Réti László: Sokkal jobb az ügyvédség, mint régen

A Fővárosi Ítélőtábla szeptember végén megsemmisítette a Budapesti Ügyvédi Kamara tavalyi választási határozatait. Miért nem volt törvényes a választás?

Jogerős ítélettel csak a Kúria előtt lehet vitatkozni. A 2014-es választási eredményt megsemmisítette. Nem mondta meg – nem is mondhatta –, hogy mi a kamara teendője. Viszont nem érintette és jogerőre emelte az első fokú ítélet indokolásának több fontos megállapítását: 1. A választási szabályzat nem semmis. 2. A szavazás eredményével kapcsolatos aggály nem merült fel. 3. A bíróság visszaélést nem állapított meg. A választási szabályzat két eljárási jellegű megsértését mondta ki.

Mi volt ez a két ok?

Az egyik a kamarai dolgozók szavazatszámlálásban való bizonyos mértékű közreműködése volt. A Kamara oly módon oldotta meg a választás során keletkezett, kirívóan sok – 800 ezer – adat feldolgozását, hogy technikai segítséget vett igénybe a kamarai alkalmazottak személyében. Striguláztak, úgy, hogy annak a szavazatszámlálásra és az eredményre ne lehessen kihatása. Hogy a módszer megfelelő volt, vagy sem – erről folyik a vita.

A másik egy összeférhetetlenségi kérdés. A szabályzat azt mondja, hogy ha a választási bizottság egyik tagjának hozzátartozója jelöltséget kap és egy ilyen jelölt panaszban vagy kifogásban érintett, annak elbírálásában a tag nem vehet részt. Két bizottsági tag gyermeke megszerezte a jelöltséghez szükséges ajánlásokat. A szavazás vagy a számlálás során panasz és kifogás ellenben nem érkezett velük szemben. A választási bizottság erről nyomban tájékoztatta a törvényességi felügyeletet ellátó minisztert, aki akkor törvényességi észrevételt nem tett. Igaza volt. A felperesek sem állították, hogy bárki csalt vagy, hogy a szavazás eredménye nem azonos azzal, mint amit kihirdettek.

A bíróság döntése után a BÜK 2014-ben megválasztott tisztségviselői helyett a 2010-ben megválasztottak nyerték vissza a mandátumukat. Az MTI azt írta, az MSZP-s Bárándy Gergely parlamenti felszólalása szerint ex lex állapot áll fenn a BÜK-nél, nem lehet tudni, hogy ki jogosult a hatáskörök gyakorlására és hogy mi van az azóta született határozatokkal. Valóban ez a helyzet?

A Budapesti Ügyvédi Kamara szerint nem. Az ügyvédi törvény ezt rendezi. Régebben az volt a törvényben, hogy négy évre választják a tisztségviselőket. Most azt mondja, hogy négyévente, és a következő választásig a mandátum fennáll. Ez a szabály a magyar jogban mindenütt. Ameddig nem ül össze az új Országgyűlés, addig a régi képviselő mandátuma él, hiába választották meg az újat.

Bárándy egy reális veszélyre hívta fel a figyelmet. A jogalkotó nem engedi, hogy olyan helyzet álljon elő, amikor a köztestületnél joghézag folytán nincs működés.

Mikor lesz új választás?

Ezt nem a kamara elnöke dönti el. Ha a választási bizottság vagy az elnökség úgy látja, hogy a fogyatékosságot eljárásilag orvosolni lehet, akkor majd csak a törvény szerint, 2018-ban. Ha úgy látja, hogy meg kell ismételni a szavazást, akkor meg kell ismételni. Be fogjuk tartani a szabályokat.

Az Országgyűlés elfogadott – méghozzá ötpárti támogatással – egy törvényjavaslatot, amelynek az a lényege, hogy ha a BÜK működése törvényességi viták miatt bizonytalanná válik, közbelép a Magyar Ügyvédi Kamara, és gyakorolja a BÜK egyes jogköreit. Miért volt erre szükség?

