„Csak arra vigyázok, amit értékesnek tartok” – MFM-munkatársak a Mandiner.családnak

 

Király Zsuzsanna (KZs): A program egy-egy félnapos dramatikus játékon alapul, melynek során a gyerekeket végigvezetjük a női illetve a férfiúi termékenység testi folyamatain, megismertetjük, és játékosan megtapasztaltatjuk velük a testük működésének alapvető fizikai és lelki összefüggéseit. Az életkornak és nemnek megfelelő programokban külön kiscsoportokban folyik a munka a lányokkal és a fiúkkal. Azért külön, mert úgy sokkal nyíltabban, szabadabban tudnak beszélgetni, gondolkodni és kérdezni a saját testükről és a másik neméről is.

 

Bozó Andrea (BA): A játék dráma- és élménypedagógiai elemeket alkalmaz, például a testi folyamatokat különböző puha anyagból készített segédeszközökön lehet végigjátszani, de van olyan tárgy, amit meg is lehet kóstolni. A „játékvezető” egy kerettörténetbe helyezi a fogantatás történetét: játékos formában szemlélteti a lányok esetén a termékenység és a menstruáció, azaz a „Ciklus show”, fiúk esetén a hímivarsejtek haladási útja, azaz a „Titkos küldetés” történéseit. A játékban a gyerekek is szerepelnek. A lányok a történet megfelelő pontjain „ösztrogén-barátnőkké” vagy „progeszteron-csapattá” válnak, és ennek megfelelően alakítják a ciklust. A fiúk eljátsszák egy-egy hímivarsejt szerepét, alagutakon átbújva versenyeznek egymással, a legjobbak között kisorsolják a szerencsés „nyertest”, és végül megfejtik a „titkos kódot”, amit minden hímivarsejt magában hordoz.

 

 

BA: Igen. A program minden részének az a célja, hogy a résztvevőkben saját testük szépségét, működésének különlegességét és csodálatos voltát erősítsük meg. A testi folyamatok kedves és látványos bemutatása az értelem mellett főként az érzelmeket és az érzékszerveket célozza meg – ezért is minden érzékszervre ható, élményszerű a program. Ugyanakkor olyan új információkat is bemutat, amelyek ebben a korban még nem tartoznak a mindennapi tudáshoz (például a méhnyaknyák szerepe).

 

 

 

MZs: A projekt központi gondolata az, hogy a serdülő lányok és fiúk önképét és életérzését nagymértékben meghatározza az, hogy milyennek tapasztalják meg és értékelik a testüket, milyen üzeneteket hallanak meg a testükkel – és így saját magukkal – kapcsolatban. A saját test értékességének megtapasztalása alapvető fontosságú ahhoz, hogy az egészségükkel, termékenységükkel és szexualitásukkal felelősen tudjanak bánni. Ez minden megelőzés alapja, ezért a program jelmondata: „Csak arra vigyázok, amit értékesnek tartok.”

 

BA: A cél tehát az ismeretterjesztésen túl a pozitív testkép és a nemi identitás erősítése.

 

 

BA: A szülők bevonása a program fontos része. Az előzetes konzultáció és a programot követő beszélgetés során a szülők gyakorlati javaslatokat kapnak, hogy miként kezeljék a testi változások témáját serdülő gyerekeiknél. Tartós hatás ugyanis csak akkor várható, ha megfelelő szülői támogatás kíséri a gyermek fejlődését.

 

KZs: A témára nyitott szülői támogatás mellett legalább ilyen fontos a megfelelő pedagógusi hozzáállás, hiszen a gyerekek gyakorlatilag velük vannak a legtöbbet, sokszor a szülők mellett vagy helyett hozzájuk fordulnak információért, tanácsért. Ezért, amikor iskolákban tartunk foglalkozásokat, akkor nemcsak a szülőkkel, hanem a pedagógusokkal is elbeszélgetünk, előzetesen és utólag is.

 

 

 

KZs: Az a tapasztalat, hogy a tanároknak nincs idejük elmélyülten foglalkozni a témával, és a szakismereteik sem feltétlenül elegendők ahhoz a mélységhez, amit a mi foglalkozásaink e témában nyújtanak. A programot viszont képzett szakemberek oktatják, akik kezelni tudják a foglalkozás alatt felmerülő, esetleg a megszokottól eltérő kérdéseket, helyzeteket. A gyerekek elmondása szerint feléjük gyakrabban és könnyebben nyitnak, mint a szüleik vagy a tanáraik irányában. Ugyanakkor a szakértői foglalkozás nem váltja ki a szülői és a pedagógusi feladatokat felvilágosítás terén, hanem közös alapot nyújt a számukra. Nagyon fontos (lenne), hogy ezt a közös alapot a gyerekek továbbépítsék otthon a szüleikkel, az iskolában a tanáraikkal...

