Így ejtik csapdába magukat a tiltakozók, akik tagadják, hogy politizálnának

2016. március 28. 13:31

A magyar civil társadalom, az állampolgárok nagy része abban a tévhitben él, hogy van egy pártpolitikai mező, meg van egy civil mező, amelyik nem ér össze, amelynek a döntései nem találkoznak. Aztán jön a meglepődés, amikor a hatalom visszalő.

2016. március 28. 13:31
Jámbor András
Jámbor András

„Tüntetők, kommentelők, egyszerű emberek, sőt néha még politikusok is elutasítják, hogy amikor egy közügyben elmondják a véleményüket, akkor politizálnának. »Én szakmai véleményt mondok, nem politikait«, bírálja a szakértő a kormány egy intézkedését, majd hátradől és megnyugszik, hogy kikerülte a csapdát, hogy rossz embernek gondolják. Pedig a helyzet az, hogy belesétált a csapdába. (...)

A magyar civil társadalom, az állampolgárok nagy része abban a tévhitben él, hogy van egy pártpolitikai mező, meg van egy civil mező, amelyik nem ér össze, amelynek a döntései nem találkoznak. Megúszható a politizálás, lehet anélkül is kicsit jobban élni. Megoldjuk magunknak.

Amikor pedig nem látszik más lehetőség, mint a hatalom ellen való felvonulás, mert már nem tudjuk megoldani magunknak, akkor belesétálunk a csapádba, és azt gondoljuk, a valóságban is elkülönül a pártpolitikai és a civil tér, és nekünk elegendő az utóbbiba belépni. Aztán jön a meglepődés, amikor a hatalom visszalő (pedig tényleg őszintén azt gondolják a magukat civilnek nevező tüntetők, hogy maga a »civil« szó megvéd attól, hogy a hatalom visszalőjön). Majd jön a második meglepődés, amikor mi visszalövünk a hatalomnak, és önkéntelenül belépünk a pártpolitikai mezőbe. A harmadik megdöbbenés pedig akkor jön, amikor egyre kevesebben hiszik el nekünk, hogy mi nem politizálunk. Arra pedig nem is gondolnak a tiltakozók, hogy ez azért történik, mert valójában politizálnak, ezért válik egyre hihetőbbé, amit az ellenoldal állít, hogy itt politizálás folyik, és egyre gyengébb és gyengébb lesz a kétségbeesett védekezés, hogy »de hát szakmai alapon«. Aztán jön a bedarálás.

Pedig a határvonal nem a politizálás és a nem politizálás, nem a civilek és a politikusok között húzódik, hanem azok között, akik meg akarják szerezni az államhatalmat, és azok között, akik befolyásolni szeretnék azt. Azaz a pártpolitika és a politika között. Mármint még mindig ugyanarról a térről beszélünk, csak nem ugyanazokról a célokról.

A politizáló állampolgár nem kívánja megszerezni az államhatalmat, nem indul választáson, ő azért gyűjt hatalmat, támogatókat, mert befolyásolni kívánja az államhatalmat, a törvényhozást,  a képviselőket, a kormányt: így akar célt érni. A pártpolitikus pedig élni akar az államhatalommal, és így kívánja jobbá tenni az országot.”

Összesen 62 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Csubaka
2016. március 29. 13:52
A kommenteket olvasva meglepődöm azon, hogy egyesek mennyire nincsenek tisztában általában a társadalom és általában a politika működésével. Tekintettel arra, hogy az ország működését törvények szabályozzák amelyeket az adott terület szakértői alkotnak és a politikusok döntik el azok érvényre juttatását nyilván nincs ember széles e hazában aki így vagy úgy ne lenne része a napi, vagy tágabb értelemben az általános politikának. Az, hogy kit tekintünk szakértőnek már más kérdés. Ott ugyanis (és az a politikai lényege) érdekcsoportok csoport és egyéni érdekeinek a képviselet, a feladat. Ez pedig bizony helyenként kemény kontrasztokkal fúszerezett politikai küzdekkel jár. A másik fontos tényező a politikai hatalom aktuális birtoklása, amelyről viszont többnyire a politikai szervezetek aktivistái és az általuk mozgósított "civilek" aránya dönt azokon a bizonyos választásokon! E tekintetben tehát döntésével MINDEN CIVIL politikai szerepet vállal ciklusonként. Még akkor is, ha nem kényelemből, közömbösségből,vagy tiltakozásul nem megy el szavazni, hiszen ez esteben arról nyilatkozik, hogy magára nézve elfogadja a többség döntését. Az országot irányító parlament által alkotott törvények és rendeletek elleni mindennemű szembefordulás politikai megnyilatkozás is egyben.Nincs ezen mit szégyellni, vagy tagadni, mert minden normális társadalom így működik. Sokkal nagyobb problémának érzem, hogy a társadalom egyes rétegei olyan mértékben izolálódtak másoktól, hogy sem megérteni,sem szolidarítást vállalni nem képes másokkal. Így a társadalom egészére negatív hatást gyakorló rolyamatok ellen viszont értelmetlen még tüntetni is, hiszen nincs általános társadalmi támogatottsága a megmozdulásnak. A másik sajnálatos tény, hogy ugyanazon problémkör esetén egyes érdekcsoportok, saját agoérdeküket mások eléhelyezve nem általános megoldásokra, hanem kiváltságokra törekszik! Így volt ez a rezidens tüntetéseknél, így volt az egyetemisták, a taxisok, és most a tanárok esetén is! Utólag mindenki hangoztatja, hogy más társadalmi rétegek érdekében is felszólal, ám állítását éppen a közelmúlt, vagy a jelen eseményei cáfolják.
kitiltott
2016. március 29. 13:04
saját magatok valljátok be hogy nincs civil kezdeményezés párttámogatás nélkül.. akkor most hogy is van ez?
1istvan
2016. március 29. 08:46
a jelenlegi felmérések szerint 103!?? iskola támogatja az engedetlenséget. okos matekosok, már ha van ilyen mármint mateket értő ebben a királyságiul szar oktatási rendszerben,biztosan ki tudja számolni, hogy hány százalék. ezek nagyrésze azt tervezi, hogy fát ültet, meg szemetet szed. engedetlenség gyanánt. a tv2 általam mindig marhaságnak tartott felmérése, meg véleménykutatása szerint meg több mint 70 % nem támogatja a tanarakat. azért ezek mondhatnak valamit.
luisbathhelena
2016. március 28. 21:35
Ez a fazon azt mondja itt hogy tulajdonképpen minden civil DK-s csak még nem mindenki tud róla.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!