Mert ez a legjobb megoldás. Ha azonnal kell lépni, nem lehet sem a miniszterre, sem a bíróságra várni. A MÜK az ügyvédi önkormányzat szerve és az ügyvédség képes arra, hogy egy bírósági döntésig vagy a helyzet tisztázásáig a zavartalan működést biztosítsa. A bíróság pedig egy hét alatt dönt.

Lássunk tisztán: egy szavazatszámlálási metodikai hiba – ha volt – és egy kamara napi szervezetszerű működése az két nagyon külön dolog. Mondta valaki, hogy nem végezzük a dolgunkat? A választási bizottság a négyévente összehívott, 6 ezer fős, egy napos tagi közgyűlés egyik lebonyolítási szerve, ugyanúgy mint például a jegyzőkönyvvezető meg a jegyzőkönyv-hitelesítő.

A kamara viszont egy munkaszervezet, egy hivatal. Egy évben 18 ezer ügyiratot kezel, 650 előzetes fegyelmi vizsgálatot folytat le, 200 komoly panaszügyet bírál el, 200-nál több oktatási alkalmat tart, az elnöksége pedig körülbelül 2500 egyedi határozatot hoz. Ezzel a működéssel kapcsolatban senki semmilyen törvényességi aggályt nem vetett fel.

A Fidesz-frakció közleménye, amely ezt a javaslatot ismertette, külön kiemelte, hogy az az önkormányzatiság megőrzését tartotta szem előtt.

Ez így is van.

Ugyanakkor a javaslat kritikusai szerint viszont – itt elsősorban az Ügyvédi Összefogásra gondolok – a szabályozás túl nagy teret enged a MÜK-nek, amely gyakorlatilag szabadon dönthet úgy, hogy beavatkozik a BÜK ügyeibe.

Szerintük kinek kellene dönteni? Nekik? Mind a 17 egyesületi tagnak szemben a sok ezer szavazóval, akik a maguk voksát leadták?

Úgy vélik, a MÜK-nek ilyen diszkrecionális jogkört adni aggályos, mert sérti az autonómiát.

Az lenne aggályos, ha bizonyos magánszemélyek kívülről mondanák meg, hogy ki és mit döntsön ilyen helyzetben.

Az az egyik kifogásuk, hogy a törvény a beavatkozás feltételeként a „kétséget” határozza meg, ami megítélésük szerint gumiszabály.

Az. Ezért kell bölcsesség és felelősségtudat. Ki lenne erre alkalmasabb, mint a húsz ügyvédi kamarából álló országos köztestület?

Erre azt válaszolják, hogy például ha törvénytelenül működik a BÜK, akkor mostantól az a MÜK avatkozhat be nála, amelynek elnökségét részben maga a törvénytelenül működő BÜK választotta meg.

És? Ha egy törvény megszavazása után országgyűlési képviselők mandátuma megszűnik, akkor a meghozott törvény visszamenőleg érvénytelen? A MÜK határozataival szemben különben is bírósághoz lehet fordulni. Aki önkényről beszél, ahol bírói kontroll van, az arról a bíróságról mond véleményt, amely történetesen és ebben az egy ügyben éppen mellettük ítélt.

„Tényleg sokan vagyunk és talán a morális állapotok nem jobbak. De a tudásszint igen!”

A Nemzeti Nyomozó Iroda folytat egy nyomozást a BÜK ügyében, aminek hátterében egyes értesülések szerint az áll, hogy a kamara 23 ezer CD-t vásárolt az Optentől és a HVG-ORAC-tól, miközben a kamarának összesen 7000 tagja van. Ha hozzáadom az ügyvédjelölteket, akkor sincs szó 10 ezer főnél többről. Miért kellett ennyi embernek 23 ezer CD?

