Az anyák egyedül küzdenek

„Családháló: Azt mondják, a szülés utáni depressziót (PPD) nagyon jól lehet kezelni, ráadásul nagyon sok nőt érint. Ennek ellenére rengetegen még addig sem jutnak el, hogy felismerjék: baj van. Mi váltja ki a PPD-t (a hormonokon kívül)?

Sződy Judit: A szülés nagyon különleges helyzet az életünkben. Nem csupán egy fordulópont, ami várható volt, és előrevisz, hanem rengeteg nemkívánatos »hordalékot« előhozhat a múltból. Az az ember, aki megküzdött a gyermekkorával, és önálló felnőttként úgy érezte, nyugvópontra jutott, a saját gyermeke születésével újra találkozik a múltjával.

Egyrészt: milyen szülő leszek én. Csak olyan ne legyek, mint az anyám? Vagy ellenkezőleg: jaj, hogy fogok én fölérni az anyámhoz? Sokszor letaglózó felfedezés, hogy ennyire bennünk él ez a törekvés, és azt tapasztalhatjuk, hogy hiába vagyunk tudatosak, nem tudunk a saját elvárásainknak megfelelni.

A másik »hordalék« az eredeti családdal való kapcsolat. A nő eddig önálló felnőttként gondolt magára, most beszippanthatja a gyerekszerep, az újdonsült nagyszülők akarják a kezükbe venni az irányítást, arra hivatkozva, hogy ők már tapasztaltak. Van, aki ebbe beleengedi magát, van, aki vívni próbál ezzel, egyik sem jó. Előkerülnek a régi konfliktusok újra, amelyek elszívják az amúgy is bizonytalan anya erejét. Nehezítő tényező, ha a nő nem kellő önismerettel, nem kiforrott értékrenddel válik anyává, és esetleg olyan gyermeknevelési, gondozási gyakorlatot választ, ami valójában nem hozzáillő, csak éppen divatos, vagy éppen ezt javasolja a család, az orvos, a védőnő. 

Talán a legfontosabb nehézség, hogy az anyákra az anyaság rászakad, és nem belenőnek, mint régen a kislányok, akik totyogó koruktól részesei voltak a közösségben születésnek, halálnak, mindennek, amit az élet hoz. Ráadásul nincs az a megtartó, vigyázó közösség, amire egy évszázada még a legtöbb anya támaszkodhatott az európai kultúrkörben is. Az anyák egyedül küzdenek.    

CSH: Milyen hatással van az anya-baba kapcsolatra az anya depressziója / pszichózisa? Mik a rövid- és hosszútávú következményei a kezeletlen állapotnak?

Sz. J.: Az anya pszichózisa öngyilkossághoz, a kisbaba veszélyeztetéséhez is vezethet. A szülés utáni depresszió is torkollhat szélsőséges esetben öngyilkosságba. A depressziós anya nem tükrözi vissza a kisbaba érzelmeit, érzelmileg nem hozzáférhető, »nem arra válaszol, amit a baba kérdez«, nincsenek értelmezhető arckifejezések, gesztusok – ezért a baba ambivalensen kötődik, valójában soha nem tudja, milyen akciójára mi lesz a reakció. Ez szorongáshoz, félelmekhez, és érzelmi zavarhoz is vezethet, hacsak nincs a baba közvetlen közelében egy olyan szeretetteljes, támogató családtag, aki kompenzálja az anya elérhetetlenségét. 

CSH: Milyen lehetőségei vannak egy anyának (illetve a családnak), ha észlelik, hogy baj van? Hová fordulhatnak?

Sz. J.: Mindenki tartozik területileg pszichiátriai ellátóhelyhez, ahol elvileg TB által támogatott ellátást kap. Ám sajnos sokszor nagy távolságra vannak a szakemberek az anya lakóhelyétől, így nagyon nehéz rendszeres terápiához jutnia egy kisgyermekes anyának. Marad tehát a magánrendelés, ha az elérhető, illetve a Szent János kórház Együtt programja a pszichiátriai és a gyerekosztály összefogásában, ahol az anya és a baba együtt lehet az intézményben.”

(...)