A Tisza Párt ígérete: a joguralom felszámolása
Rés az ellenzéki pajzson. Petri Lukács Ádám írása.
Harminc éve befogadóbb volt a társadalom, de nem értették a siketeket. Ma már vannak tolmácsok, de az emberek félnek az ismeretlentől, a hallássérültek speciális kommunikációjától.
Mintegy negyedmillió magyar, világszerte pedig a teljes népesség 4,2%-a, közel 70 millió ember hallássérült a WHO adatai szerint. Szeptember utolsó vasárnapja a siketek világnapja.
A jelnyelv a siketek közös nyelve, ez az, ami ezeket az embereket összeköti — mondta az M1 Esély című magazinműsorában Juhász Ferenc, a Siketek és Nagyothallók Országos Szövetségének (SINOSZ) esélyegyenlőségi referense.
Amikor egy családban hallássérült kisbaba születik, a családtagoknak el kell fogadniuk, hogy gyermeküknek szüksége van a jelnyelvre, hiszen így tud hatékonyan kommunikálni, valódi tudást elsajátítani.
Magyarországon 2009 óta törvény szabályozza a közszolgáltatásokhoz való egyenlő hozzáférést, vagyis az ingyenes jelnyelvi tolmácsolást a siketek és a siketvakok számára.
A 80-as években nagyon nehéz volt a hallókkal kapcsolatot tartani, ugyanakkor a munka világa sokkal befogadóbb volt. Ma viszont sokkal befogadóbbak a hallók, munkába állni viszont siketként jóval nehezebb, nem vállalják ugyanis a felelősséget a munkaadók — beszélt tapasztalatairól a SINOSZ referense.
A siketek világszövetsége, a World Federation of the Deaf (WFD) képviseli a hallássérültek emberi jogait. A 134 nemzeti szövetségből álló szervezet küldetése, hogy elérjék azt, a siketek minőségi életet élhessenek, beleértve az önálló döntéshozatalt, a jelnyelvet, az oktatást és a munkavállalást valamint a közösségi életet.