A felszabadítás teológiáját nem latin-amerikai katolikusok találták fel, hanem a KGB – állítja a National Review-n közölt cikkében Ion Mihai Pacepa egykori román hírszerző tiszt, a Securitate volt vezetője, aki 1978-ban disszidált az Egyesült Államokba, s lett az egykori keleti blokk legmagasabb beosztású disszidense.
Pacepa szerint ráadásul az orosz ortodox egyház mai vezetője, Kirill pátriárka akkoriban Mihajlov álnév alatt, titokban segítette a felszabadítás teológiájának „pr-ját”, amit a kelet-európai titkosszolgálati vezetők csak „krisztianizált marxizmusnak” neveztek.
A felszabadítás teológiáját általában a marxizmus és a kereszténység házasságaként írják le. Amit nem értettek meg, az az, hogy ez nem a kommunizmussal szimpatizáló keresztények agyszüleménye volt, hanem a kereszténységet üldöző kommunistáké – szögezi le Pacepa, hozzátéve: a felszabadítás teológiájának kidolgozása egy nagyobb szabású, KGB-s dezinformációs program része volt.
1971-ben a KGB elküldte a későbbi Kirill pátriárkát Genovába, hogy a 120 ország 550 millió keresztényét képviselő Egyházak Világtanácsának ülésén képviselje az orosz ortodoxiát, és „reklámozza” a felszabadítás teológiáját.
II. János Pál pápa, aki jól ismerte a kommunisták gondolkodását, és bizalmasa, a Hittani Kongregációt vezető Joseph Ratzinger azonban átlátott a szitán, és elítélte az osztályharcot alapvetőnek tekintő felszabadítás teológiáját, mint „egyszerű eretnekség”, ami „alapvető veszélyt” jelent az egyházra, mivel alááshatja az egyházat és destabilizálhatja a Nyugatot.
Pacepa megjegyzi: régen a KGB állam volt az államban, most azonban – Vlagyimir Putyin regnálásával – a KGB maga az állam.
A felszabadítás teológiájának főbb teoretikusai Gustavo Guitérez és Leonardo Boff voltak. Gutiérrez A felszabadítás teológiája című, 1971-ben megjelent könyvében a kizsákmányolás elleni harcot kifejezetten az üdvözülés részének mondja, és a szabadulást három fokozatra osztja: eszerint a bűntől való megszabadulás – a vallási értelemben vett megváltás – csak a politikai és a gazdasági szabadság kivívása után következhet. Az irányzatot a Hittani Kongregáció a nyolcvanas években ítélte el.