Magyar, német, rác lakosság népesítette be újra, s a püspöki központ is elkezdte a fizikai és szellemi építkezést a barokk korban. Az újra takarossá váló kisváros a 19. század második felére dübörgő ipari központtá vált, ahová szerte a birodalomból érkeztek munkások, mesterek, szakemberek és családtagjaik – amivel Pécs a hazai innováció egyik fellegvára lett. E fellegvár egyik bástyája pedig a Zsolnay-gyár volt, amely világszínvonalú újdonságaival és széles termékpalettájával igazi magyar csoda lett az elmúlt másfél évszázadban.
Ez nem valósult volna meg az alapító-tulajdonos család nemzedékeinek elköteleződése és tehetsége nélkül. A Zsolnayk néhány generáció alatt megérdemelt hírnévre és vagyonra tettek szert. Ősapjuk, Zsolnay József szabó- mester Szombathelyről érkezett Pécsre. Fia, Miklós rendkívül sikeres kereskedőként emelkedett fel, így utódai már nagyban tudtak gondolkodni. Ő alapította meg azt a keménycserép-manufaktúrát, amelyből fia, Vilmos felépítette a világhírű gyárat, az ő fia, Miklós pedig folytatta a vállalkozást. A művészi ambíciókkal induló Vilmos alapos kutatásokkal és kreatív ötletekkel egyedi termékeket talált fel a porcelánfajansztól a pirográniton át az eozinig.
Kifinomult porcelánjai, kerámiái és Monarchia korabeli középületeink ragyogóan színes cseréptetői révén Zsolnay Vilmos munkássága évszázadokig fenn fog maradni
– egy tehetséges család, a pécsi kulturális örökség és a magyar szellem egyedi, nagyszerű és szépséges örökségeként.
A szerző a csaladtortenet.blog.hu írója