François Fillon jelentkezett a leginkább jobboldalinak tekinthető gazdasági programmal – amely jelentős megszorításokat, a közszférában félmilliós leépítést és a 39 órás munkahét visszaállítását irányozza elő –, és a társadalmi kérdésekben is konzervatív intézkedéseket ígér „a liberális és a tekintélyelvű jobboldal szintéziseként”. A bevándorlás „szigorúan minimálisra csökkentése” és a „nemzeti szuverenitás” helyreállítása is fő céljai közé tartozik, valamint az Oroszországgal való közeledést is fontosnak tartja.
A hét jelölt közül messze kiemelkedett az első három helyen végzett politikus, negyedik lett egyetlen nőként Nathalie Kosciusko-Morizet (2,6 százalék), Bruno Le Maire (2,4 százalék), a párton kívüli ultrakonzervatív jobboldalt képviselő Jean-Frédéric Poisson (1,5 százalék) és Jean-François Copé (0,3 százalék) előtt. A részvételi arány meghaladta a szervezők várakozását, akik maximálisan 4 millió választóra számítottak, de délig már több mint egymillióan, délután 5 óráig pedig több mint 2,5 millióan jelentek meg a 10 ezer szavazóhelyiség hetven százalékában. A legtöbb helyen legalább egy órát, de volt ahol két órát is kellett várakozni a szavazni szándékozóknak, hogy leadhassák a voksukat.
Rekordrészvétel az előválasztáson
Először rendezett minden választó számára nyitott jelöltállító előválasztást a francia jobboldal fél évvel az elnökválasztás előtt. A baloldal öt évvel ezelőtti előválasztásának első fordulójában 2,6 millióan vonultak az urnákhoz, így a jobbközép Köztársaságiak által rendezett előválasztás részvételi aránya rekordnak számít.
A voksolás tétje jelentős, hiszen a belviszályokban meggyengült baloldal meglehetősen népszerűtlenné vált az elmúlt kormányzási időszakban. Így a jobboldali elnökjelölt jó eséllyel a Nemzeti Front jelöltjével, Marine Le Pennel mérkőzhet majd meg az elnöki címért jövő májusban. Jóllehet Le Pennek választásról választásra nő a támogatottsága, egyes – szélsőségesnek tartott – nézetei miatt a legtöbb franciából még mindig ellenérzést vált ki.