 

BA: Az iskolai foglalkozások révén az egész osztály ugyanazt az információ- és élménycsomagot kapja és ugyanabban az időben, ami az otthoni szülői felvilágosítás esetén nem lehetséges. Ráadásul, ez a program egy közösségformáló esemény is, amely alatt és után van közös téma, amiről a fiúk és a lányok külön-külön és együtt is „közös nyelven” tudnak beszélgetni egymással – és akár másokkal is, például a foglalkozáson ugyancsak részt vevő más osztálybeli diáktársaikkal, vagy tanáraikkal és szüleikkel.

 

 

KZs: Dehogy, sőt! Nagyon szívesen térünk vissza egy-két év múlva és folytatjuk a programot az adott életkornak megfelelő ismeretek és élmények átadásával, átbeszélgetésével. Például ide, a Budenz József Általános Iskolába már három éve járunk: az első alkalom óta minden ötödik évfolyam minden osztályába meghívnak minket, és jöttünk már vissza a hetedikesekhez is. Nagy öröm számunkra a gyerekeket viszontlátni és folytatni velük a közös munkát egy másik szinten.

 

 

 

 

KZs: A legfontosabb talán az, hogy a lányok szerint sokat, illetve nagyon sokat segített a foglalkozás abban, hogy jobban megértsék a testükben végbemenő és várható változásokat. A legtöbbjüknek nagyon tetszett az egész foglalkozás, legjobban maga a módszer „játékos”, „beszélgetős” jellege, és az, hogy csak lányok voltak, fiúk nélkül. Legkevésbé az tetszett nekik, hogy nem minden osztálytársuk vette elég komolyan. A legnagyobb újdonságot számukra az egyes részletek (ösztrogének, sárgatesthormonok, méhnyaknyák stb.) jelentették, de sokuk számára az egész termékenységi-menstruációs folyamat újdonság volt. A lányok döntő többsége (egy-két határozott ellenvéleményt kifejtő kivételtől eltekintve) szeretne még többet tudni a témáról és szívesen beszélgetne máskor is ezekről a dolgokról.

 

BA: A fiúk esetében hasonló volt az eredmény. Az egyetlen lényeges különbség csak abban volt, hogy kinek mi volt a legnagyobb újdonság (a magömlés, a spermium útja, a menstruáció és a születés), valamint kinek mi tetszett a legjobban („minden”) és a legkevésbé („semmi”). Ebből látható az is, hogy a fiúk általában kevésbé lelkesek és alaposak a kérdőívek kitöltését illetően. Ahogy az is jellemző, hogy a fiúk között kicsit többen voltak akiknek „ennyi elég volt” és nem szeretnének a témáról tovább beszélgetni.

 

 

KZs: A lányok nagyon aktívak, érdeklődők voltak, jó volt velük együtt lenni. Az a legszebb ebben, hogy ez nemcsak munka, hanem örömöt adó hivatás is a számomra.

 

BA: Nekem is hatalmas örömforrás ez a munka. Nagyon jó érzés látni, ahogy ezek a gyerekek – különösen a fiúk –, akik kortársaikra jellemzően izgágák, hangosak és alapvetően „kütyü”-orientáltak – hogyan nyílnak meg egy ilyen „nem mindennapi” téma és oktató iránt, egy nem „online” foglalkozás keretében. Az elején még megy a röhögcsélés, a beszólások, egymás bökdösése, de aztán általában elcsendesednek, ahogy lefektetjük a játékszabályokat, és amint elkezdődik maga a játék, szinte észrevétlenül bevonódnak a foglalkozásba. Akiknek ez nehezebben megy – jellemzően fiúk –, őket különböző pedagógiai „trükkökkel” segítjük. Egymás „cikizését” viszonylag hamar le tudjuk szerelni, egymás meghallgatását már jóval nehezebb elérni – nem véletlenül, hiszen ez is korosztályi sajátosság. Ahogy az is, hogy a gyerekek – mondanom sem kell, leginkább a fiúk – alig ismerik a nemi szervek hagyományos elnevezését – ezen is igyekszünk változtatni, új fogalmakat, neveket tanítani. És persze közben mi is folyamatosan tanulunk tőlük.

 

 

KZs: Körülnézhetnek az MFM-projekt^®, illetve az Életünk a Család! holnapjain, de kereshetnek minket közvetlenül is. Elérhetőségeink: [email protected], 06/30-403-4505, illetve [email protected], 06/30-990-4688.

 

 

Fotók: Fülöp Ildikó