Memento mori – emlékezünk-e még a halálra?
Egy olyan világban élünk, ahol a gyerekek, de sokszor a fiatalok sem találkoznak időben az elmúlással, a halállal.
Egy svájci kutatás eredményeit publikálták az Evolution and Human Behavior újságban, melyek szerint azok a nagyszülők, akik segítenek az unokák nevelésében, tovább élnek, mint azok, akik nem foglalkoznak az unokáikkal.
A kutatási tanulmányban írtaknak minden szülő örül, egyrészt mert erre hivatkozva többször meg lehet kérni a nagyszülőket, hogy vigyázzanak a gyerekekre, másrészt pedig nyilván boldoggá tesz mindenkit, hogy ha sokáig élnek a felmenői – írja az NLCafé.
A kutatók 500 idősebb, 70-103 év közötti embert vizsgáltak, hogy vajon milyen különbségek vannak köztük aszerint, hogy gondoskodtak-e az unokákról vagy sem. A vizsgáltak között voltak olyanok is, akik nem nagyszülők, de az ismerősök gyerekeivel sokat foglalkoztak.
Az eredményekből az látszik, hogy hosszabb ideig éltek azok, akik sokat időt töltöttek a saját unokáikkal. A vizsgált csoport fele a vizsgálat után 10 évvel még életben volt, míg azok, akik nem gondoskodtak senkiről a környezetükben, 5 éven belül meghaltak. Azok pedig, akik ismerősök gyerekeivel foglalkoztak, 3 évvel túlélték a magányos társaikat.
A kutatásból úgy tűnik, hogy a hosszú élet titka a másokról való gondoskodás és segítés. Jó hatással van az egészségre, ha törődünk mással is magunkon kívül, főleg akkor, ha ez a másvalaki egy kisgyerek. De az is kiderült, hogy túlzásba sem szabad vinni a nagyszülők terhelését: az unokák körüli túlzott felelősség káros hatással lehet a nagyszülők egészségére.