Nem CD-kről kell beszélni, hanem egy 33 hónapon átívelő jogtár- és könyvprogramról, aminek különböző e-könyvek az egyik elemét képezik. Ez a JogTudor program, ami az ügyvédeknek szolgáltatást ad és pénzt takarít meg. A jogi adatbázis és a könyvek együttes beszerzési ára mind a három naptári évben a költségvetési előirányzatokon belül maradt. A 2012-es pályázatokon nyertes szolgáltatókkal folytatott sikeres tárgyalás révén egy helyett két kamarai szolgáltatásra is futotta: választani lehet a HVG-ORAC és az Opten online jogtárai között, és minden tagunk kapott sok-sok offline könyvet nyomtatva vagy DVD-n.

A kamara a JogTudor három évében összesen 46 különböző könyvet tudott megvásárolni és tagjainak kiosztani – többletforrás felhasználása nélkül! Egy kedvezményes csomagról van szó. Az Opten 2013-as lemezén rajta volt a kiadó összes, 29 kommentárja. Ezek piaci ára kommentáronként 750 és 29900 Ft között volt. Nyomtatva ez három szatyornyi könyv. Az OptiJUS jogi adatbázis mellé az Opten ebből 5800 darabot biztosított – minden tagnak. A HVG-ORAC lemezén 2013-ban egész más könyvcsalád, a nyolc nagykommentár volt. Ezek nyomtatva 154 ezer forintért lettek volna kaphatók. A Jogkódex jogi adatbázis mellé a kiadó ebből szintén 5800 darabot biztosított. Egy időpillanatban a kamara kb. 7400 aktív tagot és bojtárt tart nyilván. Ez az évi potenciális „fogyasztó” szám.

A program első évében az ügyvédek azzal szembesültek, hogy a parlament 2014 februárig hetvenkét ponton módosította a még hatályba sem lépett Ptk.-t és más alapvető törvényeket. Ezért abból a pénzből, amit a 2012-es pályázat alapján a második évben, 2014-15-ben amúgy is ki kellett fizetni a jogi adatbázisért, a HVG-ORAC-tól a kamara – erős alku keretében – megint kért 5800, de már frissített offline kommentárgyűjteményt is. A BÜK általi vidéki terjesztés céljaira a kiadó ingyen „rátett” további 5200 darabot. Így alakult ki a teljes példányszám. A kamara semmivel nem költött többet, mint kellett és lehetett, csak sokkal több tudásterméket tud nyújtani a tagságnak, mint amire a program kezdésekor számítani lehetett.

Hogy lett ebből feljelentés és nyomozás?

Ennek sem szakmai, sem pénzügyi alapja nincs. A gazdálkodás ésszerű és a tagságnak hasznos volt. Nem emlékszem, hogy a feljelentő 2014 szeptembere előtt bármi ellen is szót emelt volna. Sőt. 2011-től kezdve részese volt minden döntésnek, hiszen ott ült az elnökségben a sok-sok vita, agyalás közepette és a közgyűléseken szintén.

2015. március 11-én ment be a feljelentés. Március 6-án volt a közgyűlésünk, ahol a 2014 szeptemberétől már erősen „CD-ző” főtitkárt leszavazták. A kamara legfőbb szerve az ellenőrző bizottság jelentése után 83 százalékkal jóváhagyta az elnökségi beszámolót és az azt alátámasztó auditált számviteli beszámolót is. Ez után öt nappal bemegy egy feljelentés. Két évvel a projektet indító, egy évvel a projektet folytató közgyűlések és költségvetések után! Most ismét ez a történet van felmelegítve és a választási ítélettel összehabosítva.

És akkor miért tette a feljelentést a főtitkár?

Találgathat, aki akar. Az látszik, hogy kérdéseket és a vádakat nem a döntési folyamatok során, hanem utána – vagy a választások idején, vagy a választási per időszakában – vetette fel. A testületek ekkor rendre leszavazták. Amikor a 2015-ös közgyűlés is így tett, ő a maga „hirdetőoszlopain” kampányolt: feljelentés. Most ősszel pedig, amikor egy időközi választás és egy lejárató kampány esélye felcsillan, akkor sajtószivárogtatás, Facebook, féligazságok.

Beszéljünk az Ügyvédi Összefogásról. Kik ők egyáltalán?

