Nem örül Lázár a Matolcsy-ügynek

Több mint két és fél órán át ültünk a kormányinfón csütörtök délután, ahol Lázár János szokás szerint ismertette a kormány terveit, majd egy óra után újságírói kérdésekre – köztük a mieinkre – válaszolt. A kancelláriaminiszter megélhetési rezsicsökkentést (értsd: alapvető élelmiszerek áfájának csökkentése) jelentett be, meg még sok mindent, amiről már beszámoltunk itt, jöjjenek tehát a politikai ínyencségek, majd a Mandiner kérdéseire adott válaszok.

„Elment Gyurcsány esze. Reméljük, nem örökre.”

Ezt mondta Lázár a budai vár felújításával kapcsolatban. Feldézte ugyanis, hogy Gyurcsányék 2004-ben határozatot hoztak arról, hogy visszaépítenek és állami funkcióval töltenek fel épületeket a várban, sőt, 9 milliárd forintot el is különítettek erre. Lázár szerint a mostani kormány csupán Gyurcsányék határozatát hajtja végre, amely jó határozat, mert... és itt jött a fenti idézet. Lázár aztán reményét fejezte ki, hogy Gyurcsány jelenlegi állapota csak időleges és „nem örökre” ment el onnan az ész. Lázár azt is reméli, Gyurcsány támogatni fogja saját határozatát. 

„Az Index hazudik. Még ma kérjenek elnézést.”

Ez azóta már meg is történt, az Index helyreigazított. Orbán Gáspár ügyéről van szó, akiről a portál azt írta: a TEK menekítette haza Afrikából. Lázár ezt egyértelműen cáfolta, azt mondta, semmilyen állami szervnek semmi köze nem volt Orbán Gáspár utazásához, aki „a saját lábán” jött haza. (Azt nem tudhatjuk pontosan, hogy a “saját láb” emlegetése egy Orbán-gyerek esetében üzenet volt-e a miniszter részéről, de tippünk szerint semmi esetre sem, csak véletlen egybeesés.)

„Nem örülök. Ezzel nagyjából elmondtam a véleményem.”

Kerülgette, kerülgette Lázár a legforróbb kását, de a végén csak kibökte. Természetesen Matolcsy Györgyről, a Magyar Nemzeti Bankról, annak is titkolt közpénzköltéseiről van szó, amelyeket a jegybank alapítványain keresztül valósított meg. Lázár először kiemelte, milyen jó jegybankelnök Matolcsy, meg hogy a stabilitás, a kamatcsökkentés, a devizahiteles-mentés példás. Amúgy is, a jegybank független, nem beszélhet bele a kormány, mit tesz és mit nem. Többen felvetették, hogy biztosan van azért Lázárnak magánvéleménye arról, hogy saját könyve kiadására, meg rokonainak juttat közpénzt a jegybankelnök. „Van. De a kormány tagja vagyok. A kormányzás meg nem vélemény-műfaj, hanem tényműfaj. Meghívom egy kávéra és majd akkor elmondom a véleményem.” Először ennyi volt, aztán azért csak kijött, hogy „nem kellemes ügy”, sőt azt is, hogy nem csak személyesen Lázárnak, hanem „a mi politikai családunknak” kellemetlen.  Meg hogy nem örül, és ezzel el is mondta a véleményét a fent említett ügyekről. 

Mennyit fizettek Spéderék a Posta-cégért? Nem titok, de válasz nincs.

Két óra után csak ránk került a sor, úgyhogy egy a sajtóban elsikkadt, ám annál érdekesebb ügyről kérdeztük a postát is felügyelő minisztert. Az állami többségi tulajdonban lévő Magyar Posta házi pénzszállító cégének felét ugyanis pályázat nélkül privatizálták. Az MPT Security Zrt. 10 százalékát a Spéder Zoltán nagyvállalkozó érdekeltségébe tartozó FHB Jelzálogbank Nyrt.-nek adták el, 40 százalékát meg a Magyar Takarékszövetkezeti Bank Zrt.-nek, amelynek 41,89 százaléka szintén a Spéder-féle FHB Jelzálogbankhoz tartozik.

Évi ötmilliárdos bevételű cégről van szó, amelynek viszont a Posta lemondott az irányítási jogáról is (miközben pótbefizetési kötelezettésget viszont vállalt gond esetére), tehát az árképzésre sincs ráhatása a továbbiakban. Plusz csak Spéderék engedélyével értékesíthet további részvényt, s mondanunk sem kell: elővásárlási jogot is kaptak a vevők. 

S hogy ez így miért éri meg az államnak?

„Azért érte meg, mert az a cél, hogy a Posta pénzszállító cége másokat is kiszolgáljon.” Lázár szerint a posta versenypiaci pozíciói megváltoztak. Miközben 30 000 embert foglalkoztat, minden magyar háztartást kiszolgál, nyereségesnek kell lennie, tehát bevételekre van szükség. 

Ez még nem zárta volna ki a pályáztatást – vetettük fel, amit Lázár azzal ütött el: itt kereszttulajdonlások vannak. Az állam és Spéder tehát közös vállalatot hozott létre, amivel utóbbi is jól jár, az igaz, de az állam is. 

S hogy titok-e, mégis mennyit fizettek a vevők a cég részvényeiért? „Nincs semmi titok” – mondta Lázár, de az összeget nem kötötte az orrunkra. Megígérte ugyanakkor, hogy elő fogják keresni és meginvitálta a Mandinert a Postához, ahol megmutatja a vonatkozó dokumentumokat. Ez után reményét fejezte ki, hogy nem a külföldi Erste Bankot siratjuk, amelyet kitettek a Postáról, hogy magyar bankokkal közösködjenek inkább. Ha válaszoltunk volna, azt mondtuk volna: nem. De inkább kérdeztünk.

Kell a migráns, nem kell a migráns...

Azt kérdeztük: egyetért-e a kormány azzal, hogy migránsokra van szükség a magyar munkaerőpiacon, főként a szakképzett és szakképzetlen fizikai, valamint a felsőfokú szellemi tevékenységeknél? Határozott nem volt a válasz. Csakhogy ezt a megállapítást, már hogy kellenek migránsok ilyen területekre, az Orbán-kormány Migrációs Stratégiájából idéztük, amelyet 2013-ban fogadtak el és azóta is érvényben van. Mindez azért is aktuális, mert a Fidesz örömmel emlegeti fel a Gyurcsány-kormány 2007-es stratégiáját, úgy mégpedig, hogy annak már akkor terve volt a bevándoroltatásra – miközben a saját stratégiája is ez volt még három éve. (Erről itt írtunk.) 

Kovács Zoltán kormányszóvivő ekkor arra utalt, hogy a Kárpát-medencéből való betelepítésre gondoltak, csakhogy a stratégiájukban nem erről van szó: eltérő kultúrák közötti együttélésről annál inkább – márpedig a határon túli magyaroknak aligha tér el a kultúrája a belmagyarokétól. A kormány teljes irányváltásának újabb magyarázatával ekkor Lázár próbálkozott: az ilyen stratégiák, mint a három évvel ezelőtti is, sokszor automatikus átvételek, sorvezetők alapján, európai dokumentumokból. Ez is ilyen volt? - kérdeztük. „Azt hiszem, igen.”

Lényeg persze, hogy ma már nem értenek vele egyet, csak azzal, hogy ha tényleg kell a munkaerőpiacra ember, akkor a Kárpát-medencéből érkezzen.