Már nem feltétlenül Magyarországra költöznének a külhoniak

„A kisebbségi magyarok részét képezik-e a magyar nemzetnek?” – újra porondon a milliókat érintő kérdés, amiről országunk vezetői az elmúlt évtizedekben megannyit vitatkoztak.

Ezúttal azonban politikusaink helyett az érintetteket kérdezték: a Mathias Corvinus Collegium és az MTA Kisebbségkutató Intézete több ezer határon túli magyar fiatal bevonásával készített kutatást, aminek eredményeiről Papp Z. Attila a Magyar Tudományos Akadémia Kisebbségkutató Intézetének elnöke, Bauer Béla vezető kutató, Orbán Balázs migrációkutató és Talpas Botond, az erdélyi Igen, tessék! Egyesület elnöke Szalai Zoltán moderálásával beszélgetett.

„A GeneZys 2015 egy olyan, az egész Kárpát-medencére kiterjedő reprezentatív felmérés, ami hiánypótló az elmúlt 15 év magyar szociológiai kutatásait nézve” – mondta Zsigmond Csilla az estet indító előadásában. Mint kiderül, a vizsgálatot bemutató „Változó kisebbség” című kötet célja nemzetközi kontextusba helyezve átfogó képet adni az országhatáron túl élő fiatalságról; az őket érintő nehézségekről, világlátásukról, céljaikról és vágyaikról.

Ha a külhoni magyarokat egy mezőre helyeznénk, akkor a két legtávolabbi pontra a Vajdaság és Kárpátalja kerülne – szemléltetette a kutatás eredményeit a Magyar Emberi Jogok Alapítvány budapesti ügyvezetője. Ennek alapja, hogy eredményeik szerint

– folytatta. A Szlovákiában élő kisebbségi csoport kettejük között vélhetőleg a Vajdasághoz közelebb helyezkedne el, míg Erdély távolsága nem egyértelmű: egyes kérdésekben az egyik, míg másokban a másik csoporthoz állna közelebb.

A kutatás alapjainak ismertetése után kezdetét vette a kerekasztal beszélgetés, melyben felmerült: miért volt fontos elvégezni ezt a kutatást, miben adott többet, mint más hasonló kutatások és miben válhat hasznunkra a megszerzett tudás?

Az elmúlt évek ifjúságról szóló nemzetközi szakirodalmát olvasva azt találjuk, hogy a sebezhetőség és mintaáramlás témájával kiemelten sokat foglalkoznak – válaszolt Papp Z. Attila. A kötet szerkesztője szerint fontos volt ilyen átfogó vizsgálatot végezni a kárpát-medencei fiatal magyarságot érintő kérdésekről is, ám már az ifjúkor meghatározásánál nehézségekbe ütköztek.

A kétezres évektől kezdődően kitolódott az ifjúkor definíciója, s bár a GeneZYs 15-29 év közöttieket vizsgált, törekedett arra, hogy a fiatalság különböző részeit elkülönítse – tette hozzá Bauer Béla. Egészen más egy 19 éves, aki a gyerekét neveli, és egy 19 éves, aki egyetemre jár – mondja.

Az iskola témájánál maradva a kisebbségi oktatás ügyével folytatódik a beszélgetés, melyben először Talpas Botond fejtette ki véleményét a friss ukrán nyelvtörvénnyel kapcsolatban. Az Igen, tessék! Egyesület elnöke szerint nem célszerű anyanyelv és idegen nyelv felosztásban tárgyalni ilyen kérdésekről, helyette a környezetnyelv oktatásának ügyével volna jó foglalkozni. A többnyelvű területeken felnövő gyerekeknek – amilyen ő maga is volt – a mindennapi életben, az utcán is kell tudni boldogulniuk, éppen ezért a környezetnyelv témájáról kellene érdemi diskurzust folytatni.

– tette hozzá Talpas Botond, aki évek óta azért dolgozik, hogy Kolozsváron a magyarok minél több helyen használhassák anyanyelvüket.

Az ukrán ügy annyiban specifikus – vette át a szót Orbán Balázs –, hogy Ukrajnában nem a kisebbségi magyarsággal van probléma, hanem az országot jellemző egyensúlyvesztéssel. A migrációkutató véleménye szerint az ukránok „össze akarják rántani a nemzetet”, s ennek kárvallottja Kárpátalja, ahol igenis kívánatos a magyar nyelvű oktatás. Teljesen más megközelítés az, ha oktatáspolitikai vagy ha nemzetpolitikai kérdésként tekintünk az új törvényre, ahogyan kellene is – mondta.

A nyelv identitásképző szerepe vitathatatlan, éppen ezért a kárpátaljai magyarok nemzeti identitását érinti az ukrán javaslat – fűzte hozzá Bauer Béla.

Arra, hogy a határon túli magyarok mit gondolnak az oktatásügy kérdésében már az ukrán botrány előtt, a GeneZYs szintén kíváncsi volt 2015-ben. Fontos figyelembe venni, hogy 2014/2015 során egy egészen más tendencia érvényesült a nyelvkérdést tekintve – magyarázta Papp Z. Attila, aki felhívja arra is a figyelmet: a határon túl élők nyelvtanulásának pszichológiai érintettségéről sem szabad megfeledkezni. Felvetődik: vajon nem könnyebb-e megtanulnia egy kárpátaljai magyarnak az esetleges jó lehetőségekhez vezető angol nyelven, mint ukránul?

A nyelvtanulással kapcsolatos attitűd a tervezett migrációval, vagy épp annak hiányával is összefügghet. A GeneZYs költözésre vonatkozó kérdéseiből kiderült, hogy markáns különbségek vannak a határon túli térségek között:

– mondja Orbán Balázs. Ennek hátterében az állhat, hogy Szlovákia és Románia Magyarországhoz hasonló fejlettségi szintre került az elmúlt években, míg például Ukrajnában nem zajlott ilyen erőteljes változás – tette hozzá. Bárhogyan is, a migráció ügye a nemzetpolitika szempontjából nem kívánatos, épp ezért sürgető rájönni hogyan lehetne a magyar lakosságnak megfelelő körülményeket biztosítani a határon túli területeken – állítja a migrációkutató.

Az előadás végéhez közeledve a közönség kérdéseiben is ez a téma köszönt vissza. Jeszenszky Géza magyar történész a külhoni magyarság jövőjéről kérdezve példának hozza Lengyelország esetét, akik kimentették nemzetiségi kisebbségüket Litvániából, miután a két ország nem tudott megegyezésre jutni. Az Antall-kormány külügyminiszterének felelve Orbán Balázs azt mondta: a kimentés stratégiája teljes öngyilkosság volna, mert véleménye szerint a határon túli magyar közösségek csak akkor tudnak erősödni, ha Magyarország is erős. A jelenlegi stratégia erre irányul, s célja a határon túli területeken nem Magyarországnak, hanem a magyarságnak, a magyar létnek gravitációs erőt szerezni – hangsúlyozta. Arról pedig, hogy ennek megvalósulásához a mi gondolkodásunkban mit kellene átállítani, már érdemes elkezdeni beszélni – tette végül hozzá.