Jöhet egy bemelegítő kérdés?

Persze! 

Kik vagyunk, mi magyarok, kikből vagyunk magyarok?

Ezzel a populációgenetika foglalkozik, őket kellene erről megkérdezni. Mi egyetlen egy családra, az Árpád-házra jellemző DNS-szakaszt vizsgáltuk. Az eredmények alapján az Árpádokra az R1a génszakasz jellemző, ami Eurázsiában a leggyakoribb.

A vizsgálati eredmények nyilvánosságra hozatala után sokan támadták azon kijelentését, miszerint az Árpád-ház tagjai egészen biztosan eurázsiai és nem finnugor eredetűek.

Igen, ezt azért el kell egy kicsit pontosabban mondani.

Olvassa el ezt is: Azonosították az Árpád-háziak DNS-ét

Most itt van rá a megfelelő alkalom!

Az eredeti cikk egy hosszú, tizenegynéhány oldalas írás. Ott nagyon részletesen leírtunk mindent, ezeket nyilván nem lehet összefoglalni három bekezdésben. A finnugor szó egy nyelvcsaládot takar. Ez nem etnikailag egységes, hanem nyelvileg: megközelítőleg ugyanazt a nyelvet beszélik. Na most a finnugorok jellemző haplocsoportja az N1b, de ez egy ismert adat, nem mi találtuk fel. Ez szakmai körökben köztudott. Persze ez nem azt jelenti, hogy nem lehetne a finnugorok között más haplocsoportú egyed is, de ez jellemző erre a nyelvcsaládra. Eurázsiában ugyanakkor a leggyakoribb haplocsoport az R1a. Különös halmozódást mutat Lengyelországban, Szlovákiában, Ukrajnában, a Kaszpi-tenger környékén és Indiában, továbbá előfordul Kazahsztánban, Mongóliában, Perzsiában, Szerbiában és Romániában.

Szlovákiában, Szerbiában és Romániában nem azért fordul elő, mert mi hoztuk be magunkkal keletről?

Erről megvan a véleményem, de én meghagynám ezt a választ a történészeknek és a régészeknek.

Mi kíváncsiak vagyunk az ön véleményére is!

Én maradnék a szigorú tudományos tényeknél, az eredményeink értelmezését pedig meghagynám az illetékeseknek. Az azonban fontos lenne, hogy az eredményeinket a súlyuknak megfelelően kezeljék és kellőképp értelmezzék. Ne szenvedélyeket és minősítő jelzőket alkalmazzanak, hanem tudományos módszerekkel értékeljék, adatokra, érvekre és tényekre támaszkodjanak a véleményalkotás során vagy a diszkusszióban.

De ön értelmezte úgy a hiradó.hu-nak az eredményeket, hogy az Árpád-ház esetében kizárta a finnugor eredetet.

Én mindig arról beszéltem, ami a tudományos publikációban is benne van, de egy rövid cikkben ezt nem lehet részletezni.

Ezért mondtam azt és hangsúlyozom most is, hogy a finnugor nyelvcsalád zömmel az N1b haplocsoporthoz tartozik, ami nem egyenlő azzal a haplocsoporttal, amit az Árpádok génjei hordoztak. Az etnikumot a népet alkotó családokban, férfi és női ágon öröklődő génszakaszok jellemzik leginkább.

A finnugorok is Eurázsiában vannak, nem?

De, természetesen. Ugyanakkor Eurázsiában az R1a génszakasz a leggyakoribb. Ezt lehet majd pontosítani a további kutatások során, illetve már most is vannak eredményeink, de mivel ezeket még nem közöltük, erről nem beszélhetek. Így kívánja a tudományos írások közlésének etikája.

Akkor csak annyit mondjon, hogy ezek az eredmények is olyan nagyot fognak szólni, mint a mostani?

Természetesen, azoknak is meglesz a maguk tudományos értéke.

III. Béla csontjait elemezték, de az Árpád-ház akkorra már rengeteget keveredett más házakkal. Egy ilyen génkoktélból hogyan lehet kihámozni a lényeget?

Az apai Y kromoszómában van egy olyan szakasz, ami apáról fiúra nemzedékeken keresztül öröklődik, és nem változik. Tehát ilyen szempontból mindegy az, hogy anyai ágon mi történik. III. Béláról tudtuk, hogy III. Béla. Meghatároztuk az Árpádokra jellemző génszakaszt és egy másik csontvázban ugyanúgy meghatároztuk ezt a génszakaszt és mivel egyezett, gyakorlatilag száz százalékos biztonsággal kijelenthetjük, hogy ő is egy Árpád-házi férfi volt.

