Ők voltak 1848-49 zsidó hősei

„Függetlenségi harcunkban, 1848–49-ben zsidó honfitársaink is odaadóan részt vettek.” (Klapka György)

Méltatlanul feledésbe merült a zsidó honvédek emléke, akik életüket adták a magyar szabadságért. A zsidóság magyarsághoz való viszonyulását jól szemlélteti, hogy a magyar zsidóság számarányát hússzorosan meghaladó arányban, jelentős anyagi és véráldozatokat vállalva vette ki a részét az 1848-49-es forradalom és szabadságharc küzdelmeiből. A 180 ezer fős honvédseregből megközelítőleg 20 ezer volt zsidó származású katona. A honvédségben szolgáló orvosok viszont nagy részben zsidó volt: 56 zsidó orvosról tudunk, akik fontos feladatot láttak el a harcokban megsérült katonák ellátásával. Név szerint 8 őrnagyot, 30 századost, 29 főhadnagyot, 76 hadnagyot, 3 törzsorvost, 32 fő- és 21 alorvost, 108 őrmestert, 116 tizedest és 1400 közhonvédet tudunk azonosítani, akik mint zsidók vettek részt a szabadságharcban, majd később büntetésből besorozták őket az osztrák hadseregbe.

Kezdetben nem nézték jó szemmel a zsidók jelentkezését, azonban a nemzetiségi helyzet súlyosbodásával ez az ellenállás megszűnt. A változáshoz az is jócskán hozzájárult, hogy

Görgey saját elmondása szerint a zsidó honvédek: „fegyelmezettségben, személyes bátorság és szívós kitartásban, tehát minden katonai erényben, derekasan versenyeztek többi bajtársaikkal”.

Holländer Leó a honvédség élelmezési, ruházási és elhelyezési ügyeinek legfőbb vezetője volt, részt vett Komárom várának védelmében is​

Az áprilisi törvények bár nem valósították meg a zsidóság rég áhított emancipációját, ennek ellenére tömegesen jelentkeztek zsidó vallású emberek a nemzetőrségbe, mert ők hazájuknak tekintették Magyarországot. Ennek eredményeként megvalósult a magyar társadalommal való összeolvadásuk, onnantól kezdve ők is joggal tartották magukat magyarnak, miközben a zsidóságukról sem mondtak le. Bár az utókor nagyvonalúan megfeledkezett a zsidóság áldozatáról, a császári udvar egy percre sem volt ennyire feledékeny. A szabadságharc leverése után a zsidó közösséget súlyos hadisarc megfizetésével büntették. Egyenjogúságuk elismerésére pedig 1859-ig kellett várniuk.

A hadsereg lovakkal való ellátásában, illetve a hírszerzésben is jelentős szerepet játszottak. A zsidók kereskedőként sok helyen megfordultak, és

Egyike a közismert zsidó kémeknek Josef Rozowitz. Az 1848-49-es szabadságharc idején a magyar hadsereg hírszerzése nem volt kiépítve, alkalmi ügynökök látták el információkkal a magyarokat. Josef Rozowitz Jellasics táborát kémlelte ki, és a Moson vármegyébe érkező magyar hadtest parancsnokának jelentett. Rozowitz 4-5 szintén zsidó ügynököt is foglalkoztatott, akik az osztrák katonák közé vegyülve, főleg az olasz nemzetiségű emberektől igyekeztek híreket kapni. Rozowicz szervezetének központja Pozsonyban volt, innen küldött katonai jelentéseknek megfelelő írásbeli tájékoztatásokat az illetékes katonai parancsnokságokhoz. Ezek a jelentések a lehető legaprólékosabb részletekig felvilágosítást adtak az ellenséges csapatok tagozódásáról és menetvonalairól.

Korányi Frigyes orvosként szolgált a honvédségben

A legismertebb zsidó orvos, aki tudásával segítette a magyar csapatokat, Korányi Frigyes volt. Korányi nem csak a szabadságharcban, hanem azt követően is hatalmas szolgálatot tett nemzetének. Mint orvostanhallgató vett részt a szabadságharcban, ezért büntetésül, a diploma megszerzése után sem Bécsben, sem Pesten nem kezdhetett praxist, így szülőföldjén, Nagykállóban praktizált. A mellőzöttség ellenére több külföldi tanulmányutat tett, tapasztalatait szaklapokban publikálta. 1859-ben Nagykállón kórházat alapított.

Korányi politikai nézetei, amelyeket nem rejtett véka alá, rendre hátráltatták szakmai előmenetelét, így az csak a kiegyezés után kapott elegendő figyelmet a munkája. Részt vett az orvosképzés reformjának kidolgozásában, majd megépíthette azt a kórházat, amelyben a kor legkorszerűbb tudományos ismereteit alkalmazta. Kiemelkedő munkássága elismeréseként 1884-ben nemesi rangot kapott, később báró és a főrendiház tagja lett. Teljes egészében neki köszönhető a Tüdőszanatórium 1905-ös megnyitása, mely a saját tervei alapján az általa gyűjtött adományokból épült fel.