„(...)
Mi indított ennek az interjúkötetnek az elkészítésére?
2014 decemberében Ferenczi Andrea, aki később a könyv szerkesztője lett, átküldött nekem egy cikket, Valahol egy kisbaba vár ránk címmel. A Lugosi házaspár három gyermek után úgy érezte: annyi szeretettel telítődtek, hogy tovább kell adniuk egy picinek. Az a kisfiú, akit végül örökbe fogadtak, 2014-ben a Virtuózok zenei tehetségkutató verseny fődíját nyerte el — ő nem más, mint Lugosi Ali. Emlékszem, mit írtam Andreának, miután elolvastam a beszélgetést: »Ez most kinyitott egy ajtót a szívemen... Úgy szeretnék ilyen emberi történetekről írni!« Ez a mondat azonban nem volt tudatos.
Aztán amikor megkerestek a Harmat Kiadótól, hogy lenne-e kedvem egy örökbe fogadó szülőkkel készítendő interjúkötetben részt venni, épp azon vívódtam, vajon megtaláljuk-e a helyünket az új gyülekezetünkben, úgyhogy azt mondtam: »Adj ma valami jelet, Uram!« Aznap odajött hozzánk egy hölgy az alkalom végén, akiről néhány percnyi beszélgetés után kiderült, hogy örökbe szeretne fogadni egy roma kislányt, és már fel is került a Tegyesz (Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálat) várólistájára. Ő volt az imaválasz! Tulajdonképpen én egy jelet kértem, de kettőt kaptam.
Hogyan lett az álomból valóság, miként született meg ez a könyv?
Hat hónapon át a fotós társammal, Lukács Gabival Gyulától Pécsig keresztül-kasul bejártuk az országot. A szövegek feldolgozása és a szerkesztővel folytatott közös munka újabb fél évet vett igénybe. (...)
Előfordult, hogy az út során defektet kaptunk, hogy több tíz oldalnyi munkám elszállt a gépről, hogy rossz vonatra szálltunk… De annyi szívet melengető találkozásnak lehettünk a részesei, hogy ezek a kellemetlen élmények mind felülíródtak.
Mi alapján válogattatok az interjúalanyok között? Kik kerültek bele ebbe a könyvbe?
A történetek előbb-utóbb utolérik az embert. Csak hogy egyet említsek: több évvel ezelőtt egy rádióműsorban szerepeltem, és az adás után felhívott egy hölgy, hogy egyszer úgy elmesélné nekem az életét. Évek múltával előkerestem a telefonszámát, mert tudtam, hogy most jött el az idő, ő ugyanis közben örökbe fogadott egy Down-szindrómás kislányt.