Ez már találgatás lenne, én megmaradnék a tényeknél. Biztos vagyok benne, hogy ezeket a tudományos eredményeket fel tudják majd használni az erre hivatottak.
De ha korrektül leírjuk, hogy ez csak az ön magánvéleménye?
Ami tudományosan nem százszázalék, az csak hipotézis, én viszont nem akarom a hipotézisek számát gyarapítani.
Értem. Szóval ön megmarad kizárólag a tudományos eredményeknél, aztán értelmezze aki akarja, úgy ahogy akarja.
Így van. Aztán persze majd odafigyelünk, hogyan értelmezik.
Mi, magyarok sokat mondogatjuk magunkról, hogy genetikailag mennyire sokszínűek vagyunk.
Ez történelmi tény. Már a honfoglalóknál is hét plusz három törzs keveredett, aztán a Kárpát-medencében talált népek között avarok, frankok, szlávok és bolgárok is voltak, továbbá besenyők és kunok kerültek ide elég nagy számban. Tudjuk, hogy jöttek idegenek, vagy ha úgy tetszik vendégek Itáliából, a Német-Római Birodalom különböző területeiről. Beszivárogtak később a románok is. Menekültek hozzánk délszlávok a törökök elől, később tudatos telepítések is megtörténtek. Később is kerültek Magyarországra más etnikumú emberek. Szóval tényleg sok eredetű nép a magyar, de az R1a még mindig 30 százalékban jelen van a ma élő populációban az irodalom szerint.
Ez magasnak számít?
Persze, ez elég magas. De például a lengyeleknél még magasabb, 60 százalék körül van.
Világviszonylatban ez a magyar genetikai sokszínűség mennyire egyedülálló?
Nem annyira. Franciaország például a forradalom idején eredetileg legalább húsz különböző nyelvű és származású népből jött létre.
Szóval ez a sokszínűség egyáltalán nem olyan ritka.
Ilyenek a franciák, a spanyolok, az olaszok, de még az angolok is.
Tud olyan nemzetet mondani, amely nem annyira sokszínű?
Például a germánok és a szlávok. Ők nagy tömbben éltek és egymás között házasodtak.
Genetikai értelemben van értelme arról beszélni, hogy melyik a jobb: az egyszínűség vagy a sokszínűség?
Ezek már túlmennek a mi kutatásainkon. Ez megint az a kérdés, ami nem rám tartozik. Kérdezze meg a történészeket.