Átírnák a Ptk-t: a bankok örülnek neki, Vékás professzor kiakadt

Mint mondta, elismeri, hogy a Ptk-val kapcsolatos problémák és ellentmondások egy része jogértelmezés útján feloldható, viszont van, amihez mindenképp hozzá kellene nyúlni, és minél előbb. A helyettes államtitkár az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank magyarországi vállalati hitelezéssel kapcsolatos 2014 novemberi jelentésére is hivatkozott, mely szerint az új Ptk számos rendelkezése ellentmondásos és a hitelezőknek bizonytalanságot okoz, ezért módosítani kellene.

Ferencz Iván, a Fundamenta jogi igazgatója és Landgraf Erik, az FHB Jelzálogbank ügyvezető igazgatója is egyetértett abban, hogy bizonyos pontokon mielőbb módosítani kell a kódexet, Menyhárd Attila, az ELTE ÁJK egyetemi tanára viszont bírálta az erről szóló terveket. Mint mondta, „természetes, hogy vannak szakmai viták, hiszen a polgári jog kockázatokat telepít, és senki sem örül, ha a törvény rá nagyobb kockázatot telepít, mint amennyit vállalni szeretne”. Szerinte a Ptk. a kockázattelepítést és érdekkiegyenlítést megfelelően valósítja meg. Hozzátette: nem kell rögtön módosítani, ha nem értünk valamit a Ptk-ban, ugyanis még szakemberekkel is előfordul, hogy félreértik, vagy nem látják át az összefüggéseket.

Menyhárd azonban kisebbségben maradt ezzel a véleményével, ugyanis a másik két hozzászóló – mindketten banki szakemberek – több alapvető kérdésben is egyetértettek az államtitkárral. Ez alapján az alábbiak azok a szabályok, amelyek esélyes, hogy változni fognak.

Visszahoznák az önálló zálogjogot

Az önálló zálogjog lényege, hogy bár a „rendes” zálogjoghoz hasonlóan általában egy követelés biztosítékaként jön létre, de utóbb attól elválik, és ettől függetlenül lehet adni-venni. Tipikus példája, hogy ha valaki kölcsönt vesz fel a banktól és cserébe önálló zálogjogot alapít a bank egy vagyontárgyán (mondjuk a házán), akkor a bank ezt az önálló zálogjogot eladja egy jelzálogbanknak, amely egy összegben fizet érte. Ez tehát a kölcsönt nyújtó bank refinanszírozására egy mód: a bank ahhoz igazodva fog törleszteni a jelzálogbanknak, ahogy neki törleszt az adós. Az adós házán ugyanaz a zálogjog van rajta, csak a jogosultja már nem az eredetileg hitelt nyújtó bank, hanem a jelzálogbank. Ez a rendszer 2000 óta lehetővé tette a lakáscélú hitelek széleskörű elterjedését Magyarországon, és hatalmas portfóliók épültek ki ezzel a logikával – mondta a vitában Landgraf Erik, az FHB Jelzálogbank ügyvezető igazgatója.

Az önálló zálogjog jogintézményét az új Ptk. megszüntette, és helyette bevezette a különvált zálogjogot. Leegyszerűsítve az a különbség a kettő között, hogy míg az önálló zálogjog akkor is átruházható és forgalomképes, ha már nincs is meg az a követelés, aminek a biztosítására eredetileg létrejött; a különvált zálogjog nem használható ilyen szabadon.

Vékás Lajos a Trócsányi László igazságügyi miniszternek írt levelében „életveszélyesnek” nevezte hogy „azt az önálló zálogjogot kívánják visszahozni, amelyről már szülőhazájában, Németországban is bebizonyosodott, hogy súlyos visszaélések forrása és kockázatai miatt egyértelműen visszaszorítják alkalmazását”.

Bodzási Balázs helyettes államtitkár ezzel kapcsolatban leszögezte: Németországban összesen nagyjából egy tucat olyan eset volt 2008-ban, mikor az adósok kétszeres teljesítésre kényszerültek – egyszer az eredeti hitelező felé, egyszer pedig az önálló zálogjogosult felé. Hozzátette: sosem bankok voltak érintettek ezekben az ügyekben, hanem pénzügyi befektetők, akik megvették a bankoktól az önálló zálogjogot. Ezt a hibát pedig később egy BGB-módosítással ki tudták küszöbölni a németek a rendszerből, amit mi is megtehetnénk a mi kódexünkkel – mondta Bodzási. Azt is hangsúlyozta: egyáltalán nem igaz, hogy visszaszorult volna az önálló zálogjog a német banki gyakorlatban, ugyanis 80 százalék az önálló zálogjogok és csak 20 százalék a „sima” jelzálogjogok aránya.

Csak bírósági végrehajtás keretében lehetne kifizetni a zálogjogosultat

A régi Ptk. szerint ha valaki elzálogosította a házát és nem tudta a hitelét fizetni, akkor főszabály szerint a bank csak bíróság végrehajtás keretében érvényesíthette a zálogjogát. Az új Ptk. ezt már nem követeli meg, hanem a zálogjogosult (vagyis a bank) választhat, hogy indít-e végrehajtási eljárást, vagy azon kívül érvényesíti követelését.