Azt lehet tudni, hogy a másik csontváz kié volt?

További vizsgálatokkal közelebb juthatunk az igazsághoz, valószínűbb, hogy a felmenők között van, de lehet leszármazott is.

Honnan szerezték a másik csontvázat?

Lényegében a székesfehérvári, Szent István által épített bazilikából, ahová sok magyar királyt temettek, de feldúlták a törökök, a zsoldoshadseregek kifosztották és a csontokat szanaszét dobálták. Egyetlen egy síregyüttes maradt fenn bolydítatlanul, ahonnan 1848. december 5-én és 12-én az akkori kor módszereivel III. Bélaként és feleségeként azonosították, majd kiemelték a csontvázakat, évtizedekkel később pedig Budapestre szállították őket. Ebben egyetért szinte mindenki. Egy szórványos felvetés feltételezte csak, hogy a férfi csontváz, Könyves Kálmán királyunké. A vizsgálatok során azonban mi is meg tudtuk erősíteni, hogy nem lehet Könyves Kálmán király csontváza, ugyanis az intézetben az összes csontról CT-felvétel készült, és a vizsgálatok során bebizonyosodott, hogy a csontváz nem lehetett az övé, hiszen a koponyán nem fellelhető annak a tályogképződésnek a nyoma, amely a krónikák szerint a király halálát okozta. III. Béla, felesége és a mélyebbre temetett személy sírgödrei egymás mellett helyezkedtek el a síremlékben. III. Béla és felesége csontvázával együtt átszállított harmadik csontváz bizonyult a vizsgálataink szerint Árpád-házi eredetű férfi csontváznak.

Ezek közül megnéztük, hogy van-e olyan, aki nagyon közel áll III. Béla génjeihez, és azt vizsgáltuk részletesebben. Mindenesetre még nem merítettük ki a lehetőségeket. Egyelőre eddig jutottunk el, amelyet abban az angol nyelvű közleményben adtuk közre, amelyet két szakmailag kiemelkedő lektor véleményezett, a szerkesztő bizottság pedig jóváhagyott, azaz elfogadta válaszainkat. Erről a tudományos közleményről beszélünk most.

A magyarság szempontjából hová vezethet, ha egyre több, ehhez hasonló genetikai kutatás eredménye lát napvilágot?

Ez már találgatás lenne, én megmaradnék a tényeknél. Biztos vagyok benne, hogy ezeket a tudományos eredményeket fel tudják majd használni az erre hivatottak.

De ha korrektül leírjuk, hogy ez csak az ön magánvéleménye?

Ami tudományosan nem százszázalék, az csak hipotézis, én viszont nem akarom a hipotézisek számát gyarapítani.

Értem. Szóval ön megmarad kizárólag a tudományos eredményeknél, aztán értelmezze aki akarja, úgy ahogy akarja.

Így van. Aztán persze majd odafigyelünk, hogyan értelmezik.

Mi, magyarok sokat mondogatjuk magunkról, hogy genetikailag mennyire sokszínűek vagyunk.

Ez történelmi tény. Már a honfoglalóknál is hét plusz három törzs keveredett, aztán a Kárpát-medencében talált népek között avarok, frankok, szlávok és bolgárok is voltak, továbbá besenyők és kunok kerültek ide elég nagy számban. Tudjuk, hogy jöttek idegenek, vagy ha úgy tetszik vendégek Itáliából, a Német-Római Birodalom különböző területeiről. Beszivárogtak később a románok is. Menekültek hozzánk délszlávok a törökök elől, később tudatos telepítések is megtörténtek. Később is kerültek Magyarországra más etnikumú emberek. Szóval tényleg sok eredetű nép a magyar, de az R1a még mindig 30 százalékban jelen van a ma élő populációban az irodalom szerint.

Ez magasnak számít?

Persze, ez elég magas. De például a lengyeleknél még magasabb, 60 százalék körül van.

Világviszonylatban ez a magyar genetikai sokszínűség mennyire egyedülálló?

Nem annyira. Franciaország például a forradalom idején eredetileg legalább húsz különböző nyelvű és származású népből jött létre.

Ilyenek a franciák, a spanyolok, az olaszok, de még az angolok is.

Tud olyan nemzetet mondani, amely nem annyira sokszínű?

Például a germánok és a szlávok. Ők nagy tömbben éltek és egymás között házasodtak.

Genetikai értelemben van értelme arról beszélni, hogy melyik a jobb: az egyszínűség vagy a sokszínűség?

Ezek már túlmennek a mi kutatásainkon. Ez megint az a kérdés, ami nem rám tartozik. Kérdezze meg a történészeket.