Az is kiderült, hogy a kormányülésen két tárcának van vétójoga: a nemzetgazdasági miniszternek abban, hogy megmondja, van-e pénz egy intézkedésre; és az igazságügyi miniszternek abban, hogy alkotmányos-e egy megoldás. Trócsányi, aki korábban maga is alkotmánybíró volt, arról sajnos egy szót sem ejtett, hogy vajon például a lex CEU kapcsán felmerült-e benne legalább egy szemernyi alkotmányos aggály. Helyette inkább arról beszélt, hogy milyen fontos a törvények miniszteri indokolása, és ezek figyelembe vételére most már a bíróságok is kötelesek az új alaptörvény szerint.
Ezt mondjuk a jogtudomány képviselőinek többsége nem egészen így látja, de a miniszter szerint láthatóan a végső érv a jogértelmezésben is az erőé, vagyis, hogy mire gondolt a jogalkotó. A lex CEU példájánál maradva csak mellékesen jegyezzük meg: kíváncsian várjuk, hogy a bírók milyen csavaros érveléssel fognak nemzetbiztonsági okokra hivatkozni a felsőoktatási törvény értelmezésekor, a legfrissebb, nagy vihart kiváltó módosítás indokolásába ugyanis ezt is beleírták.
Trócsányi ezután olyan műhelytitkokba avatta be a hallgatóságot, hogy miként szokta „baráti jótanácsokkal” ellátni az Igazságügyi Minisztérium az AB-t konkrét ügyekben, úgynevezett „amicus curiae” beadványok útján. Ez elvileg kötőerővel nem bíró jogi észrevételezést jelent, felmerül azonban a probléma, hogy adott esetben épp az Igazságügyi Minisztérium által kidolgozott törvények alkotmányosságát vitatják az AB előtti eljárásban.
„Mit csináljon a jogalkotó, ha azt látja, hogy tényleg igaza van az indítványozónak? Lőjük lábon magunkat és ismerjük el, hogy alkotmányellenes törvényt alkottunk?”
– tette fel a költői kérdést Trócsányi, amit mindjárt meg is válaszolt a szakmai hallgatóságnak.