A legismertebb zsidó orvos, aki tudásával segítette a magyar csapatokat, Korányi Frigyes volt. Korányi nem csak a szabadságharcban, hanem azt követően is hatalmas szolgálatot tett nemzetének. Mint orvostanhallgató vett részt a szabadságharcban, ezért büntetésül, a diploma megszerzése után sem Bécsben, sem Pesten nem kezdhetett praxist, így szülőföldjén, Nagykállóban praktizált. A mellőzöttség ellenére több külföldi tanulmányutat tett, tapasztalatait szaklapokban publikálta. 1859-ben Nagykállón kórházat alapított.
Korányi politikai nézetei, amelyeket nem rejtett véka alá, rendre hátráltatták szakmai előmenetelét, így az csak a kiegyezés után kapott elegendő figyelmet a munkája. Részt vett az orvosképzés reformjának kidolgozásában, majd megépíthette azt a kórházat, amelyben a kor legkorszerűbb tudományos ismereteit alkalmazta. Kiemelkedő munkássága elismeréseként 1884-ben nemesi rangot kapott, később báró és a főrendiház tagja lett. Teljes egészében neki köszönhető a Tüdőszanatórium 1905-ös megnyitása, mely a saját tervei alapján az általa gyűjtött adományokból épült fel.