„Kína nem akar világcsendőr lenni” – szakértők a kínai-amerikai viszonyról

Marton Péter, Matura Tamás és Szunomár Ágnes beszélgetett a Corvinus Egyetemen az USA és Kína jövőbeli kapcsolatairól. A Gyakorlati Diplomácia Társasága rendezvényén a külügyi szakértők a most kiéleződött helyzetet és a várható fejleményeket elemezték.

Keleti bölcsesség 

Nagyon bizonytalan jelenleg a az amerikai-kínai viszony, mégis ez a 21. század legfontosabb bilaterális kapcsolata – kezdte a beszélgetést Matura Tamás Kína-szakértő. Felhívta a figyelmet arra, hogy Steve Bannon, Donald Trump főtanácsadója korábban kijelentette, hogy elkerülhetetlen a háború a két ország között. Habár lehet azt mondani, hogy ez az üzenet befelé szólt, de az ilyen kijelentéseket komolyan kell venni, mert hallja a másik fél is. 

Marton Péter, USA-szakértő hangsúlyozta, hogy egy konfliktusnak a két ország között rendkívül pusztító hatása lenne. A nukleáris hatalmak között fennálló kölcsönös megsemmisítés árnyékához hasonlóan most a kölcsönös gazdasági megsemmisítés fenyegetése áll fenn. Egy összekötött, gazdaságilag egymástól függő világban mindenkire káros következményei lenne a rivalizálás kiéleződése. Mostanra már nem unipoláris vagy bipoláris berendezkedésről, hanem zérópólusról kell beszélni. 

A Kína-szakértő Szunomár Ágnes,szerint egy konfliktusnak – szigorúan gazdasági értelemben – az Egyesült Államok csak vesztese lehet. Kína jelenleg nagyon bölcs türelemmel kezeli a helyzetet. Hozzátetteí: ebben szerepet játszik az is, hogy ebben az évben dől el, hogy újraválasztják-e a következő ötéves ciklusra a kínai elnököt. 

Kereskedelmi háború árnyékában

Marton Péter úgy fogalmazott, hogy már-már művészi meggondolatlanság lenne elindítani egy kereskedelmi háborút. Habár casus belliként szolgál a „kínai valutamanipuláció”, ez az érvelés ahhoz hasonlít, mintha a vizsgára készülő diákokat „tudásmanipulációval” vádolnánk. Megjegyezte, hogy itt már posztmodern kérdések jönnek a képbe: azt kéne vizsgálni, hogy milyen strukturálatlan kuszaság van az amerikai elnök fejében.

Erre reagálva Matura Tamás elmondta, hogy Kína – most már – nem vádolható valutamanipulációval. A globális intézményrendszerről való korábbi elképzeléseknek a mostani amerikai kormányzat hátba támadta azzal, hogy felszámolt több, korábban kiépített multilaterális egyezményt. Felszámolják a NAFTA-t, elkaszálták a TPP-t, ami Pekinget kihagyta volna a szabadkereskedelmi övezetből, miközben Kína nevet a markába. A délkelet-ázsiai országok tudatosan akarják építeni a gazdasági kapcsolataikat, és a mostani fejlemények tükrében már inkább Peking felé húznak. Hozzátette, hogy Ausztrália is hasonlóan tekint már a helyzetre.

Szunomár Ágnes szerint a gazdasági háború kölcsönös károkkal járna, de az USA-nak mégis sokkal nagyobb veszteségei lennének. Példaként megemlítette, hogy a Boeingek helyett Kína könnyen rendelhet Airbusokat, de az USA sokkal nehezebben talál új piacot. Szintén gondot okozhat, hogy a Kínából importált szójabab legnagyobb felvásárlói pont a Trumpot támogató államok.

„Furcsa telefonhívások korszaka”

A diplomáciai kapcsolatokkal kapcsolatosan Marton Péter az „Egy Kína-politikára” tért ki. Szerinte sokan félreértelmezik Trump telefonbeszélgetését a tajvani vezetőkkel. Ez a hívás közvetlenül a beiktatás után történt, amit a „furcsa telefonhívások korszakának” is lehet nevezni. Ekkor ugyanis a beiktatás utáni eufóriában sok nehezen értelmezhető hívás történt, az ausztrálok például csak egy golfjátékoson tudták elérni az elnököt a magántelefonján. A jövőben tehát nem jó a tajvani beszélgetésről az „Egy Kína-politikával” való szakításra következtetni. 

Matura Tamás kiemelte, hogy Tajvanban változások történtek, a Kuomintangot leváltotta a függetlenségpárti Demokratikus Progresszív Párt. Az ő céljuk a teljes függetlenség kikiáltása, erre Kína az ígéretei szerint a szakadár tartomány erőszakos visszafoglalásával válaszolna.

Szerinte Trump tudatosan fogadta a tajvaniak hívását, ezt azonban csak alkueszközként akarta használni. A Kína-ellenesség egyébként a közelmúltban minden kormányzat kezdeti külpolitikáját jellemezte, még időt kell hagyni a Trumpéknak is.

A valóság visszatüremkedik

A ködös elképzeléseknek Marton Péter szerint a valóság szab határokat, ami előbb utóbb visszatüremkedik és ezzel Trump is szembesülni fog. Matura Tamás szóba hozta azt is, hogy a preventív logikának megfelelően, ha jövőbeli fegyveres konfliktussal számolnak a szereplők, akkor az USA-nak most kellene lépnie. Jelenleg csak egy kínai repülőgéphordozó van, az amerikaiaknak pedig nem érné megvárni, hogy többet legyártsanak. A Fehér Ház kijelentései e tekintetben nem biztatóak.

Marton Péter hozzátette, hogy ez egy valószínűtlen szcenárió, de ha valamilyen módon fegyveres konfliktusra kerülne sor, az teljesen megváltoztatná a világpolitika jelenlegi logikáját. A technológiai változásoknak lesz ebben még döntő szerepe a jövőben – tette hozzá.

Szunomár Ágnes kijelentette: Kína nem világhatalom, hanem regionális nagyhatalom akar lenni. Peking máshogy gondolkozik, nem akarja a világhatalommal járó feladatokat és felelősséget felvállalni. Marton egyetértett azzal, hogy Kína nem akar világcsendőr lenni, de elképzelhetőek kínai katonai beavatkozások az elkövetkező húsz-harminc évben.

Matura ezzel szemben azt mondta, hogy habár Kína nem akar globális hegemón lenni, a körülmények lehet, hogy mégis ebbe a helyzetbe kényszerítik, amennyiben az USA nem biztosít világpolitikai stabilitást.