Emberi gént módosítottak kínai tudósok

Először módosították sikerrel humán embrió DNS-ét kínai tudósok. Nyugati biológusok komoly erkölcsi aggályaiknak adtak hangot emiatt – számolt be csütörtökön a South China Morning Post.

Huang Csün-csiu, a kuangcsoui Szun Jat-szen Egyetem professzora kollégáival a béta talasszémia nevű, örökletes vérképzőszervi kórért felelős gént iktatták ki, úttörő technológiát alkalmazva. A béta talasszémia a dél-kínai gyerekek leggyakoribb, bizonyos esetekben halálos vérképzőszervi betegsége. Tanulmányukat elküldték a két legnagyobb tekintélyű tudományos lapnak, a brit Nature-nek és az amerikai Science-nek, ám etikai kifogások miatt egyik sem publikálta. A Protein and Cell című szaklapban a kínai tudósok megírták, tisztában vannak azzal, hogy az ilyen típusú kutatásokat erkölcsi viták övezik.

A tanulmányhoz „kórházak által kidobott, problémás embriókat” használtak vagy több spermiummal megtermékenyített petesejteket vettek igénybe, melyeket „a világ tudósai évtizedek óta használnak, mivel sosem lehetne belőlük élve születés”. Edward Lanphier brit biológus a Nature-nek azt mondta, szüneteltetni kell ezt a kutatást, amíg széles körben meg nem vitatják, milyen irányba halad.

Huang az scmp.com szerint ugyan nem kommentálta a reakciókat, ám munkája erőteljes támogatásra talált a kínai biológusok körében. Csen Kuo-csiang, a Cinghua Egyetem biológiaprofesszora szerint a kritikák önkényesek: „Ha azt tennénk, amit mondanak, humán embriókon egyáltalán nem lehetne kutatást végezni. Az áttörések, melyek ezen a tudományterületen történnek, minden egyes embernek hasznára válnak. Sok betegség meggyógyításnak, az egészség megőrzésének, a fiatalságnak, a hosszú életnek az emberi gének átszerkesztése a kulcsa. A jövőben mindez lehetővé válik és sok családot szabadít meg a szenvedéstől”.

Csao Si-min, a sanghaji Fudan Egyetem biológusa egyáltalán nem találja erkölcsileg kifogásolhatónak Huang kutatását, mivel „csak életképtelen embriókon kísérleteznek”, valamint a „kutatás igen messze van a klinikai alkalmazástól vagy a kereskedelmi forgalomtól”. Csao szerint az emberi génmódosítás „elkerülhetetlen", a technológiát növényeken, állatokon már használják, a következő lépés az ember. Arra azonban figyelmeztetett, hogy mint minden más eljárásnak, ennek is megvannak a korlátai és kockázatai: „A génszekvenciák megváltoztatása váratlan problémákat okozhat, melyek aztán nemzedékről nemzedékre öröklődnének és további károsodásokat, betegségeket váltanának ki, tehát szigorúan laboratóriumi keretek között kell őket tartani. Az emberi faj kihalásához vezetne, ha tömegesen, ellenőrizetlenül módosítanák a DNS-t”.

Huang kutatócsoportja 86 „megsemmisítésre szánt” embrión végzett kísérleteket, és csak 28-nál, azaz mintegy 30 százalékuknál járt sikerrel a génmódosítás. Más aggasztó jelenséggel is találkoztak: a génhasítási technológia (CRISPR) gyakran elvéti a kiválasztott gént, ezen kívül a kezelés után az embriókon mutációk is jelentkeztek.

A kísérletekről és fogadtatásukról író South China Morning Post hozzáfűzte, hogy nem ez az első eset, amikor ázsiai tudósok humán embriókon végeztek kísérleteket és ez Nyugaton felháborodást váltott ki. Tíz évvel ezelőtt dél-koreai tudósok jelentették be, hogy sikerült embriót klónozniuk. Nemzeti hősként ünnepelték őket, amíg ki nem derült, hogy nem mondtak igazat. Az újság szerint az ázsiai kutatók általában nagyobb szabadsággal kísérletezhetnek humán embriókon, mint nyugati kollégáik, mivel a közvélemény hajlamosabb elfogadni ezt és kevesebb a vallási ellenvetés is.