos, eszméletlenül jó volt!
hentes
2018. július 22. 13:12
Rasszista szar. Már régen be kellett volna tiltani
FOB
2018. július 22. 12:10
Most gyorsan meghallgattam 5 Kárpátia számot, hogy tudjam kb miről folyik a diskurzus. Nem kellett volna. Ez egy vicc nemzeti mázzal leöntve. Azokkal kell egyet értenem, akik azt állították, hogy ez nem zene. Ennél azért többet vártam a "nemzeti rock-tól". Legalább a Sabaton szint 10%-át megüthetné, de mintha nem is azokon a hangszereken játszanának. Olyan mint a Nemzeti Dohánybolt hálózat. Valakik biztos jól járnak vele, kivéve a végfelhasználót.
dr.ótos
2018. július 22. 09:41
Nagyon sok háború előtti ének/nóta-induló dallami köszönnek vissza koncertjeiken,-...gyenge minőségű zene? Visszahoztak valamit a közbeszédbe,ami nélkülük elsikkadna -Justice for Hungary,Civitas Fortissima A mai/félmúlt nemzeti jelképeinek folyamatos használata-terjesztése követendő-ki irrendettának tartja a hangot és a képet-az magyar egyátalán? Ékírásos "harcos" megjelenés tré,az everlast az igen,az cool? Na akiknek Kárpátia nem tetszik,hallgassák inkább Robbie Williams:Motherfucker c.számát,arról biztos nem lesz Mandi szemle. De hogy valaki azért kapjon a billentyűhöz,hogy egy "hiánypótló" magyar zenekart kritizáljon,számomra érthetetlen. Olyan Niedermülleres.. KIRÁLYSÁGOT!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Ezek is érdekelhetik