Az egyesületet 17 fő alapította 2014. február 19-én. Igaz, négy évvel korábban megismertem egy azonos nevű, jobbítani és a kamaráért tenni kívánó mozgalmat. Tagjai akkor a kamara reformjait lassúnak és kevésnek találták – megjegyzem, ezzel én magam is így voltam. A 2010-14-es ciklusban az elnökségben az utolsó ülés előttig konstruktívan dolgoztak. Sok vitánk volt és nem mindenben értettünk egyet. De részt vettek a reformokban, a tanácsadók pályáztatásában, kiválasztásában, megszavazták a határozatokat és a beszámolókat. Belül voltak, befelé dolgoztak, nem kifelé.

És mi történt 2014 januárjában?

Nem ismerem a részleteket. Az látszott, hogy, hogy ebbe a mozgalomba valahonnan kampánypénz és kampányspecialista került. Radikalizálódtak, politikai látszatokba keveredtek és feltűnt a szervezet élén valaki, akit addig soha nem láttam ott.

Bártfai Beatrix?

Igen.

A választáson önnel szemben indultak. Ön ezt idén januárban egy megszólalásában puccskísérletnek minősítette.

Egy választási részvétel sohasem puccs. A módszerről van véleményem, de a választóknak is volt. Nem őket igazolták.

De miért puccskísérlet az, ha valaki elindul a választáson és elbukik?

Az nem az. Azt nevezik puccsnak, ha valaki egy teljes garnitúrát kitúr erőből. Ha én ezt mondtam, akkor valószínűleg éppen ez tükrözte legjobban az akkori véleményemet.

Az ÜÖ tudomásom szerint kifogásolta azt, hogy a kamarában nem kaptak lehetőséget a bemutatkozásra, például a kamara lapjában, a Pesti Ügyvédben és a kamarai hírlevélben nem jelenhettek meg.

Ez tényszerűen nem igaz! A Pesti Ügyvéd archív számai ma is fönt vannak a kamara ügyvédek számára hozzáférhető honlapján. A 2014-es választás előkészítése során az elnökség minden jelentkezőnek biztosította, hogy a honlapra feltehesse bemutatkozó oldalát, a fényképét és közöljön magáról információkat. Egyenlően, megkülönböztetés nélkül. A választások előtti időszakban – nem egyenlősdi, hanem szakmai alapon – Patay Gézának, Buczkó Péternek és B. Szabó Gábornak jelent meg nagy, fényképes írása a Pesti Ügyvédben. Ők utóbb az Ügyvédi Összefogás listáján szerepeltek. Más sem kapott több megnyilatkozási lehetőséget. A hírlevélben nem volt kampány, bár másoknak is volt ilyen igényük. A kamarát ért támadásokra lehettek válaszok, de a tagság ezt kevesellte.

Legyen a kamara az ügyvédekért, és ne az ügyvédek a kamaráért – hirdette az ÜÖ plakátja. Mi a kamara funkciója: érdekképviseleti szerve az ügyvédségnek, vagy épp ellenkezőleg, felügyeleti szerve? Vagy megy a kettő együtt?

Ha még van kint ilyen plakát, azt alá is írnám. Helyes és a kamarai vezetés által is képviselt álláspont. A kamara az ügyvédek és az irodáik cégbírósága. Nála a regulációs és a fegyelmi jogkör Ezek átruházott közhatalmi funkciók. Szolgáltat is és feladata az érdekvédelem. A törvény mondja meg mindezt.

Az emberek hajlamosak olyan hatalmi párharcokba, mint az ÜÖ és a BÜK közötti, pártpolitikai ellentéteket belelátni. Ebben az ügyben ez azért érdekes, mert tavaly még sokan úgy interpretálták az ÜÖ törekvéseit, hogy a fideszes újak próbálják váltani a balos régieket. Most meg – az ötpárti törvénymódosítás kapcsán – úgy tűnik, hogy a BÜK és ön a Fidesz álláspontját osztja, amit egyébként még például a Jobbik is támogat; miközben az ÜÖ támadta a javaslatot.

