Borul a balos narratíva a kulcsmutatóban: Magyarország szélsebesen halad, előzzük az uniós átlagot

Február van, a 2026-os esztendő talán egyik legfontosabb hónapja a magyar családok számára, hiszen a „nagy kifizetések” időszaka ez. Mégis, a napi politikai csaták zajában hajlamosak vagyunk szem elől téveszteni azt a gigantikus társadalmi mozgást, amely az elmúlt tizenhat évben ment végbe Magyarországon. A Kontextus Cash Talk legutóbbi adásában Szalai Piroska miniszterelnöki főtanácsadó és Palóc André olyan adatsorokat ismertetett, amelyek végérvényesen leszámolnak az évtizedes ellenzéki toposzokkal.

A beszélgetés kiindulópontja egy olyan statisztikai tény volt, amely mellett nem lehet szó nélkül elmenni: 2010 óta összesen közel 1,3 millió honfitársunk emelkedett ki a szegénységből. Ha valaki emlékszik még a 2010-es állapotokra – a devizahitelek fojtogató szorítására és a tömeges munkanélküliségre –, az tudja, hogy akkoriban a magyar társadalom egyharmada élt a szegénység kockázatával fenyegetve. Mára ez az arány 20 százalék alá csökkent, ami azt jelenti, hogy Magyarország ezen a téren már jobban teljesít, mint az Európai Unió átlaga.

Szalai Piroska a műsorban rámutatott: az Európai Unió hivatalos mérése e területen egy rendkívül komplex mutatót, a szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázatának kitettek arányát vizsgálja. Ez a mérőszám nemcsak a jövedelmet nézi, hanem olyan húsbavágó kérdéseket is, mint hogy tud-e a család kétnaponta húst fogyasztani, el tud-e menni évente egy hétre nyaralni, vagy képes-e finanszírozni egy váratlan kiadást, például egy csőtörést. A számok pedig makacs dolgok: a magyar családok az uniós átlagnál kisebb arányban küzdenek ezekkel az alapvető megélhetési gondokkal, sőt, a „sor végéről” a középmezőny elejére ugrottunk az uniós rangsorban.

Palóc André ehhez hozzátette: 2010 és 2026 között nemcsak a szociális háló erősödött meg, hanem a munkaalapú társadalom ígéretéből is valóság lett. Az az 1,3 millió ember, aki kikerült a statisztikai értelemben vett szegénységből, ma már a középosztály tagjaként dolgozik, adózik és tervezi a jövőjét.

A műsorban felhangzó rövid utcai interjúk is ezt a valóságot tükrözték vissza: az emberek érzik a saját bőrükön, hogy 2010 óta nőtt az életszínvonaluk, a reálkeresetük és javultak az életkörülményeik. Míg a Kádár-rendszer „legvidámabb barakkja” csak hitelből és a jövő feléléséből tudott látszatjólétet fenntartani, addig a mostani eredmények mögött valódi gazdasági teljesítmény és egymillió új munkahely áll. 2026-ra eljutottunk oda, hogy a szegénység elleni küzdelem már nem csupán segélyezést jelent, hanem a felemelkedés valós lehetőségét minden magyar számára. Aki pedig a tények ismeretében is az ellenkezőjét állítja, az nem a magyar valóságról, hanem a saját politikai vágyairól beszél.

Nyitókép: MTI/Miniszterelnöki Kommunikációs Főosztály/Fischer Zoltán