Baranya, a kis magyar kultúrbástya

Már a rómaiak alapítottak várost a Mecsek déli oldalán, a helyszín és a klíma talán az itáliai hazára emlékeztette őket. Sopianae a Kárpát-medencei római, 

A 15. század derekán a horvát–magyar nemesi családból származó Csezmiczei János teljes természetességgel szívta magába itáliai tanulmányai és későbbi utazásai során az olasz földön is még csak ébredező reneszánszt és humanizmust, hogy aztán átplántálja a baranyai „magyar Mediterráneumba”. Janus Pannoniusként jegyzett költeményei révén a magyar és európai kultúrtörténet nagy alakjává nemesült, de élete és érdeklődése nagy részét a politika töltötte ki – s Mátyás király haragja elől menekülve érte utol a halál, félúton Magyarhon és Itália között. 

Az egy ideig már a középkorban egyetemmel rendelkező Pécsen aztán megszakadt a humanizmus kora: Mohács után a törökök hamar megtelepedtek a kellemes városban, és a maguk képére formálták. Evliya Çelebi, az ékesszólás – és nagyotmondás – török mestere így regélt a korabeli Pécsről Karácson Imre fordításában: „A városban magyar, bolgár, szerb, görög, őrmény és frenk nincs, de zsidó van. Összesen 2200 iszlám háza van, melynek alacsonyabb-magasabb, régies alaku szép kőépületek s leírásukra a nyelv elégtelen. Minden háznak a tetejét megannyi díszes, rózsaszínü cserép fedi, úgy, hogy ilyen cserepeket egy országban sem láttam. Középszerü házai azonban itt-ott deszkazsindelylyel vannak fedve. […] Minden házban szőllők, kertek, vízmedenczék és szökőkutak vannak. Összes utczái sakktábla festése szerint lerakott főutak, úgy, hogy bármely irányba nézünk, ezek az útak a városnak egyik végétől a másikig meglátszanak. Két oldalról véges végig széles kövü, régi kövezetü, igen tiszta gyalogjárók vannak. A fő közúton a város előkelőinek negyven palotája van.” 

Magyar, német, rác lakosság népesítette be újra, s a püspöki központ is elkezdte a fizikai és szellemi építkezést a barokk korban. Az újra takarossá váló kisváros a 19. század második felére dübörgő ipari központtá vált, ahová szerte a birodalomból érkeztek munkások, mesterek, szakemberek és családtagjaik – amivel Pécs a hazai innováció egyik fellegvára lett. E fellegvár egyik bástyája pedig a Zsolnay-gyár volt, amely világszínvonalú újdonságaival és széles termékpalettájával igazi magyar csoda lett az elmúlt másfél évszázadban. 

Ez nem valósult volna meg az alapító-tulajdonos család nemzedékeinek elköteleződése és tehetsége nélkül. A Zsolnayk néhány generáció alatt megérdemelt hírnévre és vagyonra tettek szert. Ősapjuk, Zsolnay József szabó- mester Szombathelyről érkezett Pécsre. Fia, Miklós rendkívül sikeres kereskedőként emelkedett fel, így utódai már nagyban tudtak gondolkodni. Ő alapította meg azt a keménycserép-manufaktúrát, amelyből fia, Vilmos felépítette a világhírű gyárat, az ő fia, Miklós pedig folytatta a vállalkozást. A művészi ambíciókkal induló Vilmos alapos kutatásokkal és kreatív ötletekkel egyedi termékeket talált fel a porcelánfajansztól a pirográniton át az eozinig.

– egy tehetséges család, a pécsi kulturális örökség és a magyar szellem egyedi, nagyszerű és szépséges örökségeként.

A szerző a csaladtortenet.blog.hu írója

Nyitókép: Shutterstock