A nemzeti egységet a mostani törvénymódosítással tényleg összehozták (nevet). Büszkék lehetünk arra, hogy a kamara és az önkormányzatiság védelmében az öt párt meg tudott állapodni egy nemzeti minimumban. Bármi is lesz a testület vagy az elnök jövője, ez a mi jelentőségünket és az irántunk való bizalmat is kifejezi.

Az ÜÖ mellett, pártok közül egyedül csak a PM kritizálta az ötpárti módosítást. Most akkor hogy van itt a pártpolitikai összefonódás?

Ők mit mondtak?

Például azt, hogy egy jogász, mint Schiffer András, ha felelős, nem támogathat egy ilyen javaslatot.

Ott sem egyszerű az élet. A kamara működőképessége az igazságszolgáltatásban olyan kérdés, mint hogy a boltban legyen-e kenyér. Gondoljuk, abban ne lenne ötpárti egyetértés, hogy legyen?

De azt – gondolom – a PM is támogatná.

Én nem kritizálom a PM véleményét, mert nem ismerem. És nem szóvirágként mondom: tisztelem azokat, akik közéleti elkötelezettségből gondolkodnak és beszélnek. Az ötpárti egyetértés normális, hiszen a társadalom, az igazságszolgáltatás nem tud működni ügyvédek nélkül. Volt rá történelmi próbálkozás 1948 és '58 között, de akkor sem sikerült. Az ügyvédek világnézetileg, politikailag sokszínűek. De a politikai különbözőség nem tükröződött a választási szembenállásban. Az én szavazóim – akik kétharmados támogatást jelentettek – nem köthetőek egyetlen világnézethez, pártokhoz. Az ÜÖ-t pedig az a média asszociálta a kormánypárttal, amelyben a tömörülés a kampányát folytatta és amely általában a kormánypártokat szokta támogatni. Ami végül történt, az számomra arra bizonyíték, hogy nem voltak és ma sincsenek politikai szándékok a magyar ügyvédség függetlenségének eltörlésére.

A médiumok, amikre célzott: a HírTV és a Magyar Nemzet. Ezek foglalkoztak először az Ügyvédi Összefogással. Indult akkor egy plakátkampányuk is a fővárosi hirdetőoszlopokon, amik – akárcsak a két előbb említett médium – ugyancsak Simicska-érdekeltségbe tartoznak. Aztán most, hogy Orbán és Simicska összevesztek, már tetten érhető a nézetkülönbség a kormány és az ÜÖ között. Lehet, hogy az ÜÖ is Simicska-érdekeltség?

Kizártnak tartom. Ismerem azokat az ügyvéd kollégákat, akik – nagyon kevesen – még ma is kitartanak amellett a zászló mellett. Az ügyvédi szakmai múltjukat tisztelem. Ők is az ügyfélnél vizsgáztak meg a bíróságnál. De amit most tesznek, az a többség számára azért elfogadhatatlan, mert szembe megy az ügyvédség hagyományaival, értékeivel és közösségünk érdekeivel.

Volt egy 2013-as módosítása az ügyvédi törvénynek, ami azt mondta, hogy az ügyvédi irodák pénzügyi beszámolóit 2015 tavaszától ugyanúgy nyilvánosságra kell hozni, mint a gazdasági társaságokét. Utolsó utáni pillanatban ezt a kötelezettséget eltörölte az Országgyűlés, de mire ez hatályba lépett, a kamara honlapján már olvasható volt a legtöbb iroda beszámolója. Az olvasóink az ügyvédi lobbit sejtették a dolog mögött, de ez sem magyarázza, hogy miért volt ilyen érthetetlen az időzítés.

Mint tudjuk, ennek az előterjesztésnek nem volt gazdája.

Igen, a javaslatot jegyző Rubovszky György is azt mondta, ő nem tudott arról, hogy a beszámoló-nyilvánosság eltörlése is benne van az általa benyújtott csomagban. A mai napig nem tudjuk, ki tette azt oda.

