Beszámoló a „Migránshelyzet” női szemmel konferenciáról

A közelgő népszavazás kapcsán a FICSAK akciósorozatot indított, amelynek első állomása a szeptember 14-i „Az én Európám” üzenőfal felállítása volt a II János Pál pápa téren, második állomása a szeptember 20-i „Migránshelyzet” női szemmel című konferencia, a harmadik állomás pedig a szeptember 30-i a Séta a családok szabadságáért felvonulás lesz, ahol színes lufikkal szeretnék üzeneteinket Brüsszelbe eljuttatni. 

Sokakban talán felmerül a kérdés, hogy mi köze a FICSAK-nak a migrációhoz? Németh Szilvia szóvivő, a konferencia moderátora ennek megválaszolásával vezette fel a konferenciát: „Alig, hogy véget ért a nyári szünet, komoly dilemmával találtuk magunkat szembe: a Fiatal Családosok Klubja ugyebár a családos lét szépségeinek a hangsúlyozását, ha úgy tetszik, reklámozását tűzte zászlajára, vajon belefér-e ebbe, hogy civil szervezetként állást foglaljunk a közelgő népszavazásról? Lehet-e véleményt mondanunk az illegális bevándorlásról? Sokáig persze nem tanakodtunk, hisz a híradásokat figyelve mindannyiunk számára hamar egyértelművé vált, hogy ami most Európával és benne hazánkkal történik, az rólunk, a mi életünkről, gyermekeink jövőjéről szól! Vagyis nemcsak, hogy lehet, de családos szervezetként kutya kötelességünk foglalkozni a témával!"

A konferenciát Király Nóra, a FICSAK alapítója, a rendezvény háziasszonya nyitotta meg. 

NEM akarunk olyan Európát, ahol mindennaposak a terrortámadások! Nőként NEM akarunk rettegni sötétedés után az utcán, és félni attól, hogy vajon zaklatják-e gyermekeinket iskolába menet! Féltjük a biztonságunkat, az évszázadok során kivívott jogainkat, felhalmozott kulturális örökségünket - mondta, hozzátéve, hogy a kötelező betelepítés ellen szülőként nemcsak jogunk, de kötelességünk is felemelni a szavunkat. 

Király Nóra azt is fontosnak érezte kiemelni, hogy a NEM-mel szavazás nem egyenlő a szívtelenséggel, csak a valódi menekülteket meg kell különböztetni a gazdasági bevándorlóktól: „Tudjuk, hogy a bevándorlók nagy része maga is áldozat. Áldozatok azért is, mert hittek a brüsszeli politikusok felelőtlen ígérgetéseinek. Ugyanakkor azt is tudjuk, hogy a kényszerbetelepítés nem megoldás, a problémát helyben kell kezelni és ezúton szeretnénk ehhez minden segítséget megadni és minden közös gondolkodásban benne vagyunk.”

A konferencia díszvendége Pelczné dr.Gáll Ildikó volt. (Az Európai Parlament alelnökeként, aktivitása alapján, nemrég beválasztották az 50 legbefolyásosabb európai politikus közé.) 

„Nem beszélünk eleget és elég határozottan a nőket érő hatásokról, veszélyforrásokról, amelyek a migránsválság velejárói, pedig felelősséggel tartozunk a családjainkért, a gyermekeinkért, a jövőjükért. Nagy a tét: eddig másfél millióan érkeztek az EU-ba, és ez a szám nem végleges” – hívta fel a figyelmet. Az alelnök szerint az Európába érkezők tudják, hogy itt mások a nők jogai, de ezt nem akarják elfogadni, tudomásul venni, mert az ő kultúrájukban a nők sokkal kevesebbet érnek. Emiatt – folytatta – ezeknek az embereknek a felvilágosítása mit sem ér, az ügy egyetlen helyes kezelési módja a jog.

Felelős döntésekre és a döntések következményeinek a vállalására van szükség ebben az ügyben is – mondta, hozzátéve, hogy ezt az EU-tól mindeddig nem kaptuk meg. Mi lenne, ha egy cégvezető ilyen rosszul „számolna”, mint az EU a migránsok várható számának ügyében? – tette fel a költői kérdést. 

Arra a kérdésre, hogy van-e a nőknek feladata ebben az ügyben, az alelnök asszony válasza ez volt: „Hát persze. A kulturális és erkölcsi örökség részesei vagyunk. Gyengédek vagyunk, de a kezünk egyáltalán nem gyenge. A mi kezünkben van a múlt, a jelen és a jövő. Azt is mondhatnánk, hogy mi vagyunk az őrzői hazánk morális tőkéjének. Azt gondolom, hogy nem csak élnünk kell állampolgári jogunkkal, hanem kötelességünk is! Ez az ügy réges-rég túlmutat pártpolitikai érdekeken, itt közös jövőnkről van szó!"