Bodzási Balázs szerint ez a szabály kiszúrt a fogyasztókkal, és nem szabad, hogy a követelések minél gyorsabb és olcsóbb érvényesítése legyen a legfőbb érdek. „Tisztában voltak akkor ezzel 2013-ban, hogy mit jelent ez az adósoknak?” – tette fel a kérdést, emlékeztetve, hogy a Kúria is kifogásolta az erről szóló szabályokat. Hozzátette: a mostani szabály valószínűleg az EU-joggal is ellentétes, de szerencsére még nem mondta ezt ki az Európai Bíróság, mert nem került elé ilyen ügy.

A hitelbiztosítéki nyilvántartás nem közhiteles, mehet a levesbe

A meghívott banki szakemberek és az IM között konszenzus volt abban a kérdésben, hogy nem működik jól az új Ptk. által létrehozott hitelbiztosítéki nyilvántartás. Ennek a lényege, hogy ha egy követelés biztosítására ingó dolgon (vagy akár egy másik követelésen) alapítanak zálogjogot, akkor azt ebbe a nyilvántartásba kell bejegyezni. Így ha valaki ezt a dolgot megvenné, akkor tudomást szerezhet róla, hogy azon teher van, és számba veheti, hogy esetleg később felbukkanhat egy zálogjogosult, aki a követelését érvényesítené.

Azonban, ahogy Ferencz Iván, a Fundamenta jogi igazgatója megfogalmazta, a hitelbiztosítéki nyilvántartás „nem bizonyít megfelelő erővel semmit”. Csak annyit, hogy az érintettek nyilatkoztak arról, hogy x tárgyat y követelés biztosítására elzálogosították. Aztán vagy úgy van, vagy nem. Bodzási szerint ez a fajta nyilvántartás eleve „idegen test a magyar jogrendszerben”, és rossz ötlet volt az amerikai mintát átvenni átfogó gazdasági elemzések nélkül. Nálunk nagyon sokféle hitel és sokféle biztosíték van, amiket nem lehet egy ilyen nyilvántartásban kezelni. A helyettes államtitkár szerint inkább a korábbi, közjegyzők által vezetett zálogjogi nyilvántartást kellene visszahozni, ami lehet, hogy drága volt, de „szétverés helyett inkább olcsósítani” kellett volna. Vékás Lajos ezzel szemben „a közjegyzői lobbi elvtelen érdekérvényesítését” látja a korábbi nyilvántartás visszahozásának a hátterében.

Kivennék a vezető tisztségviselők felelősségére vonatkozó, korábban pánikot okozó szabályt is

2014 tavaszán kisebbfajta pánikot okozott a cégvezetők körében, hogy az új Ptk. szerint a harmadik személyeknek okozott károkért a vezető tisztségviselők a céggel együtt, egyetemlegesen felelnek. Sokan ezt úgy értelmezték, hogy a cégvezetők a saját vagyonukkal felelnek majd, ha a cég nem tudja valamely tartozását kifizetni. Vékás Lajos már akkor felhívta rá a figyelmet, hogy nem erről van szó, hanem kizárólag a szerződésen kívüli felelősségről, és éppen ellenkező az értelme: nem a tisztségviselő felel a cég helyett, hanem pont hogy a cég is belép felelősként a cégvezető mellé, de csak és kizárólag abban az esetben, ha a cégvezető a munkakörében eljárva valakinek – szerződésen kívül – kárt okoz. Például, ha elmegy tárgyalni és ott véletlenül összetör egy drága vázát, vagy ad absurdum, ellop valamit a tárgyalópartnere irodájából.

Ahhoz hasonló tehát a helyzet, mint a munkavállaló által okozott kárnál: ugyanis ha a munkavállaló a munkaköre ellátása kapcsán kárt okoz valakinek (például egy buszsofőr balesetet okoz), akkor azért a munkáltató (a példánál maradva a BKV) felel. (Persze utóbb ezt lejátsszák egymás közt, de a károsult felé akkor is a munkáltatónak kell helytállnia.) Az IM szerint olyannyira hasonló ez a két eset, hogy felesleges a cégvezetők felelősségét külön szabályozni, és nem méltányos, hogy a cégvezetők esetén ezt külön kimondja a Ptk; ez a szabály legfeljebb szándékos károkozás esetén lenne elfogadható.

Menyhárd Attila szerint viszont itt azt kell eldönteni jogpolitikai szinten, hogy akarunk-e egy cég vezető tisztségviselőjére olyan kockázatot telepíteni, amelynek során a személyes felelőssége is megállapítható? Van-e erre társadalmi igény? Kifejtette: a másokért való felelősségről (például a cégvezetők vagy az alkalmazottak körében) mélyebben kellene gondolkodni, és először azt a kérdést kellene feltenni, hogy hogyan választható el egy jogi személy (a cég) és a benne tevékenykedő természetes személy (a cégvezető) tevékenysége és felelőssége egymástól.

Ha valaki vesz egy lakást, ne dobhassa csak úgy ki a régi tulajdonos bérlőit?

Szintén átfogóbb, jogpolitikai szintű felvetéseket fogalmazott meg Menyhárd a lakásbérlettel kapcsolatban is. Az IM tervei között szerepel ugyanis, hogy bevezetnék: ha valaki eladja a lakását, amiben bérlők laknak, akkor az új tulajdonos nem élhetne a rendes felmondás jogával. Menyhárd ezzel kapcsolatban kifejtette: ebben a körben nem csak, és nem elsősorban a Ptk-hoz kellene hozzányúlni, hiszen a bérleti szerződéseket egy sor speciális ágazati törvény, például a lakásbérletről szóló törvény szabályozza.