Azt viszont pontosan tudjuk, hogy a Magyar Ügyvédi Kamarának és a Budapesti Ügyvédi Kamarának nem volt ehhez köze. Nem érzem azt, hogy mi komoly lobbierőt képviselnénk. Nem tudtunk elérni nagyon sok mindent, amit az ügyvédek érdekében szerettünk volna. Például a hihetetlen nagy adminisztratív és pénzügyi terhek csökkentése terén. Ennek sem a politikusok rossz szándéka, hanem a nehézkesség volt az oka.

Nehézkesség? Azért a kormányzat villámgyorsan át tud verni jogszabály-módosításokat, ha nagyon akarja.

Ezt minden kormányzat megteszi. Egyébként pedig: „ügyvédek, hallottuk, amit mondotok, nincs vele problémánk, majd el fog jönni az idő”, stb.

A beszámolók nyilvánosságának eltörlése viszont gyorsan ment.

Nyilván voltak, akik nem akarták, hogy az ő mérlegüket nézegessék. Értelme egyébként a nyilvánosságnak nem sok volt, azt hozzáteszem. Csak az ügyvédek felének lett volna nyilvános a beszámolója, mert az egyéni ügyvédeknek nincs ilyenjük. Ügyvédet nem a tőkeerő, hanem a hírnév alapján választanak. Ezt nem a számviteli beszámolóból állapítják meg. Ha az ügyfél a megbízás előtt látni akarja azt a mérleget, az ügyvéd úgyis rögtön odaadja. Szóval nem értettük, de úgy voltunk vele, hogy ha ez az ügyvédség közmegítélését javítja, akkor miért ne. Végrehajtottuk.

Ha már az ügyvédség megítélését említette: Gellér Balázs azt mondta év elején a Mandinernek, hogy szerinte az ügyvédségnél egy „szakmai színvonalsüllyedés” tapasztalható.

A saját teljesítményére nem gondolhatott, mert azt én nagyon jónak értékelem (nevet). Én inkább a színvonal ollószerű kinyílását érzékelem.

Önnek ezek szerint nem ez a véleménye.

Bizony, hogy nem. Össze nem hasonlítható a mostani ügyvédség a tíz évvel ezelőttivel, a húsz évvel ezelőttivel. A harminc évvel ezelőttiről meg ne is beszéljünk.

Jobb?

Sokkal. Tényleg sokan vagyunk és talán a morális állapotok nem jobbak. De a tudásszint igen! Volt egy 1200 fős ügyvédség, most van egy 12 ezer fős. Megtízszereződött. Már csak a számok alapján is: mégis csak több észnek, tudásnak és tapasztalatnak kell lennie ennyi embernél, mint 1200-nál. Integráltuk a jogtanácsosokat, akik jól képzett gazdasági jogászok voltak és átadták a tudásukat. Folyamatos az átjárás a közigazgatási szakmával. A kamarában van egy rendszeres ügyvédjelölti képzés, ügyvédakadémia, rendszeresek az előadások, konferenciák. Mikor én bekerültem, 12 oktatási alkalom volt egy évben; most 200-nál is több. És itt vannak nemzetközi ügyfelek, a nemzetközi ügyvédi irodák a belső képzéseikkel, azok az egy-két személyes kis irodák és rezsiközösségek, akik az oktatási szolgáltatók törzsközönségét alkotják. A laptopok és okostelefonok minden online adatbázisba elviszik őket. És itt van a kamara JogTudor szolgáltatása a DVD alapú e-könyvekkel. Óriási a fejlődés és kisebb a lemaradás. A világ technikai fejlődése és az ügyféligények megváltozása a minőség irányába tolja el az ügyvédeket. Az ügyfelek eredményre fizetnek. Az ügyvédi minőség legnagyobb bizonyítéka a kifizetett számla. És ebből van a több. Kívánom kollegáimnak, hogy még több legyen, az ügyfeleknek pedig azt, hogy örömmel és megelégedve fizessenek.