A nyitóbeszédek után a szakértő vendégek kiselőadásai következtek. 

Sántha Hanga, a Migrációkutató Intézet vezető kutatója hosszú évekig Svédországban élt, így közvetlen tapasztalata van arról, hogy hova vezet a svédek híresen migránsbarát, végtelenségig toleráns bevándorlási politikája. A kutató, aki sokáig foglalkozott az iszlám fundamentalizmussal összefüggő terrorcselekményekkel, elmondta: „ A fiatal muszlim lányok nem találják szerepüket, identitásukat a társadalomban, ezzel könnyű célpontjaivá válnak az Iszlám Állam toborzóinak. Propagandájukban célirányosan a másod-, harmad-, negyedgenerációs bevándorlók között keresik a csatlakozókat." Beszédét azzal zárta, hogy a szilárd nemzeti indentitásnak nagyon fontos szerepe van. Ha ez nincs, egyre képlékenyebb a társadalom, és egyre nagyobbak a problémák - mondta.

Pálffy Károly, Bicske polgármestere is közvetlen ismeretekről tudott beszámolni a bevándorlókkal kapcsolatban, hiszen az ottani befogadó állomás lakói bőven szolgáltatnak tapasztalatot. A település első embere elmondta, hogy városukban már a rendszerváltást megelőzően is üzemelt a tábor, a lakosság pozitívan és befogadóan állt a számottevő probléma nélkül beilleszkedő bevándorlókhoz. Ez a békés helyzet 2012 óta jelentősen megváltozott: amióta Brüsszel nyitottá tette a tábort, jelentősen csökkent a közbiztonság: mindennaposak a helyieket érő atrocitások, rendszeresen történnek lopások, fiatal férfiak falkába verődve inzultálják a lányokat az utcán, és általánosságban elmondható róluk, hogy egyre követelőzőbbek. Azóta „a bicskeiek élete 180 fokos fordulatot vett" – mondta – hiszen a bevándorlók összetételének, számának és viselkedésének jelentős megváltozása megváltoztatta a lakosság hozzáállását is: a családok féltik gyermekeiket, már nem engedik el őket egyedül, inkább autóval viszik őket iskolába, a nők sem szívesen sétálnak az utcán egyedül.

Georg Spöttle, aki biztonságpolitikai szakértő, hosszú éveket töltött terrorelhárítóként a német hadseregben, fontosnak tartotta elmondani, hogy az arab emberekkel és az iszlámmal alapvetően semmi baja, de katonaként megtapasztalta a fundamentalizmus legsötétebb bugyrait, melyekről úgy véli, nem lehet nem beszélni a migráció veszélyei kapcsán. Előadásában hosszasan sorolta a megrázó történeteket, melyek arra világítottak rá, hogy a bevándorlóknak bizonyos rétege, illetve azok képviselői alapvetően vallási okokból, abszolút alkalmatlanok, képtelenek az európai társadalmakba integrálódni.

Végül Orbán Balázs, a Migrációkutató Intézet főigazgatója foglalta össze, mi a tétje a közelgő népszavazásnak. Alapvetőnek tartja, hogy paradigmaváltás történjen a bevándorlás-politikában. Kifejtette, hogy Európában alapvetően két álláspont feszül egymásnak a migráció kapcsán. A befogadás pártján állók szerint nem lehetünk befolyással a folyamatokra, így, bárki, aki Európába jön, be kell fogadni, ezért ők   ki akarják alakítani az állandó és kötelező elosztási mechanizmust, hogy zökkenőmentesen áramolhassanak a bevándorlók a kontinensre – mutatott rá. Ezzel szemben áll az az stratégiai álláspont, amely szerint kontrollálható és befolyásolható a bevándorlási folyamat. Ők azt mondják, hogy az Európai Unió határán meg kell állítani a bevándorlókat, és csak szigorú ellenőrzés után lehet beengedni a valóban segítségre szoruló embereket. 

Orbán Balázs szerint a népszavazás ezért nem 1200 ember befogadásáról szól, hanem az EU hibás migráció-kezelési mechanizmusának megváltoztatásáról. A népszavazás ugyanis megfelelő eszköz lehet arra, hogy lavinát indítson el, hisz, ha más tagországok is a magyar kormány álláspontjára helyezkednek, az megváltoztathatja az Európai Unió hozzáállását a menekültválsághoz.