Kaptunk pénzt Amerikából, nem keveset, sorry – így áll a külföldi támogatásokkal a szír repülős fake news sztorit benéző Magyar Hang
Utánanéztünk, hogy áll a TISZA Párt elnökével szoros kapcsolatot ápoló portál a külföldi „pályázatokkal”.
A közgazdaság-tudományról a nem közgazdászok számára (és a közgazdászok számára még inkább) annyit el kell mondani, hogy az nem tudomány.
„Még decemberben történt, hogy egy Steve Keen nevű 64 éves, ausztrál születésű, ám Nagy-Britanniában élő úgynevezett poszt-keynesiánus (alapvetően Keynes elveit követő) közgazdász szerzetesnek öltözvén – Luther Márton mintájára – harminchárom közgazdasági tézist szögezett ki a London School of Economics, a világ egyik legpatinásabb egyetemének kapujára, amelyekben megkérdőjelezte az uralkodó neoliberális paradigma tételeit.
Csak a későbbi mondanivaló hitelessége miatt jegyzem meg, hogy Luther valószínűleg nem szögezte ki a tételeit ötszáz éve a wittenbergi vártemplom kapujára (levélben küldte el), és Keen sem szögezett, bár egy hatalmas gumikalapácsot vitt magával, a téziseket a Blu Tack nevű gyurmaragasztó segítségével helyezte fel a patinás intézményre. És hogy miért pont a London School of Economics épületére került a kiáltvány, miközben maga Keen a kensingtoni egyetem professzora, az talán azzal magyarázható, hogy a London School of Economicsot sokan a neoliberalizmus európai fellegvárának tekintik. Mindenesetre az 1895-ben alapított egyetemnek számos neves hallgatója volt, a hazánkban ma nagy közismertségnek örvendő Soros György mellett többek között John F. Kennedy, David Rockefeller, Mick Jagger, Bertrand Russel, Romano Prodi és érdekességképpen talán megemlíthető még Monica Lewinsky is.
Mielőtt a »kiszegezett« tételek egynémelyikébe belemélyednénk, a közgazdaság-tudományról a nem közgazdászok számára (és a közgazdászok számára még inkább) annyit el kell mondani, hogy az nem tudomány. Tudományosan a rendszeres teológia körébe sorolható, amely két alapvető tanrészletre oszlik: a hittanra és az erkölcstanra. Emellett a közgazdasági elméletek pártosak, valakinek az érdekét szolgálják. Talán nem túlzás azt mondani, hogy szinte nincs olyan érdek, amely mögé valamilyen jól hangzó közgazdasági nézetrendszert ne lehetne – persze kellő munkával – felállítani.”