A Northwestern Egyetem orvostudományi karának szakemberei azt vizsgálták, hogy megváltoztatható-e a „depresszióra tenyésztett" patkányok viselkedése környezetük módosításával. Ezért játékokkal és mászókákkal teli hatalmas ketrecekbe tették őket egy hónapra.
„Ezt patkány-pszichoterápiának nevezzük, mivel a változtatás lehetővé teszi számukra, hogy kapcsolatba lépjenek a környezetükkel és egymással" – idézte Eva Redeit, az egyetem elmegyógyászati és viselkedéstudományi professzorát a Medicalxpress című egészségügyi portál.
A „játszótéren" töltött idő után a patkányokat vízzel teli tartályba tették, az ottani viselkedésük ugyanis a depresszió fokmérőjeként szolgál: a depressziós rágcsálók csak lebegnek a vízen, a kétségbeesés jeleit mutatva.
Az egyhónapos „pszichoterápia" után a depresszióra tenyésztett patkányok energikusan úszkáltak a tartályban, a kijáratot keresve. „Nyoma sem volt rajtuk a kétségbeesésnek" – mondta a szakember, hozzátéve, hogy ezeknél az egyedeknél a depresszió vérben lévő jelzőanyagainak, vagyis biomarkereinek egy része is az egészséges egyedeknél megfigyelt szintre módosult. „A környezet tehát felülírhatja a depresszió genetikai hajlamát" – zögezte le Redei.
A kutatók azt is meg akarták nézni, hogy a környezeti stressz kiválthat-e depressziót a kontrollcsoportba tartozó egészséges patkányoknál, ezért két héten át napi két órára elzárták őket, aminek eredményeként az állatok később depressziós viselkedést tanúsítottak a víztartályban.
A környezeti stressz hatására a depresszió biomarkereinek egy része a depresszióra tenyésztett patkányok vérében mért szintre változott. A kutatást a Translational Psychiatry tudományos folyóirat ismertette.